Van a sunyi és alattomos, meg van az ablakokat megremegtető trombitaszóló. Akárhogy is sikerül, pukizni mindenki pukizik. Az ember lánya persze igyekszik minél diszkrétebb lenni, mikor bántják a szelek, de bizony megesik, hogy nem tudjuk visszatartani és akkor jön, aminek jönnie kell. Főleg, ha otthon vagyunk. Főleg, ha egyedül vagyunk otthon…
Előző héten egy meglehetősen szar helyzetbe került lányról olvashattatok egy kínos sztorit. Most itt van a szintén meglehetősen ciki, ám jóval szellősebb folytatás.
Szalagavató után – mivel úgy döntöttünk, nem megyünk a suli által szervezett afterpartyra – kitaláltuk, hogy menjünk át hozzánk ünnepelni. Mivel van egy fiú ikertesóm, ezért duplán jó bulinak ígérkezett, hiszen fiúk-lányok vegyesen voltunk. Én különösen örültem, mert tesóm egyik haverja is velünk tartott, aki nekem már régóta tetszett. Az este elég jól sikerült, a kiszemeltemmel is sokat dumáltam. Viszont sajnos kicsit túlzásba vittem a piálást, de szerencsére a tesóm volt olyan jófej, hogy hamar ágyba dugott, mielőtt még bármi kellemetlen szitu történt volna.
Mázlista vagyok, mert ritkán ér utol a másnaposság, inkább csak az emésztésem szokott rendetlenkedni.
Reggel ezért, noha egészen jól voltam, mégis fel voltam puffadva és fájt a hasam. Kávéfőzés közben már nem tudtam tovább visszatartani és hosszan elfingottam magam. Füleltem kicsit, hogy hallok-e mozgást a lakásban. Szuper, tesóm ezek szerint még alszik, így nem fog piszkálni az eregetésem miatt. Valamivel jobban is éreztem magam, kitöltöttem a kávét, elhelyezkedtem a konyhapultnál. Nem is sejtettem, hogy a java még hátra volt. Jött is a következő puki, ami az előzőnél szelidebb volt ugyan, de az azt követők kb. egy szarvasbőgéssel értek fel.
Képtelen voltam abbahagyni és legalább 2-3 percig eregettem, hangosakat és büdöseket.
Mire befejeztem a „szavalatot” jelentősen megkönnyebbültem, de csak kb. két percre. Hallom ugyanis, hogy nyílik bátyám szobájának az ajtaja és hamarosan meg is jelenik tesóm fülig érő vigyorral. Te jó ég, gondoltam, mindent hallott… meg is kérdeztem tőle, hallott-e valami furcsát. Mondta, hogy ha a trombitaszólóra gondolok, akkor igen, de nem ez a legviccesebb. Mondom, oké, akkor mégis minek örülsz ennyire? A választ nem kellett megvárnom, mert hallottam, hogy ismét nyílik a szobaajtó és egyszer csak jönnek tesóm haverjai szintén fülig érő szájjal. Néhányan nálunk aludtak a buli után, köztük persze a kiszemeltem is.
Mindnyájan végighallgatták a fenekem koncertjét.
De hogy még cikibb legyen, tesóm legjobb haverja még oda is jött hozzám és megölelt, majd közölte, hogy mától kezdve, ha egy csaja ezt mondja majd neki, hogy ő sosem szellent, akkor rám fog emlékezni, mert ma olyat produkáltam, amire kevés férfi lehet büszke. Reggelinél, bár nem tudtam, hova süllyedjek még jobban el, a fiúk eldöntötték, hogy rekorddöntési kísérletet hirdetnek meg: egy üveg whiskyben fogadtak, hogy ki tud engem túlszárnyalni. Vigasztal, hogy legalább a hasam már nem fájt aznap és a szelek sem kínoztak jó darabig.
