A képregények mindenhol ott vannak, még, ha gyakran nem is vesszük őket észre. Újságokban, üdítős dobozokon, chipses zacskón, de persze nem szabad elfelejteni a sok szuperhős filmet sem, amikért manapság már rohanunk a moziba. Sok-sok kedvelt sorozatnak és filmnek van köze képregényekhez, így esetleg, aki nem olvassa őket, az is tudhatja, hogy igencsak jó sztorikat ölel fel ez a műfaj. Magyarországon nem gyakori, hogy valaki a képregények nagy rajongója legyen, de, aki kicsit bekukkant a képkockák közé, az biztosan nem fogja megbánni, mert itt semmi sem hétköznapi.
Tavaly rendezték meg a 10. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivált, ahol az egyik neves könyvkiadó publikálási lehetőséget ajánlott fel a legjobb képregényes versenymű alkotói számára. A pályázatot Varga Bálint és Pintér Márk nyerték, akik már több éve dolgoznak együtt A Hegy című képregényen, de 3 évig úgy sikerült ezt csinálniuk, hogy nem is találkoztak. Most őket kérdezgettem készülő képregényük apropóján, amit nem csak mi magyarok, de valószínűleg hamarosan a világ is megismer, de A Hegy mellett még a Középsulisoknak is volt idejük üzenni. 😉
Bemutatnátok a Középsuli.hu olvasóinak A Hegy alkotóit? Kik vagytok, honnan jöttetek, kettőtök közül ki az, aki a sztorin dolgozik inkább, és ki az, aki a rajzokat készíti?
M: Pintér Márk vagyok, a képregény rajzolója. Eredetileg Miskolc környékén, Alsóvadászon és Szikszón nőttem fel. Miskolcon a Gábor Áronban tanultam grafika, majd elektronikus grafika szakon, később pedig a fővárosba sodort az élet az egyetem miatt. Itt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen diplomáztam animáció szakon. Jelenleg is egy animációs cégnél dolgozom, de még nagyon sok terv van a jövőre nézve saját, és Bálinttal közös projekt tekintetében is.
B: Varga Bálint Bánk vagyok, a képregény írója. Kaposvárról érkeztem, Somogyból, “mélyen délről”, itt is nőttem fel, vidéken. Egy ideig éltem Budapesten is, de végül valami megfoghatatlan dolog hazahívott. Itt is diplomáztam kommunikáció és médiatudomány szakon, és ugyan egy darabig kacérkodtam az újságírással, és a médiával úgy általában, végül visszatértem az íráshoz, amit már általános iskolás korom óta műveltem. Jelent már meg egy regényem ugyan nyomtatásban, de az igazi (második) elsőkönyves megjelenésre, a lehetséges áttörésre még várok. Jelenleg szakmámon kívül dolgozom, kreatív és részben marketinges területen, de a képregény mellett regények és más sztorik is készülőfélben vannak, szóval a cél, hogy az írás legyen a fő megélhetésem, akármennyire is lehetetlennek tűnik ez ma Magyarországon.
Mikor és hogyan kezdtetek el dolgozni a képregényen? Honnan jött az ötlet?
B: Ha jól emlékszem, öt éve volt, hogy felkerestem Márkot az ötlettel. A Hegy ötlete, hangulata, alapvetése már 10-11 éves korom környékén megfogalmazódott bennem, de csak később, a gimnázium alatt kezdtem regényt írni belőle, ami végül nem készült el, de így már egy előre kidolgozott, ha úgy tetszik “kipróbált” világba tudtam átültetni a karaktereket, amikor elkezdtem átírni képregényes formába. A képregény nagyon más, mint a regény, inkább a filmkészítéshez hasonlítanám. Van hozzá képzelőerőm és szemem, de a tökéletességhez kellett egy Márk kaliberű rajzoló, akivel – mint az évek alatt kiderült – egyezik az ízlésünk és a terveink is. Ja… és 3 évig úgy dolgoztunk együtt, hogy egyszer sem láttuk egymást élőben. Először az ArtComix pályázat díjátadóján találkoztunk, amit sikerült megnyernünk. Hogy a második kérdésre válaszoljak: Az ötlet az ókor, és a történelmi regények, na meg a sci-fi imádatom keveredéséből született. A címet pedig Frank Herbert Dűnéje ihlette.
Pontosan milyen képregényről van szó? Mi az alap sztori, amire épül az egész?
B: A Hegy története szerint, az emberiség utolsó mentsvára egy Hegy gyomra, az azon kívüli világ fagyos, rideg, és élettelen. A Hegyben az emberiség különböző földrajzi és társadalmi szinteken él, az alsó tárnák mély nyomorától kezdve, a felsőbb régiók fényűző, dekadens világával bezárólag. Egy domináns, militáris berendezkedésű vallás, egy új faj, avagy rassz megjelenése, és egy kibontakozó polgárháború a fő témák, és persze a folyamatosan a háttérben húzódó kérdés: Hogyan jutott idáig az ember? Ez a Föld, vagy egy egészen más bolygó? A nagyon távoli múltban, vagy a jövőben járunk? Nagyon fontos azonban, hogy emberközeli, átérezhető, érthető képregényt akarunk alkotni, valósnak ható, hús-vér szereplőkkel. Nem hősökkel és gonosztevőkkel, hanem nagyon is emberi (és, mint ilyen, sokszor embertelen) emberekkel. Három fő szereplő szemszögéből látjuk az eseményeket…
Kik a főszereplők?
