Az Unitravel utazási iroda, ajánlataival megcélozta a leghívogatóbb, legérdekesebb országokat és városokat a világon. A londoni túrához nekem is volt szerencsém csatlakozni, így első kézből olvashatjátok milyen is a szolgáltatás, amit nyújtanak.
Hajnali negyed 5, Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér. Ez az időpont a koránnál is korábban van, de mivel az ember utazik, így aligha bánja mikor kell kelnie. A repülőtéren találkoztunk az idegenvezetőnkkel, Edittel, aki odaadta a beszállókártyáinkat. Minden zökkenőmentesen ment, elfoglaltuk a helyeinket, és szinte percre pontosan – ami repülésnél nagy ritkaság – ki is gördült a kifutópályára a repülőgép.
Aztán egészen furcsa dolog történt. Már szinte emelkedett a vasmadár orra, amikor satufék, mi pedig, mint az autóteszt bábuk rándultunk előre székeinkben. A hajnalnak és a reggeli kávé hiányának köszönhetően nem sokat vettem észre az egészből, de hamar kiderült, amitől az ember csak tartani szokott…valami baj volt a géppel. De legalább időben kiderült és utunkat egy másikkal folytattuk, aminek még az így kialakult késésből is sikerült lefaragnia.
A Luton repülőtérre érkeztünk, ahol már várt minket az autóbusz, ami egyenesen a hotelhez vitt. Elég érzékeny utazó vagyok, szeretem, ha minden rendben megy, ilyen formán azonnal nyűgös lettem volna, – ráadásul egy hosszú utazás után – ha várakozni kell. Rögtön meg is állapítottam, hogy eddig jó, nincs hiba a szervezésben.
A St. Giles Hotel Felthamben volt a csapat elszállásolva, ami eléggé külváros ahhoz, hogy a hosszú nap fáradalmait nyugalomban pihenhesse ki a fáradt vándor, mégis elég közeli, hogy könnyen be lehessen jutni a belvárosba. A vonat egyenesen Waterloo állomásra fut be, ami már a centrum.
Nem is késlekedtünk már az első napon sem, irány London belvárosa! A város, amit számtalan akcióhős mentett már meg a pusztulástól, és még mindig áll.
Az idegenvezetőnk mindig odafigyelt arra, hogy ne essen szét a banda. Egy kis zászlócskával haladt az élen, és kalauzolt el minket a rengetegben. Jártam már a városban, de sokkal izgalmasabb hallani is azoknak a műemlékeknek a történetét, amiket a szemünkkel látunk. Hihetetlen emberforgatag lakik Londonban, még én is szédelegtem kicsit az első napon az Oxford Streeten.
Szerencsénkre az idő is nekünk kedvezett, így a legfőbb nevezetességeket meg tudtuk nézni még érkezésünk napján, hogy aztán a többin jobban elmerülhessünk az igazi, londoni életérzésben. Láttuk a Big Bent, a Westminster-palotát, a National Galleryt, a London Eyet, jártunk a Sohoban és a Trafalgar téren is.
London egyik ismertetőjegye, hogy nagyon jó a tömegközlekedés, azonban kissé drága is. Azonban egy várost sétával lehet a legjobban megismerni, így spórolhatunk is valamennyit. De nem hagyhattuk ki a híres piros, emeletes angol buszt. Azon utazni egy külön élmény, és nem csak azért, mert a sofőrök elképesztően jól vezetnek. Az utcák sokkal szűkebbek, mint nálunk, ráadásul fordítva megy a forgalom 🙂 , és folyamatosan rohangásznak az emberek az utakon.
Volt alkalmam egyik útitársammal is beszélgetni kicsit, miért épp London az Unitravellel?
Ő és a barátnői, minden évben kiválasztanak egy úti célt, idén pedig Londonra esett a választásuk. Ami végül is adja magát, mert mégiscsak az egyik legfontosabb európai város, és a legszebek közé is tartozik. Tipikusan az a hely, amit egyszer azért illik megnézni közelebbről.
Miért pont az Unitravellel?
Már máshol is jártunk már ezzel az utazási irodával, és nagyon bevált. Ami ilyen megbízható, azt miért cseréljük le? 🙂
Korrekt. Én sem akartam erre rácáfolni. A programok mellett elég szabadidős tevékenység is volt, amikor leülhettünk egy frissítő kávéra, ebédelhettünk valami finomat, a marhahús hazájában. A következő részben megosztom veletek milyen is az igazi brit steak, és pár különlegességet a London életérzéssel kapcsolatban. 😉
kép: www.misstravel.com, www.telegraph.co.uk
