Furcsa kis lakótársaink a macskák: gyönyörűek, puhák és kedvesek. Vagy éppen dühösek, morcosak és őrültek. Éppen ezért nem meglepő, hogy minden minitigris szolgálója – mert bizony a macskatulajdonosok nem gazdik, – órákig tud mesélni kedvence kalandjairól. A kiváltképp aljastól egészen a megmagyarázhatatlan tettekről szól számos anekdotáig!
A most következő bársonytalpúak különösen elvetették a sulykot és jól megszívatták az emberüket.
Anya arcába pukiztam, miközben ő a kanapén feküdt, majd elfutottam.
Elütöttem egy vakvezető kiskutyát.
Óvszereket eszem.
Imádok random cuccokat összeszedni a lakásban (macskajátékok, karácsonyfa díszek, a gazdáim zoknijai stb.), majd a vécébe dobálni őket.
Megrágom a telefontöltőket, mikor azok be vannak dugva. Ez itt a nyolcadik áldozat.
Minden reggel hajnal háromkor használom a macskaalmot, aztán legalább húsz percig kaparom, amíg anya és apa fel nem ébred. Egy seggfej vagyok.
Én vagyok az oka, amiért nem kapjuk vissza a kauciót.
Valahogyan sikerült kinyitnom az urnát és aztán beletüsszentettem a nagyi hamvaiba.
Lepisiltem a hörcsögöt.
Belehánytam az akváriumba.
Egy félig halott egeret tettem anya szájára, mert nem volt hajlandó felkelni, hogy megnézze a zsákmányom.
A karmaimmal apró lyukakat szaggattam apa kasmír pulóverén. Ő most dühös. Engem meg nem érdekel. Fogalma sincs a divatról. PS: Ő nem is az igazi apukám!
Kiszedem a kakimat az alomtálcámból és odaviszem maminak és papinak, hogy tudják: ideje almot cserélni. Ha alszanak, ott hagyom nekik az ágyukban.
Szeretem játékként dobálni a kakimat.
Felborítottam az öcsémet és megettem őt.
