Dobos Kristóf egyike a hazai zenei élet legsokoldalúbb művészeinek, hiszen szólóban és duóban is formálja a magyar alternatív zenei szcénát.
Énekes-dalszerzőként a DRMRZ projektjét viszi sikerre, ennek legutóbbi dala a Bubble Blue, mely egy iszonyú minimalista hangzású, leginkább nyugtató párterápiának beillő, szűk négyperces őrület. Duóban pedig Sárossy-Tóth Pannival kiegészülve a Chilly Kiddo formációban ontja a jobbnál jobb dalokat. Például a Sunset Town-t, amiről nem is olyan rég mi is meséltünk nektek.
Kristóf mindezek mellett zenekarokban is aktív: egyik sikeres formációja a Yellow Mood, melynek bemutatkozó kislemeze tavaly novemberben debütált. A 16 perces anyagon olyan klasszikus modern-indie dalok hallhatók, mint a Where do they go?, melyhez egy folytatásos klip is társult, vagy a Polymono, mely a klipfolyam második tagja lett. Az EP egyébként négy dalt tartalmaz, a Purple Groundhoz a klip bő egy hónapja startolt a legnagyobb videómegosztón. Így már csak egyetlen kisfilmre vagyunk attól, hogy megtudjuk, hova is vezet a Mozai című kislemez teljes sztorija.
Dobos Kristóf másik szerelemgyereke a We Make Tapes. Ebben a duóban Versánszky Lóránddal közösen szerzik a dalokat, bemutatkozó művük, a Cocoa Hills még 2020 nyarán érkezett. A We Make Tapes egy úgynevezett producer-duó, akik Kristóf nappalijában összeülve alkotnak és vegyítenek mindenféle stílusú és életérzésű hangzást egy nagy közös egésszé. A srácok nem titkolt célja egyébként, hogy előbb utóbb kazettán jelentessék meg a dalaikat. Nem hiába tehát a duó névválasztása.
Ennyi zenei kitérő után pedig meg is érkezünk a klasszikus könnyűzenei zenekari felállásban működő The Apes-hez. Kristóf itt Kert Antallal, Nagy Bálint Mátéval és Ignáth Olivérrel zenél közösen.
A srácok debütáló dala az Underground címet kapta, mely tavaly decemberben jelent meg. A dalra jellemző a Kristóf-féle egyszálgitáros formációkból megszokott szolidság és meghittség, de azért már itt is érezhető, hogy egy sokkalta monumentálisabb felállásról van szó, mint mondjuk a duók vagy a szólófelállások esetében.
Elsőre kicsit megdöbbentő lehet a hét perces játékidő, manapság az ember egy ilyen hosszú számot konkrét albumként kezel, és ha csak nem kifejezett rajongója az adott előadónak, bele sem kezd a zene meghallgatásába, vagy jobb esetben csak bele-beleteker az anyagba. Az Underground esetében ez viszont totális bűn lenne, a dalt ugyanis az első másodperctől az utolsóig következetesen végig kell hallgatni, mert úgy lesz meg a tökéletes életérzés. A hét perc egyébként sem fárasztó és még csak nem is tolakodó: monumentális hangzás, intimitás, tökéletes relax. Ez a pár perc tényleg segít nosztalgiázni, kicsit kikapcsolni és visszapörgetni a múlt eseményeit. Tökéletes meditatív állapotba hoz!
Úgy tűnik, Dobos Kristófnak a zenekari felállás is a szíve csücske lett csakhamar, hiszen imádattal beszél a The Apes-hez köthető munkáról:
„Ez egy olyan zenekar, ahol közösen alkotunk.
A kiinduló ötletet többnyire én viszem, vagy jam során születik, de mindenki a saját témáját dolgozza ki, amiket a közös összejátszás alatt közösen finomítunk. Ekkor születik meg a dalok szerkezete. {…} Ez a négyőnk szellemi terméke, aminek úgy vélem, van egy kialakult hangzása, amely erősen eltér a korábbi DRMRZ-daloktól, és ahogy említettem a munkametódus és hozzáállás is változott. Így úgy gondoltuk, megérdemel egy tiszta lapot. A név (The Apes) a T.apes szóviccből jön, rejtve még mindig benne is van.”
Ilyen hozzáállással nem is csoda, hogy már év elején visszatért a kvartett a stúdióba és hamar rögzítették is az új anyagot, mely a Valley Haze címet kapta.
A dalhoz készült egy session videó is, melyet a Keleti Blokkban forgattak. A Keleti Blokk a Dürer Kert azon szekciója volt, melyben a kortárs zenészek próbatermei, alkotói stúdiói, közösségi terei kaptak helyet. A blokkot, a Dürer Kerthez hasonlóan tavaly bezárták.
Az új dal tehát lényegében a blokkos időszaknak állít emléket egy lassabb, líraibb, meditatív hullámú zenével, melynek ha mindenképpen műfaji besorolást akarunk találni, akkor a blues-rock kategóriába tökéletesen beleilleszthetjük.
És hogy hogyan is született a The Apes második dala? Arról Dobos Kristóf így mesélt:
„A nagyvárosi esték és a négy fal között töltött időszak bezártsága elől két kedves barátommal a Mátrába szöktünk el pár napra a nyáron. Eleinte nem voltam biztos benne, hogy különösebben jót fog tenni ez a kiruccanás, mivel néhány gyerekkori emléket leszámítva nem sok dolog kötött azelőtt a magaslati erdőkhöz. De amikor ott voltunk, rá kellett jönnöm, hogy a teljes nyugalomhoz vezetett ez az út: ahogyan a ligetszéli függőágyban egyszerre ringat a szél és játszik esti altatót a fák levelein, az semmihez sem fogható. Ez a természetközeliség ihlette a dalt, ami egybefogja a szabadság megtapasztalását a ködfedte táj és a városi fényekhez szokott szemek előtt megnyíló esti égbolt látványával. Később ezt a hangulatot gyúrtuk össze a közös zenei ötleteinkkel, témáinkkal.”
A zenekar ígérete szerint hamarosan egy teljes EP is érkezik telis tele The Apes dalokkal. Kíváncsian várjuk
Főkép: Hatházi Tamás/sajtófotó
A cikk a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült.