B: Moses, egy nyomozó, akit a karrierje elszakított a családjától és közben egy, az egész Hegyre kiható ügybe keveredik. Drogok és rituális gyilkosságok, és egy utolérhetetlen fantom. Teo, az Egy Házának magas rangú inkvizítora, a Senkiknek nevezett embereket űzi, akik nem tudni miért, egy átalakuláson mennek keresztül. Az Egy Háza parancsára, Teo hajtóvadászatokat rendez, miközben valójában a saját démonait kergeti. Gemin, egy Zugvadász, azon emberek közé tartozik, akik évszázados hagyományokat őrizve életet keresnek a Hegyen kívül. A három tagú kereső csapat egyetlen túlélője lesz, amint meg is találja az életet, ám egészen más formában, mint szerette volna. Ők hárman a főszereplők, de rajtuk kívül lesznek még saját fejezetet kapó fontos karakterek.
Hol tart most a projektetek?
M: A rajzokat illetően, -mivel igazából egy éve kezdtünk el újra aktívabban foglalkozni a dologgal-, visszatértem a kezdetekhez, tehát az egész világ épületről épületre, öltözékről öltözékre, figuráról figurára való alaposabb megtervezéséhez, ugyanis a nulladik fejezetnél, csak egy pár oldalas, firkákból álló koncepció volt előttem, és az oldalak megrajzolásánál inkább rögtönöztem. Viszont egy több, mint 100 oldalas képregény esetében az alaposabb előkészítés elkerülhetetlen, a totális káoszt elkerülendő, pedig egyenesen kötelező.
B: Már tervezési szakaszban tart, és végre megtaláltuk a végleges stílusunkat, ami nagyon fontos, hisz a rajz hangulata a fejezetek megírására is kihat. Mi csapatként dolgozunk, így valamilyen szempontból Márk is írója a Hegynek, nem csak én. Szerencsére sikerült megegyezni a kiadóval, így a magyar kiadás mellett egy külföldi kiadás sorsáról – közfinanszírozás keretein belül – magunk dönthetünk, ami nagy fokú erőt, magabiztosságot ad, hisz tudjuk, hogy bíznak bennünk. Mi pedig ezt kérjük azoktól, akik várják a projektet. Szinte előről kellett kezdenünk, de ezt csak a minőség, a tökéletesség érdekében tettük.
Nemzetközi Hegyet akarunk, ami mégis elsősorban a miénk, magyaroké.
Illetve, mennyi időtök van dolgozni rajta? Csak ezzel foglalkoztok, vagy dolgoztok is emellett?
B: Bár csak ezzel tudnánk foglalkozni… Tulajdonképpen akkor készen is lennénk, hisz a tervezett 160 körüli oldalszámot nézve egy jó év kellene, hogy mindennel meglegyünk. Most már nem titok, hogy nemzetközi közfinanszírozási projekttel próbálunk majd pénzt gyűjteni, hogy elsősorban csak ezzel foglalkozhassunk, máskülönben a Hegy sajnos lassabban tud készülni, mint szeretnénk, hisz mellette a mindennapi 8-12 órás munkánkat is le kell tudnunk. Sőt, számomra még ott van a 8 hónapos kisfiam is, aki, hogy úgy mondjam, nem könnyíti meg a dolgomat… csak lelkiekben!
M: Sajnos, ez így igaz. A polgári foglalkozás mellett leginkább a hétvégékre szorul a képregény tervezése, akkor sem mindig tudom a maximális időt ráfordítani, egyéb teendők mellett.
Mit gondoltok, Magyarországon mennyire lehet sikeres vagy népszerű egy képregény? Nálunk ugyanis nincs akkora múltja és kultusza ennek a műfajnak.
B: Talán közhelyesnek, vagy kissé idealistának tűnök, ha azt mondom: Nincs határ! A legnagyobb baj a magyar képregénnyel, hogy magyar képregénynek hívjuk. Amíg nem tudunk világ szinten, egységesen gondolkozni, nem is tudunk világszínvonalú képregényt létrehozni. Szóval nem, nem akarom, hogy a Hegy magyar képregény legyen, a Hegy csupán képregény, amit magyarok csinálnak. Ez lehet az első lépés, hogy a magyar képregény kinője magát, nem a külföldre nyitás, hanem a kisebbségi komplexusunk legyőzése!
