A Supernem zenekart szinte mindenki látta és hallotta már egy-egy fesztiválon, hiszen ők azok, akik tényleg mindenütt ott vannak. A 2001-ben alapított trióból lett négyes, már 5 lemezt adott ki, most pedig legálisan gyorshajtva járják az országot. Nemrég a miskolci Helynekem romkocsmában beszélgettem velük, mielőtt újra tovább hajtottak volna.
Nemrég kezdtétek ezt a turnét, de lassan a végére is értek, milyenek az eddigi élményeitek a koncertekről?
Szabi: Összesen 10 állomása van ennek a Gyorshajtás turnénak, ez a kilencedik koncertünk és a Turbo, illetve a Headbangs zenekarokkal műveljük ezt az egészet, szélsebesen.
Bálint: De tök jó.
Imi: Nagyon vártuk ezt a turnét, mert most egy hosszabb szünetet tartottunk, ugyanis majdnem 3 hónapig nem játszottunk, pedig szinte ez a lételemünk. Igazából vissza akartunk támadni a készülő nyári szezonra, és ez a turné arra is jó, hogy egy kicsit bemelegítsük magunkat, hogy, hogyan is kell játszani.
Szabi: Vagy, hogyan nem kell játszani. 😀
Imi: Alig vártuk, hogy visszarázódjunk ebbe a kerékvágásba, és annak is nagyon örülünk, hogy sikerült két ilyen remek zenekarral, mint a Turbo és a Headbangs, összehozni ezt a 10 állomásos turnét. Mindkét zenekart nagyon szeretjük, zeneileg és emberileg is. Ráadásként idén sokkal komolyan fény és hangtechnikát is igyekszünk vinni, ahova lehet, és ez a turné gyakorlatilag ennek a bevezetője is.
Mi volt az eddigi legrosszabb élményetek egy koncerten?
Szabi: Egyszer az a zseniális ötletem támadt, hogy a kontrolládát, amiből gyakorlatilag hallja magát a művész, beállítottam magam mellé, de már a második taktusnál megfeledkeztem arról, hogy ott van, majd sikerült hasra, hanyatt és mindenhogy elesnem, amit úgy magyaráztam ki a közönség előtt, hogy hallucinogén marhapörkölttel kínáltak meg minket koncert előtt, és ezért vagyok ilyen rosszul. 😀
Zenekar vagy magánélet, melyik az első? Van egyáltalán sorrend?
Szabi: Zenekar, mindenekfelett. Másképp ez nem működhet, ugyanis akkor érzi a közönség, hogy ez az egész szól valamiről, hogy tényleg komolyan csináljuk, ha mindenki beletesz mindent. Ahhoz, hogy ezt mindenki beadagolja otthon, és hogy megszokják, hogy drágám nem megyünk az Ikeába, mert most próbálunk, ahhoz éveknek kell eltelnie.
Bálint: Szabolcs egyébként az egyetlen, aki ezt meg tudja mondani az asszonynak, más ezt nem tudja megtenni.
Milyen, amikor szórakozni megy a Supernem?
Szabi: Szoktunk mi egyáltalán szórakozni? Egyébként most nemrég Imivel voltunk a Dürerben 30Y koncerten, és nagyon jó volt. De többnyire, amikor koncertezésen kívül belevetődünk az éjszakába, az maximum akkor, ha valamelyik testvérzenekar játszik és megnézzük őket, mert annyira kielégít, ami egy turnéval jár, a reggelig szórakozás, röhögés és a többi, hogy a kocsmatöltelék mivolt már nem lényeges.
Bálint: Most voltam Soerii és Poolek koncerten és remekül szórakoztunk. Hazafelé annyira nevettünk a taxissal, hogy azt mondta, hogy most vesz egy doboz cigit és hazamegy, mert tovább nem bírja.
Imi: Nagyon szeretünk nevetni, egyrészt egészségügyi szempontból, másrészt meg kényszer. Nekünk szerződésbe van írva, hogy mennyit kell nevetni egy nap. 😀
Soha nem gondolkodtatok még azon, hogy abbahagyjátok a zenélést?
Imi: De, minden hétfőn.
Bálint: Nem is azon gondolkodik az ember, hogy abbahagyja-e, inkább azon, hogy meddig lehet csinálni. Az embernek azért eszébe jut néha, hogy nem jön el az a pillanat, amikor már hülyén néz ki a színpadon?
Szabi: Tizennégy éve állt össze a zenekar, és második éve van az, ami eddig nekünk soha nem volt. A nyári fesztiválszezonból mindig megvolt az, az egy-két hét szünet, ami után belevetjük magunkat az őszi klubkoncertekbe, de eddig emellett soha nem tartottunk tudatosan szünetet, akkor volt szünet, amikor úgy állt a szezon, hogy kevesebb volt a koncert. És most 2 éve van az, hogy január, február az egy tudatos off, amikor már annyi a zaj a fejben, hogy kell egy kis szünet, amit be lehet tudni annak, hogy elfárad az ember. Eléggé intenzív zenét játszunk, és csak akkor szól jól ez a műfaj, ha padlógázzal lökjük, és már nem huszonéves kisfiúk vagyunk, hanem érett, 40 éves nők, és hát néha ildomos leállni egy kicsit.
