Fekszem az ágyon. A hangszórókból reggae zene szól. A plafont nézem bágyadt tekintettel. Nem igazán vagyok tudatában, hogy mi zajlik körülöttem. Az elmém elhomályosult, és egy nyugodt lelki béke szállt rám.
Az akkori énemet valahogy így lehetett volna jellemezni. Az évek keresztül tartó marihuána használat okán van miről mesélni. Kábítószernek számít, ami függőséget okoz. Saját magamon tapasztaltam meg, hogy milyen érzés megélni a pozitív, valamint a negatív oldalát. De kezdjük az elején.
Főiskolás koromban ismerkedtem meg vele először. Természetesen elutasítottam mindenféle tudatmódosító szert, és előtte nem is próbáltam ki egyet se. Társaságban viszont nehéz visszautasítani, ha felkínálják. Mi bajom lehetne belőle? – gondoltam. Egy füves cigi még nem árt meg.
Még most is emlékszem rá, hogy milyen volt. Mikor először beleszívtam annyira erős volt, hogy köhögnöm kellett. Kaparta a torkomat és csípte a szemem. Van egy jellegzetes szaga, amit méterekről meg lehet érezni és nem mellesleg nagyon érdes.
A hatását akkor lehet érezni, mikor beleszívott az ember párat. Nyugalom árad szét a testébe és az ég világon semmi sem zavarja. Ha közvetlen mellette kitörne egy háború, az sem érdekelné különösebben. Viszont végig tudatos állapotban van az elme. A hatás elmúltával ugyanúgy emlékezni lehet mindenre, ami történt.
Egy ártatlan füves cigivel kezdődött minden. Egytől nem lehet függővé válni, de később jött a következő, majd a következő. A kolis bulik alkalmával rendszeres vendég volt. Persze úgy kellett csinálni, hogy ne nagyon vegyék észre, mert mégiscsak tiltott dolognak számít. A kollégium szobája erre megoldást biztosított. A szaga nyitott ablak mellett is kiérződött a csukott szobaajtón keresztül, de azzal már nem foglalkoztunk. Egy este alatt 5-6 füves cigi is elfogyott. Mondanom sem kell, nagyon költséges, de így zajlott ott az élet.
Miután füves cigit szív valaki, a szívverés felgyorsul, a légzés szaporább lesz. A rosszullétek pedig hozzátartoznak. Nem egyszer volt, hogy én is rosszul voltam tőle. Forog a világ, elviselhetetlenül fáj a fej, és huzamosabb ideig tartó hányinger, amihez extrém gyors szívverés párosul. Igazán borzalmas élmény, viszont párszor átéltem már.
Egy megszokássá váló tevékenységet nehéz abbahagyni, főleg, ha egyedül van az ember. Befurakszik a mindennapokba és már unaloműzőként is ezt vettem elő. Éveken keresztül ment ez. Már nem vettem észre magamat, amint egyre lejjebb süllyedek. Az, hogy több százezer forintot költöttem rá, pedig nem érdekelt. Egy idő után persze ráeszméltem, hogy ez nem mehet így tovább és egyszerűen egyik napról a másikra abbahagytam. Tény, hogy nem volt egyszerű és ha visszagondolok, most is nagyon hiányzik. Miután letettem, jó ideig erős kényszert éreztem, hogy újból elővegyem, de mindig megálltam. Olykor-olykor eszembe jut, hogy milyen jó lenne csak még egy utolsót, de tudom, hogy akkor ugyanott fogok tartani, ahol évekkel ezelőtt.
Bánom az egészet, hogy egyáltalán elfogadtam akkor azt az egy szálat és nem mondtam nemet. A „mégis mi baj lehetne belőle” felfogás miatt évekig tartó függőség alakult ki és saját példámból okulva arra biztatok mindenkit, hogy még csak ki se próbáljon hasonló függőséget okozó drogokat, mert ki tudja, hogy milyen mélyre süllyed le valaki tőlük.
