A japán pop-kultúra terjedését a világ minden táján dicsérik. A mangáknak, animéknek és egyéb termékeknek óriási rajongótábora van külföldön is. Van azonban egy terület, ami nemzetközi szinten az elmúlt néhány évtizedben sok vizet kavart. Nézzünk a kislánybiznisz mélyére.
Még azok is, akik konkrétan nem ismerik a japán pop-kulturális valóságot, valószínűleg hallottak már a népszerű középiskolás lányokról. Ők azok az egyenruhás lányok, akik gyakran jelennek meg reklámokban, zenei videókban, tévéműsorokban, filmekben, és sok tagot számláló idolegyüttesekben. Ennek is megvan a maga érdekes és szerteágazó világa, ha egy kicsit mélyebbre ásunk, hallunk olyan pletykákat is, miszerint középiskolás lányok egy bizonyos rétege különböző szolgáltatásokat is nyújt. A szolgáltatások lehetnek viccesek, hétköznapiak, és lehetnek szexszel kapcsolatosak is. A lények, hogy minden JK szolgáltatás fizetős – írja globoport.hu.
A köznyelv ezt a bizniszt JK üzletnek nevezi. A JK rövidítés a dzsosikosei (angol átírással: JoshiKosei) kifejezésből származik, ami szó szerint középiskolás diáklányt jelent. Gyakran találkozhatunk a JK kísérő, vagy a JK masszázs kifejezésekkel is, ami ezen szolgáltatások közé tartozik.
Bemutatunk nektek a JK üzlet sötét oldalát egy dokumentumfilm segítségével, melyet nem japánok készítettek, és ami igen erős vitát indított el az interneten.
A lányok, akiket árucikként kezelnek hazájukban
A közelmúltban a Vice News nemzetközi hírcsatorna kavarta fel a kedélyeket, mikor kiadták legújabb dokumentumfilmjüket, „Iskolások eladók Japánban” címmel. A 18 perces videó a JK üzletre akar rávilágítani, de ami ennél is meglepőbb, hogy milyen sok komment érkezett a videó alá a YouTube-on. Egy igen nagy értekezés indult meg a témában.
Íme, a film:
https://www.youtube.com/watch?v=0NcIGBKXMOE
Hogy felfedezze a JK üzletet, a Vice News riportere Simon Osztrovszkij Akihabarába, Tokió manga, anime és eletronikai negyedébe megy. Míg Akihabara általában az otakukról (elvakult manga, anime rajongók) és a szobalány kávézókról ismert, a JK üzlet is virágzik. Ahogy a riporter az utcákat járja, felfedezhetők azok a középiskolás lányok, akik valamilyen üzletet promótálnak, szórólapoznak, de feltűnnek egyéb iskolás csoportok is. Miközben persze a forgatócsoport a lányokat figyeli, feltűnik, hogy valakik felügyelik őket, hiszen hirtelen előkerül valaki, aki leállítja a forgatás arra hivatkozva, hogy „kiskorúakról” van szó. Amikor munkatársunk, Németh Dávid volt Japánban, ő is megpróbálta érdekességként lefotózni az igen furcsán öltözött, kicicomázott lányokat, de minden egyes alkalommal eltakarták az arcukat, még akkor is, ha szemmel láthatóan nem feléjük fordult a kamera.
Miközben Osztrovszkij elismeri a filmben, hogy nem Japán az egyetlen hely, ahol él a kiskorú prostitúció, szorongva beismeri, hogy van valami egyedi és különösen nyugtalanító abban, hogy a szabadban iskolás lányok „bérelhetők” pár órára Tokió egyik legforgalmasabb környékén.
A férfiak, akik középiskolás lányt bérelnek
A riporter egy ponton olyan helyhez közelít, ahol középiskolás lányok énekelnek és táncolnak a zsúfolt tömegben. Ahogy már említettük, sok idolcsoport van Japánban, amik tagjai fiatal (egyre fiatalabb) lányok, akik hamar rendkívül népszerűvé válnak. Ott van köztük a legnépszerűbb, az AKB48 csapat is, aminek már rengetek alcsapata, vidéki, sőt külföldi testvércsapata is megalakult. Az üzlet tehát ebben a kislányos profilban óriási. A film tanúsítja, hogy elsöprő számú férfi rajongója van ezeknek a csoportoknak, és egyáltalán a kislányoknak. A férfiak nem mindig velük egykorúak. Sok esetben idősebb férfiak is elvakult rajongókká válnak. Ezek a férfiak nem csak a koncertet nézik meg, de utána természetesen plusz összegekért kezet is foghatnak kedvenceikkel. Ha pedig az imádott hölgyről esetleg kiderül, hogy randizik, őrült antirajongóvá válnak.
