Közhely lenne, hogy csak a káposzta jó felmelegítve? Sokan úgy gondolják, ha egy kapcsolatban törés áll be, akkor azt kár újrakezdeni, mert semmiképp nem lenne jó vége. Mások szerint, akár jót is tehet a kapcsolatnak egy kis szünet, megerősítheti Nézzük, mi várhat ránk?
Egy szakítás mindig nehéz folyamat. Előbb mérlegelni kell mindent, ami történt, majd hozni kell egy kognitív, azaz egy tudatos döntést arról, hogy itt vége van a kapcsolatnak. A nagy indulat, a düh megsegíti ezt a döntést, de kicsivel utána elkezdődhet a hiányérzet, a vágyakozás, a találkozáshoz való kedv.
Meg lehet beszélni, hogy maradjatok barátok, ami gyakran abba fulladhat, hogy soha többet nem beszéltek egymással, de ezt manapság a közösségi hálók igencsak megnehezítik, mert még ha törlöd is a másikat a barátok közül, a közös ismerősök megmaradnak, akik bármikor kitehetnek az exről egy közös képet, az a kép pedig újra feltépheti a sebeket. Nagyon nehéz megszokni azt, hogy a mindennapi rutin megváltozik, nincs mellettünk senki, aki úgy szeret minket, akihez úgy fordulhatnánk, mint azelőtt, amikor a párunk volt a biztos pont. Gyakran viszont azért, mert félünk a változástól, mert az egyedüllét gondolata is megrémít, újra nekivágunk a kapcsolatnak.
A probléma nem akkor van, ha kibékülünk párunkkal, hanem amikor a megbocsátás oly formáján kezdünk el gondolkodni, hogy megpróbáljuk „elfelejteni” azt, ami történt. Nyissunk tiszta lappal! – ezek a hibás gondolatok azok, melyekkel az igazi probléma van, mert minden kapcsolatnak megvan a maga sztorija, a maga története, melyet nem lehet megszakítani, és elkezdeni írni egy új történetet. Lehet rá egy hosszú könyvként tekinteni, és szakítás után nyitni egy új fejezetet, vagy egy új felvonást, de tisztában kell, hogy legyünk azzal, hogy azoknak közük van az előző történethez.
Fontos, hogy hajlandónak kell lenni tanulni. Nem a másikat kell tanítani, megváltoztatni, pásztázni, vagy követni, hanem együtt tanulni a hibákból. Önhibáján kívül megcsalt ember nincs. Mindegy, hogy szexuális értelemben történt, vagy érzelmi szinten. Énrészességet kell keresni, majd vállalni, melyből nekünk is kell tanulni, nem pedig a másikat tanítani.
Nézzük, hogy mit gondolnak erről mások!
Flóra(19) “Egy évig voltunk külön. Viszonylag könnyen, én új életet kezdtem, de valahogy senki sem tudta elfoglalni a helyét, pedig voltak jelentkezők. Furcsának is találtam, hiszen nem estem depresszióba meg ilyesmi, sőt jól elvoltam. Általában mondjuk nem gondoltam bele, de ha mégis megtettem, akkor azt éreztem, hogy nagyon mély a kötelék, ami hozzáköt…Elég fura sztori, nem szokványos. Az érzések is elég összevisszák voltak. Aztán újra beszéltünk és követték egymást az események, szóval újrakezdtük, és eddig nem bántam meg. Nálunk nem volt gond a bizalom kiépítésével, mert sosem ez volt a probléma közöttünk. Inkább az, hogy ne rontsuk el, amit korábban. Ez pedig a párokon múlik. A lényeg, hogy mondjuk el, amit érzünk. Persze ne ész nélkül, meg idegből, szemrehányásként, de a megfelelő időben beszélgetni kell az érzésekről, ki miben tud engedni és miben nem. Időt kell fordítani egymásra és randizgatni, mint a legelején.”
Lajos(20) “Szerintem van olyan, hogy egy kapcsolatnak jó tesz, ha kis időre békén hagyják a felek egymást. A külön töltött időben át lehet gondolni a közös dolgokat, a közös emlékeket, meg lehet érezni a hiány mértékét. Akár másik partnert is ki lehet próbálni, mert az ember általában akkor jön rá, hogy neki tulajdonképpen az a nő, vagy az a férfi kell-e, akivel nemrég szakított.”
