Mindenki egy biztos kapcsolatra vágyik, főleg, ha elég idős már hozzá. Amiben nincs megcsalás, bizalomhiány vagy tartós harag. Mégis mi lehet a baj, ha ezeket elkerüli a két fél?
Ebben a cikkben Blanka (20) mesél az előző kapcsolatáról, amiben minden megvolt: őszinteség, bizalom, közös jövőkép – csak éppen szerelem nem, legalább is a lány részéről. Olvassátok tehát tovább, ha érdekel, hogyan éli ezt meg valaki.
“Ádám akkor érkezett az életembe, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. A szüleim válása és a rosszul sikerült érettségi eléggé megviselt, szerintem összeomlok, ha ő nincs velem. Már egyedül élt, én pedig hozzá költöztem, így nem kellett választanom anyu és apu között. Beálltam dolgozni, megtanultam főzni, közösen végeztünk házimunkát, esténként együtt filmeztünk és átbeszéltük az aznap történteket. Sosem hagyta, hogy szomorkodjak, mindig felvidított, de meg is hallgatott, ha arra volt szükségem. Ki ne vágyna egy ilyen kapcsolatra?
Mégsem voltam boldog. Egy évvel később már elfogadtam, hogy a szüleim már nincsenek együtt, az érettségi miatt sem bánkódtam, mégsem oldódott meg az életem. Ádám sokszor mondogatta, hogy egy nap megkéri a kezemet, elvesz feleségül, én pedig reménykedtem, hogy erre nem kerül sor, mert nagyon fájna visszautasítani. Hogy mi az oka annak, hogy nem voltam szerelmes belé? Gőzöm sincs. Talán ez nem is kiszeretés volt, mint ahogy először gondoltam. Valószínűleg sosem éreztem szeretetnél és hálánál többet. Segített nekem, mellettem állt, nem hagyott magamra, de az a nagy rózsaszín köd kimaradt. Tényleg megszerettem, mint embert, de olyasmi volt, mint egy barát, akivel együtt alszom.
Írta: Czár Fruzsina
