Május első vasárnapja az édesanyáké és a nagyszülőké, és természetesen a gyermekeké és unokáké, akik már napokkal, hetekkel készülnek a jeles nap előtt valamilyen kedves meglepetéssel, mellyel szebbé tehetik szeretteik e napját. Mi is visszamlékeztünk néhányan, hogy mik a legkedvesebb emlékeink, de Fanni pl. abba is beavatott minket, hogy mit tervez az idei anyák napjára.
Vali
A legtöbbször ezen a napon elmentem egy nagy csokor orgonát szedni anyukámnak. Aztán amikor idősebb lettem, és volt pénzem, hogy ajándékot vegyek, találtam egy nagyon szép dolgot, aminek tudtam, hogy anyukám is örülne. Meg is vásároltam az ajándékot, de pont aznap rengeteget kellett tanulnom, mert hétfőn témazáró dolgozat volt. Így azt találtam ki, hogy majd csak este adom oda neki a meglepetést, amikor már mindennel végzek én is.
Sajnos azonban ő azt hitte, elfelejtettem, hogy anyák napja van, amit kissé ingerülten szóvá is tett. Nekem persze rosszul esett, mert tudtam, nincs igaza. Így akkor már úgy voltam vele: nem így terveztem az ajándékozást, de odaadom neki. Nagyon elszégyellte magát, hogy úgy rám förmedt. Így viszont meg tudtuk beszélni, kinek mi esett rosszul, így végül nagyon jól sült el az este.
Dóri
A legkedvesebb anyák napi emlékem, amikor az egyik barátnőmmel összefogva készítettük el anyáék ajándékát, ami egy egész show-műsor volt! Akkoriban a fél életünket a tánc tette ki, és ettől még az ünnepkor sem tudtunk elszakadni. Különböző műfajokból összeállított koreográfiát vettünk fel nekik – kezdve egy felvezető, buzdító pompom koreóval, amihez írtunk szöveget, és kukászsákból elkészítettük hozzá az elmaradhatatlan pompomokat is. Ezt hip-hop és latin mozdulatok követték, zárásképpen pedig – az időközben eleredt esőben – vizes hajjal, megható zenére egy kortárs imprót táncoltunk.
Persze, ennyi még nem volt elég, a vizuális ajándék mellé dukál még valami kézzelfogható is, jobban mondva: inkább valami ehető. Így fogtunk egy receptkönyvet is kikerestük belőle a nekünk legjobban tetsző receptet, és nekifogtunk. Nem voltunk túlságosan gyakorlott cukrászok, így arra jutottunk, hogy illene bebiztosítani magunkat – vettünk azért egy előre legyártott tortaalapot is. Mint kiderült, nem volt alaptalan a félelmünk, a tortánk valamiért kőkeményre sült, így hamar helyet is kapott az előre gyártott édesség, amit vanília pudinggal és gyümölcsökkel dobtunk fel.
Fanni
Mindig igyekszek valami különlegessel kedveskedni anyukámnak. Nővéremmel általában együtt ajándékozzuk meg. Az elmúlt pár év anyák napjainak meglepetései közül talán egy bekeretezett kép volt a legemlékezetesebb, amiről én és a testvérem mosolyogtunk vissza. Egyszerű meglepetés volt, mégis olyan dolog, ami/akik/ közel áll édesanyámhoz. Idén ismét kreatív ötlettel készülök: egy szép levélpapírra akarom összeírni, miért szeretem anyukámat, s mik a legkedvesebb hozzá fűződő emlékeim. Fotókat is ragasztok rá. Ha keresztanyám olvasná a cikket, üzenem neki hogy ez maradjon köztünk!
Anna
Én olyan iskolába jártam, ahol hagyományosan este volt a ballagás. Az esemény fénypontja az volt, amikor világtó buzogánnyal mutattak be egy formagyakorlatot a fiatalabb diákok. Ez elég látványos volt a sötétben. Én több mint 10 éve érettségiztem, és akkor még nem volt igazán elterjedt a digitális technika és az internet, ezért izgatottan vártuk, mikor hívják elő a fényképeket a szülők. Azokat azután kölcsönkértük egymástól, és persze soha nem adtuk vissza. 🙂 Az igazgatónk beszéde is elég viccesre sikeredett. Közel voltunk a 2001 szeptember 11-i terrortámadás időpontjához, ezért úgy döntött, arról győzköd minket, hogy legyünk jó emberek, nem úgy, mint a terroristák, akik csúnya, rossz emberek voltak. Alig bírtuk visszafojtani a röhögésünket. 🙂
Tina
Én mindig nagyon készültem az anyák napjára. A nagyszüleim is kaptak virágot, anyukám is. Egyszer úgy esett, hogy anya azt mondta nem alszik otthon este és másnap pont anyák napja volt. Ezért felkerekedtem az egyik barátommal orgonát “kölcsönözni”, mellyel egy orgonával kirakott utat formáltam az ajtótól a nappali közepéig, a végére pedig egy levelet tettem, melyet én írtam, és ahogy akkor kellett, megégettem a szélét. 🙂 Reggel direkt korán keltem, hogy ne maradjak le a reakcióról, és meglepődve tapasztaltam, hogy anya az emeletről jött lefelé. Persze így is nagyon örült az ajándéknak, de vicces, hogy egyikőnk sem vette észre a másikat! 🙂