Osztrovszkij ezek után úgy dönt, hogy kipróbálja a JK jövendőmondást, amikor a középiskolás lányok állapítják meg a férfi fizető vendég jövőjét. Itt egy fél óra 3 ezer jen, ami körülbelül 6 ezer forintra rúg. Alig 10 perc után riporterünk egyre kellemetlenebbnek érzi, hogy felnőtt férfiak ilyesmit kérnek kiskorú lányoktól.
Osztrovszkij beszél Jake Adelstein újságíróval, aki 20 éves tapasztalattal bír a japán alvilággal kapcsolatban. Adelstein kifejti, hogy a JK üzletet nagyrészt az 1990-ben népszerű, meglehetősen ártalmatlan „ellenszolgáltatással járó randizás” jelenség emelte fel. Hozzáteszi, hogy véleménye szerint ez a társadalom az egyik leginkább nőgyűlölő, szexista fejlett társadalmak egyike a világon.
Persze ezt már sokan mondták, és akik ezt nyilvánosan vállalták, azokat sokan megtámadtak azzal, hogy ez az ítélkező nyugati, kultúrát nem ismerő puritán véleményeket tükrözi. Adelstein azt mondja: Japán aláírta az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatát, így aztán arra kell törekedniük, hogy ígéretükhöz híven támogassák a gyerekkereskedelem elleni harcot.
Miért akarnak a lányok JK üzletben tevékenykedni?
A JK üzletet egyébként látszólag ártalmatlan szolgáltatások között tartják számon. Valaki valakivel sétál a városban, megmasszírozza a talpát, vagy jövendőt mond, semmi extra. De persze van az a réteg, ahol mindez szexuális kizsákmányoláshoz vezet. De akkor miért kezdenek el dolgozni ebben a lányok, illetve hogyan kerülnek bele? Az első és legfontosabb motiváció természetesen a pénz, hiszen a lányok így zsebpénzhez juthatnak. Yumeno Nito, aki a Colabo nevű középiskolás lányokat támogató központ képviselője azt mondja, hogy a gyakran vannak átfogó körülmények, amik belekényszerítik ebbe az üzletbe a lányokat.
„Szinte minden lány küzd otthoni problémákkal, vagy azzal, hogy kirekesztik az iskolában”- magyarázza. Egyszer segítettem egy lánynak, és szerencséje volt, mert soha többé nem kényszerült arra, hogy így dolgozzon. Sajnos sok barártja volt, aki nem volt ilyen szerencsés. Közülük néhányan öngyilkosságot is elkövettek. Nito most az utcán járőrözik este, keresve azokat a lányokat, akik segítségre szorulnak, szállásra, vagy érzelmi támogatásra van szükségük. Eddig több mint 100 lánynak segített, hogy normális életet éljenek.
„Ez a probléma csak akkor oldható meg, ha nem lesz, aki megveszi, és nem lesz, aki eladja a lányokat.”
A nem japán nézők hangja
Ha azt mondjuk, hogy a dokumentumfilm erős reakciót váltott ki, az enyhe kifejezés. A YouTube hozzászólások megmutatták, hogy a vélemények eléggé szerteágazóak. Van, akinek semmi problémája nincs ezzel, mások igen fel vannak háborodva rajta. Ez persze erős vitákat eredményez.
Nézzünk néhány véleményt minkét oldalról:
“Ez pedofília. Aki ezt megpróbálja védeni, az szégyellje magát.”
„Azt mondják, hogy a nyugati emberek megpróbálják rájuk kényszeríteni az erkölcseiket a japánokra. Minden normális ember meg akarja fékezni a kiskorú prostitúciót. Ennek semmi köze a kultúrához.”
„Hogy őszinte legyek, fizetni egy kiskorú lánynak, elég szánalmas. Ha fizet, onnantól bűncselekmény. Ha ehhez tényleg egy kiforrott üzlet van jelen, az csak tovább ront a helyzeten.”
„A legtöbben itt azt mondják: ‘Ezek őrültek.’ ‘Műveletlenek, ellentétben velünk.’ ‘Ez illegális.’ Miért? Én azt mondom legyen legális. Ott van Németország, ahol megtették. Kevesebb az erőszak, és kevesebb a nemi betegség.”
