Az emberek életében mindig akad olyan pont, amikor elkezdenek ítélkezni a másik felett. Sajnos ők sem látják be, hogy erre valójában semmi joguk sincsen. Nincs joguk bírálni a másik nemét, identitását, hovatartozását, vallását, rasszát és még sorolhatnám. De vajon mi az oka ennek a jelenségnek?
„Ha elítéled az embereket, nem marad időd arra, hogy szeresd őket”
– Teréz Anya
Az iménti idézetben minden össze van foglalva, ami ezt a szót jellemezheti. Mindenki életében már megnyilvánult, még ha az a hátunk mögött is történt. Egyszerűen nem ismernek minket, mégis véleményt alkotnak rólunk. De abba nem gondolnak bele, milyen út vezetett oda, hol most tartunk, hányszor kellett felállnunk, ha megbotlottunk, mennyi mindent kellett bizonyos dolgokét feladnunk. Mindig könnyebb a borító alapján ítélni, mintsem segíteni a másiknak, vagy egyszerűen elmenni mellette.
Bárki, aki ítéletet mond a másik felett, valószínűleg nincs tisztában önmagával. Ezt úgy kell érteni, hogy nem teljes az élete, nincs kibékülve az énképével, és ezért másokban is csak a rosszat látja, ha neki nem jó, a másiknak se legyen az. Ezek az emberek legtöbbször szeretethiányban szenvednek. Nincs senki, akinek fontosnak tartaná magát, vagy csak azt hiszi, de mindig van egy másik lehetőség. Mindig tudunk választani és változtatni. Csak először magunkban kell keresni a hibát, átvizsgálni életünket. Ez lehet a megoldás kulcsa. És ha egyre kevesebbet ítélkezünk emberek felett, sokkal több időnk marad magunkra, az énkép ápolására, helyrehozására.
Mindannyian emberek vagyunk. Viselkedjünk hát úgy, ahogy szeretnénk, hogy velünk is bánjanak. Tegyük fel a kérdést, hogy vajon, ha mások felettünk úgy ítélkeznének, ahogy mi ő felettük, az nekünk hogyan esne? Azt mi hogyan fogadnánk és reagálnánk le? Mindenkinek csak a saját szemszögéből van igaza, de nincs objektív igazság! Talán csak egyet lehet mondani: a szeretetet! De ahogy mondani szokták, az élettől azt kapjuk vissza, amit adunk. Tehát ha mi másokra mutogatunk, számítsunk az életben hasonló megnyilvánulásra a mi részünkről is, és akkor talán átértékelődnek bennünk a dolgok. Saját hibájából tanul az ember, de nem kell, hogy eljussunk a hibáig, ha már gondolatban lejátsszuk magunkban, és megakadályozzunk, hogy ítéletet mondjunk bárki felett.
Hogy átértékeld a dolgokat, nézd meg ezt a kis videót, csak 2 perc 38 másodperc az életedből, mégis hatással lehet rá.
http://www.youtube.com/watch?v=y8taeiOr1Wc
kép forrása: http://kollektivum.hu/
