Hogyan zajlik az irodalomtanítás távoktatásban? Működnek-e élesben az IKT-eszközök? És miért igazán fontos a személyes tanár-diák kapcsolat, avagy a kontaktórák jelentősége?
Szabó Rolandot, a budapesti Szent István Gimnázium magyar és történelem szakos vezetőtanárát, az ELTE Történelem Segédtudományai Tanszékének egyetemi oktatóját, a 2019-es Év tanárát kérdeztük.
Nemrég hivatalosan is megkezdődött az online oktatás. Pontosan mit is jelent ez?
Egy hete már, hogy életbe lépett a kormányrendelet, amelynek értelmében online oktatás került bevezetésre. Fontos tudomásul venni azt, hogy nem iskolai szünet van, hanem az oktatás fóruma és formája változott meg. A kontaktórák helyett online tanrendet vezettek be. Ez a forma többféleképpen is értelmezhető, hiszen erről hatályos szabályozás nincs. Jelenthet a tanítás-tanulás folyamatában az elektronikus írásbeli kapcsolattól az élő videókonferenciákig bármit.
Hogyan is kell a valóságban elképzelnünk mindezt? Miként zajlik egy-egy tanóra?
A budapesti Szent István Gimnáziumban egységes felületen, a Microsoft Teamsnek konkrétan az István Gimnázium igényeihez igazított oktatási fórumán zajlik a tanítás. Ennek nagy előnye az, hogy a tanulóknak egyetlen oktatási felülethez kell – mint hivatalos tájékozódó kiindulóponthoz – viszonyulni, ugyanakkor a tanároknak és a szülőknek is biztonságot nyújthat az, hogy van egy biztos viszonyítási pont. Úgy is elképzelhetjük, mint ha a Teams-felület az István Gimnázium épületét helyettesítené. Adottak a csoportok, egységes jogokkal és meghatározott belső felületekkel. A felület viszonylag könnyen kezelhető és sokrétű lehetőséget biztosít: üzenőfal, feladatblokk, videókonferencia, hanganyagok és videófelvételek közvetítése. A további opciókat nem sorolom, mivel tárgyspecifikus a használhatóságuk. Ugyanakkor az iskola vezetősége más-más felületek alkalmazását is lehetővé teszi. A túlzott egységesítés ahhoz vezetne, – s ezt már tapasztalom is az egységes rendszer használatában – hogy nem tud kielégítően kezelni két nagyon fontos szempontot: a tárgyak specifikusságát és a különböző tanulói készségek, kompetenciák megfelelő tanári kezelését. Ugyanis meggyőződéssel állítom, hogy a bölcsészettudományok, különösképp a filológiai természetű tanulási folyamatok – és itt most magyartanárként konkrétan az irodalomtanításra gondolok – alkalmazása akkor lehet a leghatékonyabb, ha a tanár is progresszív metódusokat tud alkalmazni. Igen érzékeny területről van szó, ugyanis itt elsősorban irodalmi szövegek értelmezéséről és az irodalmi szövegekről szóló – ez esetben már a tanulók részéről létrehozott – újabb, reflektív szövegalkotási folyamatokról beszélünk. Hiszen mi értelme lenne az irodalomtanításnak, ha nem a szövegekről való gondolkodás és az értő olvasás? Ebből adódóan a Teams-felület az én hatékonyságomat – s félreértésről ne essék szó, nem a kontaktórák hatékonyságára gondolok – nem képes a maximum szinten kielégíteni, ezért egy-egy újabb applikáció bevonására kényszerültem, amely újabb és újabb regisztrációt, s felületkezelést követel meg a diákoktól és a tanártól is. Egészen egyszerűen arról van szó, hogy minden szempontból kielégítő felületről – és itt ismét hangsúlyoznám, hogy a „minden szempont” nem a kontaktórákra vonatkozik, hanem az online helyzetből kihozható maximumokra – nem beszélhetünk, ezért a tanulás-tanítás folyamata például az én irodalomtanítási igényeim esetében, jelenleg három felületen zajlik egy tanulócsoporton belül.
Fontosnak tartom megjegyezni azt is, hogy a kontaktórák élő, reflektív jellegét és annak hatékonyságát semmilyen infokommunikációs felület nem tudja helyettesíteni. Így ez a fajta oktatási rend a kimeneti követelmények és az ismert kompetenciafejlesztési igények ismeretében a rendes munkarendben is csak kísérő szerepet tölthet be. Most ez a kísérőszerep jóval hangsúlyosabb lett, de elhamarkodottnak nem gondolom a kijelentésemet ebben az esetben sem.
Mi a helyzet az Ön óráival?
Jelenleg az óráim a kipróbálási fázisban vannak, tartottam már videókonferenciát, írattam már röpdolgozatot a Redmenta-felületen, megosztottam már képernyőt, s így értelmeztünk grafikonokat és ábrákat történelemórán, osztottam már ki egyéni házi feladatokat és rendeztem, valamint levezettem már csoportmunkát Classroom-felületen is. Azonban mindegyikből hiányzik a személyes jelenlét, még a diákjaim nagyon pozitív visszajelzései ellenére is.