Imi: Én már évek óta akartam egy pulcsit kötni, és végre sikerült. 😀
Szabi: Lehet, hogy a Mick Jagger, 71 éves létére, már 20 éve azt hallgatja, hogy na, mikor fogsz leállni? Egyébként, ha szól a fejedben a zene, amivel nem tudsz mit csinálni, késztetésed van arra, hogy kiadd magadból a mondanivalód, ebben a formában, és, amíg van mondanivalód, addig valószínűleg csinálni fogod, vagy így, vagy úgy. Ha majd ez egyszer elmegy, akkor felhívunk. 😀
Zene vagy szöveg az első, amikor megírtok egy dalt?
Szabi: Inkább a zene. A szöveg az később. Igazából mi nem vagyunk költők, poéták, mi popzenét és szövegeket írunk, csak marhára el van torzítva.
Az akusztikus számoknál nem féltetek, hogy a szöveg nem passzol majd a zenéhez?
Imi: Ez úgy történt, hogy néhány éve, kaptunk egy felkérést az MR2-től, és akkor kitaláltuk azt, hogy át kell egy kicsit ültetnünk a dalainkat egy picit más stílusba. Akkor, jó néhány alkalommal, kénytelenek voltunk jobban odafigyelni a szövegekre is, újraelemeztük, hangszereltük a dalokat, és ez abszolút jót tett a dalszövegeknek.
Szabi: Sokan mondták, hogy évek óta hallgatják a zenénket, de az akusztik során jöttek rá arra, hogy valójában miről szólnak a szövegek. Nagyon tanulságos volt.
Hogyan kerültél kapcsolatba a Slam Poetryvel, illetve a Pilvakerrel?
Szabi: Ez a kör, egy kisebb társaság, akikkel évek óta szórakozunk együtt, és felkértek erre az egészre, ami egy nagyon színvonalasan megszervezett dolog. Nagyon merészen nyúltak hozzá komoly versekhez, és bár nekem igazából egyetlen refrént kellett elénekelnem háromszor, de nyilván rengeteg próba előzte meg ezt, és nagyon boldog vagyok, hogy részt vehettem az egészben. Azt gondolom, hogy ez a kezdeményezés egyszerre annyira divatos, amennyire komoly is. Érdekes határmezsgyét súroltak ezzel a dologgal, és fontos, hogy azokat a fiatalokat, akik ezt a stílust hallgatják, rávezessük arra, hogy Magyarországnak volt egy József Attilája, Petőfije, vagy egy Radnótija. Nagyon fontosnak tartom, hogy a mai fiatalság ne csak úgy hallgasson zenét, hogy bulizik, hanem például itt a hip-hopon keresztül kedvet kapjanak egy könyvhöz vagy egy vershez, és a magukévá tegyék, megpróbálják értelmezni azokat.
Szabi, mit mondanál a Soerii és Poolekkel közös Vaddisznóról?
Szabi: Molnár Tomi (Anti Fitness Club) írta ennek a dalnak a szövegét, mi pedig kitaláltuk most a Soerii és Poolekkel, hogy csináljunk egy olyan lemezt, ahol ténylegesen én vagyok a frontember és együtt írjuk a zenét és a szövegeket, és igazából ez egy agyament baromkodás, de nagyon a helyén van az egész. Most jelent meg a lemez, az ARANYALBUM.torrent és most a Supernemmel szimultán megyek a Soerii és Poolekkel is, és hát úgy érzem, ez egy örök szerelem.
Mit üzennétek a középsulis korosztálynak?
Szabi: Hogy véletlenül se egyenek krétát.
Ti kérdeztétek:
Hogyan sikerül ennyire kinőni magatokat az underground szférából?
Szabi: Változó ez, mert nyilván Magyarországon eléggé kicsi ez a kör, viszont rengeteg a jó zenekar, a fesztivál, és igazából nehéz naprakésznek, aktuálisnak lenni. A Supernemnek van egy ilyen tendenciája, hogy 3-4 évente adunk ki lemezt, de már annyira felgyorsult ez az egész, hogy nem is feltétlenül kell lemezben gondolkodnunk. Ha kész egy dal, felvesszük, és kerüljön fel a netre, hogy mindenkihez eljusson. Mindenképpen népszerűbb lett a zenekar, mint, amikor nem az volt, de azért naprakésznek kell lenni. Az 5. lemezünk például nem jutott el annyira az emberekhez, mint mondjuk a TuFaPop, lehet, hogy azért, mert a Túl a frekvencián egy nehezebb lemez, de ezt akár egy kísérleti albumnak is felfoghatjuk.
Miért nem hordod azt a parókát, ami a Rendőrsztori klipjében volt rajtad?
Szabi: Nemááár! Hogy néznék ki szőke hajjal, most érted?!
Van valami közös szokásotok, amit minden koncert előtt megcsináltok?
Szabi: Reggelente szoktunk koccintani.
Melyik az a dalotok, ami eddig a leggyorsabban elkészült?
Szabi: A Hangosabban című szám, ami körülbelül 5 perc alatt íródott és 5 perc alatt is vettük fel, viszont a dal, az maga 1,2 perces.
http://www.youtube.com/watch?v=Eqe6wLAt3zA
Kiemelt fotó: artsonline.hu, Album fotó: deezer.com
