A világhírű zenész, Manu Chao története 1987-ben kezdődött. Talán azért lehet ismeretlen a neve sokak számára, mert angol nyelvterületen kevésbé felkapott, zenéjével nem sikerült még Pitbullt letaszítania a trónról. A Budapest Parkban viszont újra teltházas koncertet adott a Manu Chao La Ventura.
Nehéz lenne egy műfajba sorolni a zenéjét, hiszen áthatja a francia sanzon, salsa, reggae, ska, és algír rai. Dalainak egyedi hangzásvilágát nem mindennapi hangszíne teszi még különlegesebbé. Igazi mediterrán bulit képes összehozni nem egész 10 perc alatt. Talán azért is annyira közkedveltek dalai, mert az igazi életöröm és jókedv árad belőlük. Ugyanakkor mégis van egyfajta keserves melankólia elrejtve a gitárszólók alkalmával megszólaló hangok között. Ettől tud mélyre ásni Manu Chao.
Elképesztően profi zenészekről beszélhetünk, mintha karjuk hangszerükben folytatódna. Pontosan olyan játszi könnyedséggel szólaltatják meg instrumentumukat, mint ahogy más megfog egy poharat. Manu Chao franciául, spanyolul, arabul, portugálul és volof nyelven énekel, sokszor egy dalon belül több nyelven is. Rájuk nyugodtan mondhatjuk, hogy nem tévesztettek pályát.
Nincs buli egyik banda legnagyobb slágerei nélkül sem! Manu Chao is befűzte újabb dalai közé az igazi örökzöldeket, mint például a Bongo Bong, vagy a Clandestino. Még általános iskolás voltam, amikor ezekre a számokra ejtőztünk a meleg nyári délutánokon. Bevallom nem számítottam ennyi emberre, főleg miután megláttam a jegyárakat, de a minőséget meg kell fizetni…és rengetegen meg is tették. Mindig jó látni, hogy a minőségi zenére is van igény. Én magam nem vagyok rajongó, de a tehetséget elismerem.
Abból pedig van bőven, a tömeg pedig egy emberként őrült meg minden egyes elejtett hangra. Ritkán látok ilyesmit, hogy egy viszonylag józan tömeg ilyen átéléssel és gátlások nélkül tud bulizni kedvenc zenéjére. Mert lássuk be, hogy a tánc már azon önkifejezési formák közé tartozik, amihez sokszor egy jó nagy adag gátlásrombolás kell. Szóval Manu Chao még mindig nagyon jól csinálj, amit csinál, és úgy tűnik zenéjével előcsalogatja közönsége önfeledt énjét. De hát erről szól a zene, nem? 🙂
