Egy anyuka megengedte a 3 éves kisgyerekének, hogy ő válassza ki minden reggel a ruháját, hiszen 3 éve minden nap ő mondja meg a fiának is, hogy mit vegyen fel. Úgy gondolta vicces lenne megfordítani a helyzetet. Kíváncsi volt, milyen őrült dolog sülhet ki ebből. Mindent szeret a ruhatárában és ő maga is keveri, összemixeli a ruháit, így azt gondolta, hogy jó móka lesz. Az eredmény érdekes lett, és ezen felül szórakozás volt a kisfiával. Sőt még tanult is pár dolgot a picurka kis divatdiktátortól.
Az első nap csodálatos volt. A ruhaszett egy Bob Dylan póló volt, egy szürke szoknyával és harisnya. Azt gondolta az anyuka, ezt beépíti a ruhatárába ő is. De aztán kisfia meglátta, hogy még nincs rajta cipő és egy magassarkút választott.
„Biztos vagy benne, hogy ehhez a harisnyához, ez a cipő passzol?” – kérdezte az anyuka.
„Igen” – mondta a kisfiú hezitálás nélkül. „És a kék melegítőfelsővel vedd fel.”
Ezután a nő lement a férjéhez megmutatni neki a ruháját és várta, hogy nevessen, de az apuka semmi különöset nem vett észre. Úgy gondolta az anyuka, hogy a reakció hiánya, azért volt, mert a férje alapból úgy véli, hogy kicsit a megszokottól eltérően öltözködik.
A 2. nap volt a nő kedvenc napja. Ez a pöttyös leggings nagyon illet a Mickey Mouse pólójához. Bár nem hordta volna ezzel a cipővel, de ez esetben viccesnek gondolta így viselni. Majdnem olyan volt, mint egy tisztelgés Minnie-nek. 🙂
A 3. napot a zoknival kezdték. Amikor a kisfia kiválasztotta azt mondta, hogy azért, mert szereti a virágokat. A ruhára is ezért esett a választása, így elég ésszerűnek tűnt. Pulcsi helyett pedig ez a dzseki lett a tökéletes viselet. Az anyukának jóleső érzés volt látnia azt az elégedettséget a gyerek arcán, hogy véghezviszi, amit ő javasol. Aznap egy idegen nő még meg is dicsérte a zoknit. 🙂
A 4. nap kihívás volt a javából, mert három pólót választott neki a kisfia, mire azt mondta:„Anya nadrág nélkül nem mehetsz ki az utcára”- erre azt javasolta az anyuka, hogy mi lenne, ha egy pólót becserélnének egy nadrágra. Helyeselte az ötletet a gyerek és a legközelebbi nadrágra mutatott. Kiválasztott két cipőt is, de két különbözőt. Az anyuk szerint nem vette észre kisfia, hogy nem megegyezőek. Ha nagyobb rend lenne a cipősben , talán meg sem történt volna ez a probléma.
Az 5.napon azért ez a póló lett a nyertes, mert nyilak vannak rajta. A gyerek olyan nadrágot keresett, amin szintén nyilak vannak, de meg kellett elégednie egy farmerrel. Azt mondta az anyukájának, hogy komolyan meg kéne fontolnia, hogy beszerezzen egy nadrágot, amin nyilak vannak. 🙂
Kivett a cipősből két csizmát, az egyik egy gumicsizma volt, a másik egy barna, majd megkérdezte, hogy eléggé hasonlítanak-e egymásra? Az anyuka természetesen igennel válaszolt.
Mit tanult a nő ebből a tapasztalatból? Anyának lenni sokszor azt jelenti, hogy megmondjuk másoknak mit csináljanak, ezért ennek a szerepcserének mindkettőjük számára terápiás jellege volt. A kisfiú élvezte, hogy az ő véleménye, kívánsága teljesül. Az anyuka azt javasolja mindenkinek, akinek van gyereke, hogy próbálja ki, mert nem csak szórakoztató, hanem felszabadító érzés is. Észrevette, hogy a kicsik is mennyire törődnek azzal, hogy mit vegyünk fel. Mi sokszor hajlamosak vagyunk kitenni magunkat egy bizonyos nyomásnak, hogy jól nézzünk ki. Ez esetben az anya két napot volt két különböző cipőben mégsem vette észre senki, amíg ő rá nem mutatott. Lehetsz játékos a ruháiddal, csak rajtad múlik. Az utolsó dolog, amit megtanult ebből a hétből, hogy hogyan legyen bolondos. Hiszen a bolondozás jó a gyereknek és a saját szívednek is. Azt tanácsolja, hogy ne vegyük magunkat túl komolyan, hiszen ezek csak ruhák. 🙂
Fotók: http://www.babble.com/