M: Én lehet, hogy egy kicsit pesszimistább leszek, de szerintem még el kell telnie 1-2 évtizednek ahhoz, hogy valamit is változzanak a dolgok kis hazánkban, és még így is jóhiszeműnek tűnhetek. A probléma véleményem szerint valahol a “bölcső” szintjén kezdődik. Nagyon kevés szülő olvas a gyerekének esti mesét, ami ahhoz vezet, hogy a gyerek sokkal kevésbé fogékony a fantázia alkotta képekre, hiszen készen kapja a TV és a számítógépes játékok, mások által megálmodott vizualitását. Félreértés ne essék, egészséges arányban az egyik pozitív hatással lehet a másikra, de nem mondok újat, ha azt állítom, hogy nem ez a tendencia. Aztán ugye ott az iskola, a kötelező olvasmányok hada, amik önmagukban nagyon értékes irodalmi alkotások (sokat közülük így 26 éves fejjel fedezek fel magamnak újra), csak ott az a bélyeg: “kötelező”. És amíg világ a világ, ez is egy olyan dolog lesz, ami csak rontani fog a fiatalok olvasás szeretetén. Az, hogy ezen túl pedig nyitottak legyenek az irodalom olyan ágaira, mint a képregény, amit a fentebb említett problémákon kívül még az inkompetens hazai kritikus többség által megfogalmazott “gyerekes” jelző is súlyosbít. Holott létezik képregény a legkisebbektől az idősebb korosztályoknak is, csak kellőképpen nyitottnak kell lenni, és körültekinteni a világban, a franciától az amerikai mainstream-en át, a japán képregények színes felhozataláig.
Mikor fog megjelenni várhatóan A Hegy? Mik a várakozásaitok ezzel, illetve a jövővel kapcsolatban?
B: Most minden az egy-két hónapon belül kezdődő (valószínűleg indiegogo-s) közfinanszírozáson múlik. Ha az nem jön be, folytatjuk tovább, töretlenül, de Hegy csak később lesz. Amennyiben sikerül, akkor sokkal-sokkal hamarabb. Természetesen folyamatosan fenntartjuk majd az érdeklődést képekkel, plakátokkal, részletekkel, sőt egy készülő Hegy-wikipediával is, hogy, akit tényleg érdekel, már a megjelenés előtt beleáshassa magát a világba.
Mit élveztek eben a “munkában” a legjobban? 🙂
B: Egy világ építését, és benne a sok apró történetet. Sokszor olyan mellékszereplő háttértörténetét is kitalálom, akinek egy-két mondata, vagy teljesen néma szerepe van a képregényben. Ettől érzem valósnak, és persze azoktól az apró elemektől, amikkel mások szemében is hihetővé, élővé és izgalmassá tudom tenni a sztorit. És persze imádom, ahogy Márk megalkotja, amit megálmodok. Azt hiszem, ezt sohasem lehet megunni… 🙂
M: Ebben a témában, azt hiszem teljes az egyetértés. Maga a világteremtés precíz, és minden egyes karaktert, minden követ, és élő vagy élettelen elemet átfogó folyamata, amit szeretek. Amellett, hogy ez a legnehezebb is, rendkívül élvezetes.
Mit üzennétek a középsulisoknak, miért jó képregényt olvasni?
B: Fú… nehéz kérdés. Miért jó a képregény? Mert a történet befogadás, az olvasás legcoolabb formája! Mert a képregény egy új műfaj, ami rengeteg új felfedezést tesz majd saját keretein (azaz képkockáin) belül, és rengeteg mélységet rejt. Az egész világon elfogadott, menő dolog képregényt olvasni, és alkotni. Magyarországon néhányan cikinek tartják, pedig sokkal inkább ez a hozzáállás a ciki. A képregényt megismerni sohasem késő, én is csak tizenhat-tizenhét éves koromban kerültem kapcsolatba először, számomra máig meghatározó címekkel.
M: Ha csípőből el is utasítjátok a műfajt, egyszer az életben mégis próbáljátok ki! Úgy értem, a korosztályotoknak megfelelő, komolyabb műfajban. Remek példa erre a The Walking Dead, hogy a legpopulárisabbat ragadjam ki, de kis utánajárással elég színes és széles világ tárulhat az ember elé. Képregényt olvasni önmagában nem gáz, ahogy felnőtt fejjel gyereknek lenni sem az, időnként. Talán rosszabb, amikor egy gyerekkorban rekedt elme teljes értékű felnőttnek hiszi magát. De, hogy ne legyen olyan pesszimista a végszó, reméljük, hogy az irodalom minden műfajába és szegmensébe újabb és újabb történetekre, tudásra, kalandokra, és tanulságokra szomjas elmék gyülekeznek majd, idővel. 🙂
A Hegy tehát már bőven készülőben, és minden megvan ahhoz, hogy biztosan izgalmas képregényt kapjunk majd a kezünkbe, szóval reméljük mihamarabb kiderül, mi is zajlik abban a hegyben, és, hogy van-e élet azon kívül is.