A diákoknak és a fiatal tanároknak valószínűleg nem jelent gondot a digitális oktatásra való átállás, de mi a helyzet az idősebb pedagógusokkal? Kaptak Önök ezzel kapcsolatosan bármiféle oktatást, segédletet?
Az IKT-eszközhasználat sajnos a módszertani innováció forrásaként még mindig elég szűk körét öleli föl a pedagógustársadalomnak. Szükséges azonban fölvetni azt a problémát is, amely az „IKT-eszközhasználat” terminust igyekszik tisztázni. A fogalom alatt az infokommunikációs technológia olyan fölhasználását kell(ene) értenünk, amelynek során a létrehozandó tartalom az eszközök segítségével konstruálódik meg akár a diák, akár a tanár részéről. Tehát a prezentatív jelleg csak a folyamat végcélja (kimenete), a hangsúly a tudáselemek értő megszerkesztésén van. Ennek értelmében jöttek létre azok az okoskészülékeken is rendeltetésszerűen használható applikációk, amelyek a kognitív tudás fejlesztését igen jelentősen segíthetik. Az IKT-eszközhasználó pedagógusok számára ezért napjainkban újabb lehetőségeket nyitnak meg azok a kifejezetten pedagógiai célra kifejlesztett, ingyenesen is elérhető applikációk és online felületek, amelyek egy-egy konstruktív sémát kínálva (közben annak megváltoztathatóságát meghagyva) úgy segítik elő a tanulók körében a tudáselemek előhívását, hogy párhuzamosan a gondolkodás képességét is fejlesztik (online faliújság, infografika, Classroom).
A használt Teams-felület kezelésével kapcsolatosan kaptunk továbbképzést, azonban úgy gondolom, hogy mindenki saját magától tanulhatja a legtöbbet. Nem gondolom, hogy az idősebb kollégák kevésbé képesek használni ezt a felületet mint én, azonban kétség kívül idegenebb tőlük, mint például az én generációmtól. Ugyanakkor én is szinte naponta kiváló kollégámhoz és barátomhoz fordulok segítségért, Mongyi Norbert tanár úrhoz, aki a budapesti Eötvös József Gimnázium angol és francia szakos tanára, és az Eötvös Gimnázium IKT-innovációs fejlesztésének vezetője. Naponta tanulunk, mindannyian, legfőképp egymástól, de a leghatékonyabban önmagunktól a kipróbálások során.
Az Oktatási Hivatal oldalán olvasható módszertani ajánlás mennyire reális, mennyire kivitelezhető?
Az Oktatási Hivatal honlapján igen széleskörű tájékoztatás és ajánlás olvasható, amit én személy szerint javaslok legalább egyszer átolvasni minden kollégának, valamint a szülőknek, diákoknak is, ugyanis nagyon sok kérdéshez nyújthat segítséget az ott olvasható javaslatrengeteg. A sok megfontolandó problémafölvetés közül kiemelném a legfontosabbakat: biztonság és kiszámíthatóság. Egy olyan sajnálatos helyzet állt elő a világban, ami fokozott fegyelmet és együttműködést kíván meg a diákoktól is, azonban mindezt a tanári oldalról a kiszámíthatósággal és a biztonsággal viszonozni kell. Pontosan meg kell határozni az elvárásokat, az elvégzendő tematikát körvonalazni, a számonkérések módozatait lefektetni és ebben maximális segítséget nyújtani a diákoknak és a szüleiknek is. Az oktatás két színterén is ezt igyekszünk megteremteni: a gimnáziumban és az egyetemen is egyaránt.
Maruzsa Zoltán államtitkár úgy nyilatkozott: az oktatási rendszer “szerencsés helyzetben van”, mert évekkel ezelőtt elkezdődött a digitális átállás, és mostanra beérnek a korábbi fejlesztések. Ön szerint ez tényleg így van?
A jövőt nem tudjuk megelőzni. A jelenleg hatályban lévő online oktatási forma nem kielégítő, mint ahogy azt már fentebb körvonalaztam: emberek vagyunk, a technika és a virtualitás nem tud kiváltója, csak kiegészítője lenni a rendes oktatási rendnek. Meglátásom szerint az államtitkár úr nyilatkozata sem arra vonatkozott, hogy a digitális oktatás azon a színvonalon van, hogy az pótolhatná a kontaktórákat, inkább arra, hogy most nagyobb részben segíti az oktatást – jelenlegi kizárólagossága révén – mint eddig bármikor is. Valóban nagyon sok minden, olyan innovatív lehetőség is van a digitális oktatás és a virtualitás nyújtotta keretben, amelyet viszont egy kontaktórán nem valósíthatunk meg, de ez nem jelenti azt, hogy az egyik átvehetné a másik szerepét, együtt lennének igazán hatékonyak. S ennek már van is kidolgozott módszertana, az ún. blended learning, amely az offline és az online tanulási környezet összekapcsolását jelenti.
Jövő héten érkezünk az interjú II. részével!
Ezt olvastátok már? Alkalmasak a diákok és a tanárok arra, hogy online tanuljanak, oktassanak?
