Ha már unod a hűtőmágnest, a képeslapot és a többi elcsépelt szuvenírt, kövesd Dr. Kiss Róbert Richard Prima Primissima-díjas újságíró példáját, és hozd haza a világ pénzeit! A Juventus Rádió ma reggeli műsorában hallhattátok az újságíró gyűjteményének történetét, és hozzá kötődő élményeit.
Dr. Kiss Róbert Richard szenvedélyes pénzgyűjtő, mára számos, a világ különböző pontjairól származó bankjegyekkel büszkélkedhet. Minden utazásáról hozott magával valamilyen relikviát, azonban első próbálkozásai, sajnos, porba hullottak.
„Régen úgy gondoltam, jó dolog pólókat hozni szuvenírként, a feleségem azonban nem volt azonos véleményen, és megvált a kincsektől… Így keresnem kellett valami különlegesebbet, amit még ő sem dob a kukába.”
A globalizált világban már minden egyforma
Hűtőmágnese mindenkinek van, ráadásul majd’ mindegyiket egy országban gyártják: Kínában. Ha már gyűjtemény, ne legyen tucat, és lehetőleg legyen minden országból egy-egy olyan darab, amely tükrözi a helyi kultúrát, az embereket, a hangulatot. De mi képviseli ezt az egyediséget?
„Érméket és papír bankjegyet is gyűjtök, de ha választhatok, akkor inkább a papírra voksolok. Egyrészt színesebbek, részletgazdagabbak, másrészt pedig nem csipognak be a reptéri átvilágításnál, ha netán a zsebemben maradnának… ”
A legkülönlegesebb címletek
Üzbegisztán fizetőeszközének különlegessége, hogy a legnagyobb címlet is körülbelül 100 Ft-os értékkel bír – mindez az inflációt megelőzendő. A kis értékű bankjegyeknek megvan a maga bája. Még ha valójában az ember nem is rendelkezik hatalmas összegek felett, a vastag papírkötegek így is kellően lehúzzák a zsebét, ami valljuk be: nem rossz érzés. A gazdagabbaknak pedig már külön pénztároló táskákra is be kell ruházniuk.
„A legmegdöbbentőbb élményem az üzbegisztáni pénzekkel kapcsolatban az volt, mikor egy buliban a szép táncoslányok „dicséretére” került sor. Ebben az országban nem a bugyiba dugdossák a bankjegyeket a nézők, és mégcsak nem is egyszerűen a színpadra dobják. Fognak egy pénzköteget, keresnek egy ventilátort a közelben és szélnek eresztik adományukat, ami így pénzesőként örvendezteti meg az ott dolgozókat. Hihetetlen látvány a címletek zápora, azonban van némi hátulütője is: az így széthullott pénz nem csupán a lányokhoz kerül, hanem a többi dolgozó is lelkesen szedegeti a jussát.”
Közép-Amerikában euróval?
Igen! Habár ma már nem beszélhetünk gyarmati birodalmakról, Franciaország még mindig jelentős hatással bír. Francia Polinézia hivatalos fizetőeszköze a csendes-óceáni frank, de az eurót is elfogadják. A közép-amerikai térség pénzei jellemzően „színesek, tarkák és meseszépek” – mondta Dr. Kiss Róbert Richard.
Vannak csúnya pénzek?
Igen, ilyenekkel is találkozni. Persze, mint tudjuk, a szépség a szemlélő szemében születik, így nem meghatározható, mitől lesz egy valuta szép vagy éppen csúnya. Azonban az újságíró elmondása szerint, olyan pénzek igenis léteznek, amelyek formájukból, méretükből és anyagukból kifolyólag egyenesen használhatatlanok. Az afrikai pénzek egy része gyönyörű, és a térség őshonos állatfajai díszítik, például oroszlánok, bivalyok vagy leopárdok. De ott vannak a bronzból készült, négy milliméter vastag érmék, amelyek iszonyatosan nehezek és kezelhetetlenek, így jobb tőlük minél előbb megszabadulni.
„Szerintem az afrikai pénzek kifejezetten csúnyák. Az anyagukon, és használhatatlanságukon túl, a rájuk nyomtatott személyek sem feltétlenül nyernének szépségversenyt…”