„Semmi nem folyik ott a felszín alatt. Nulla szex. A japán férfiak közismerten töketlenek, nem beszélve arról, hogy főleg Akihabarában mennyi az szobájába bezárkózó, szorongó férfi. Ha valami jellemző, akkor az az, hogy a férfiak a végén át vannak verve.”
„A film sokat használja a koskorú szót. Nem tudják, hogy Japánban a beleegyezési korhatár 13 év? Igen, tudom, hogy néhány helyi törvény ezt felülírja, de ez az embereket nem érdekli. Az a megjegyzés, hogy a legnagyobb nőgyűlölő társadalmak egyike, az egyszerűen baromság. A legmodernebb japán háztartásokban a nő a ház ura, ő kezeli például a családi költségvetést. Igazából, pont az lehet az oka ennek a JK dolognak, hogy tisztelik és felnéznek a nőkre.”
Megjegyzés: A minimális beleegyezési korhatár Japánban valóban 13, a japán büntető törvénykönyv szerint, azonban szinte az összes prefektúrában és kerületben megtiltják a paráznaságot 18 évnél fiatalabbaknak. Ez alól mentesül az a szex, ami egy őszinte romantikus kapcsolatra épül (jellegzetesen szülői jóváhagyással). (Wikipedia)
Más hozzászólók, más szempontok alapján nézték a videót, vagyis a JK bizniszt nagyobb társadalmi és nemzetközi kontextusból:
„A nyelv, a kifejezés miatt úgy érezzük, mintha ez egy új jelenség lenne, de valójában ez a világ egyik legősibb szakmája.”
„Ha azt mondjuk, hogy japán nőgyűlölő társadalom, az egy elfogult és előítéletes megközelítés.”
„Ez az üzlet sok problémát vet fel. 1) Japán alapvetően kevésbé csábító és nyitott társadalmú kultúra. 2) A házasodás és társkeresés egy nehéz ügy, mert hosszú a munkaidő. 3) Japán még mindig nagyon konzervatív ország, főleg a nők megítélésében. 4) A japánok hajlamosak figyelmen kívül hagyni a problémákat annak érdekében, hogy mentsék magukat, vagy fenntartsák a látszatot.”
„Komolyra fordítva a szót, Japánban az egyik legalacsonyabb a szexuális zaklatásos bűncselekmények száma. Nem kellene olyan helyekre összpontosítani, ahol ez valóban probléma, mint Dél-Amerika, India, vagy akár az Egyesült Államok?”
„Aki teheti látogasson el Szaúd-Arábiába, és nézze meg hogy kényszerítenek házasságra 12 éves lányokat, 40 és azon felüli férfival. Japánban elég fejlett az oktatás, azt hiszem ott ezt a problémát fejlett módon tudják kezelni.”
Bár a vita valóban kétoldalú, azért elmondhatjuk, hogy Japánban nem minden szexről szól, amiről azt gondolnánk. Tény, hogy a JK üzlet megy, és nagyon sokan örülnek annak, hogy fiatal lányokat lehet látni mindenhol. Ez persze nem jelenti, hogy mindenki szexet akar tőlük, és azt sem, hogy mindenkit meg lehet venni rá. Tény, hogy van egy ilyen világ is, de ha az ember Japánban jár, nem ezzel fog találkozni elsősorban, hanem azzal, hogy kedves fiatal lányok szórólapoznak az utcán. Olykor még csak nem is beszélgethetünk velünk, nehogy felmerüljön bárkiben a prostitúció lehetősége. Ezen kívül van egyszerű mondat, amivel biztosan szintén sokat lehet vitatkozni: azzal, hogy a japánok rengeteg szexualitást láthatnak a tévében, animékben, mangákban stb. az bőven elég nekik, így az erőszakra is kisebb a hajlam. Legalábbis ezzel érveltek Japánban 10 évvel ezelőtt a sok szexuális tartalmú képre és videóra. Amikor munkatársunk Japánban volt, egy ismerőse sok dologról felvilágosította beszélgetésik során, és megtudta, hogy bizonyos helyeken – bár sokáig el lehet menni a lányokkal- , konkrét szexre a legtöbb esetben nem kerül sor. Csak mondjuk egy kedves, szép lány társaságában megnézhetünk egy filmet, ihatunk valamit, vagy ilyesmi.
Foto: sociorocketnewsen.files.wordpress.com