Fanni(18) “Háromszor jöttünk össze, minden alkalommal egy pár hónapra. Nehéz volt az elszakadás, de ez természetes. Egy barátnőm egyszer azt mondta, hogy ez is egyfajta “gyász”. Szóval meg kell adni magunknak az időt, hogy meggyászolhassuk a kapcsolatunkat, hiszen kilép valaki az életünkből, aki azelőtt az egyik legfontosabb volt. Szóval a harmadik alkalom után múlt el teljesen a kötődés. Van, amit nem lehet és van olyan is, amit nem érdemes megmenteni.”
Anna (24) “Az én sztorim egy külföldi fiúval kapcsolatos, és kevésbé pozitív. Ahogy szokták mondani, nem mindig jó ötlet az újrakezdés vagy az „adjunk neki még egy esélyt”. Egy tanulmányi ösztöndíj keretében sikerült egy pár hónapot egy külföldi intézményben eltöltenem, ahol megismerkedtem egy Nate nevű sráccal, aki egy nagyon figyelmes és kedves volt velem. Egymásba szerettünk és sülve-főve együtt voltunk. A hazautazásom közeledtével megígértük egymásnak, hogy tartjuk a kapcsolatot. Az elkövetkezendő fél évben ez így is volt, napi 24 órában a Skype előtt ülünk, és beszéltünk. Azonban, ahogy telt az idő egyre fogyatkoztak a hívások és az üzenetek. Mindeközben kiderült, hogy egy másik lánnyal tölti a szabadidejét, amit persze mástól kellett megtudnom. Innentől kezdve nem tudtam már megbízni benne, hiába próbált bocsánatot kérni. Ennek már jó pár éve, és ugyan voltak próbálkozások az újrakezdésre, de be kellett látnom, hogy ilyen távolságban ennek nem lehet jövője, ha már nem tudunk bizalmat érezni a másik fél iránt.”
Attila(21)“A mi kapcsolatunknak kifejezetten jót tett, hogy másfél évig nem is hallottunk a másikról. Nem kérdeztük meg egymástól, hogy ebben a két évben ki mit csinált, de érezhető, hogy párkapcsolati szempontból mindketten fejlődtünk. Nekem két barátnőm volt ez idő alatt és mindegyik kapcsolatban ugyanazokat a hibákat követtem el, amiért a volt barátnőm állandóan panaszkodott. Mivel egyik lány sem tudta elviselni ezeket a hibákat, így egyértelművé vált, hogy mit nem szabad tennem, ha vissza akarom szerezni az exem. Én javasolom minden krízisben lévő párnak, hogy tűnjenek el egy időre egymás szeme elől és kezdjenek új párkapcsolatot.”
Kata(22) “Az első barátommal, és mondhatni életem nagy szerelmével tizenhárom évesen találkoztam először, egy nyári táborban, de ekkor még nem igazán beszéltünk. A következő nyáron megint találkoztunk, megismertük egymást, és onnantól kezdve jóban lettünk, majd tizenhat évesen a nyári szünetben összejöttünk, amit életem egyik legszebb időszaka követett. Körülbelül egy évet voltunk együtt, „hivatalosan”, miután ő szakított velem. Az igazság az, hogy hiába lett vége, nem tudtuk egymást elengedni és körülbelül még három éven keresztül többször is összejöttünk rövidebb, hosszabb időkre, azonban nem egy városban laktunk, és a tanulmányaim külföldre, és más városokba szólítottak. Ezeket a problémákat sajnos nem tudtuk áthidalni. Ettől függetlenül a mai napig tartjuk a kapcsolatot, időnként szoktunk egymással beszélni, szülinapokon, karácsonykor rendszeresen írunk egymásnak. Mindkettőnknek volt más kapcsolata is az eltelt idő alatt. Meglepő ugyan, de mindketten a másikhoz fordultunk tanácsért, támogatásért. Mi tagadás, sokszor megfordul a fejemben az újrakezdés gondolata, de úgy gondolom, hogy a távolság miatt újra hasonló problémákba ütköznénk. Ettől függetlenül, szeretettel és jó emlékekkel a szívemben gondolok vissza rá és az együtt töltött időkre.”
Foto: cronolog.org, favim.com, 3.bp.blogspot.com, shemazing.net, womenlikethat.co.uk
