A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen a designe-ba minden belefér! Góg Angéla új foglmat teremtett az eating design-al. Diplomamunkája az Emlékek cukrászdája nevet viselte, ami mindenki számára jelent valamit, valami mást.
Egészen vérfrissítő a Mome diploma védési rendszere. Nem egy tanteremben ülsz a vizsgáztatókkal, és pár felkészülővel, hanem egy nagyon minimál auditóriumban, hatalmas kivetítővel kell prezentálnod a vizsgamunkád, ami ki is van állítva a helyszínen. Hiszen itt gyakorlati alkotásokról van szó, amit látni, érezni kell. Bárki bemehet, hogy végighallgassa az előadást, amit már szinte egy termékbemutatóhoz tudnék hasonlítani. Amit megalkottál, már tulajdonképpen egy gyártásra készen álló termék, és erről meg is kell győznöd hallgatóságod. Illetve arról is, hogy miért innovatív, miért más, mint a többi.
Góg Angéla, a Műhely Kávézó & Cukrászda tulajdonosa hihetetlenül szuggesztív prezentációja még a hitetleneket is megríkatta. Hogyan lehet az ételekkel hatni az emberi érzelmekre, kapcsolatokra? Egészen új kontextusba helyezte az étkezés fogalmát. Minden egyes mestermunkájához egy érzelmet rendelt. 421 emberi történet között találta meg a metszetet, melyeket akár egy excel táblában is be lehetne mutatni. Ebből az egyre szűkülő halmazból, végül megalkotta az ehető emlékeket.
Kinek ne lenne vakációs, nagymamás vagy menzás élménye?
A mélyen megragadó emlékek azért olyan erősek, mert egy érzéshez kapcsolódnak. Olyan ez, mint a szaglás. Ha megérzed a párod parfümjének illatát valakin, rögtön megdobban a szíved, nem?
Ő ezeket az érzéseket ragadta meg egy-egy süti formájában. Láthatóvá, tapinthatóvá, és ízlelhetővé tette a gondolatokat!
Beszélgettem vele hivatásról, képzésről, és arról, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki ki tudjon teljesedni tervezőként.
Megfelelőnek tartottad az egyetemi képzést az elképzeléseidhez?
Az egyetem keretein belül sok dolgot megtapasztalhattam. Tervezési szemléletemet sokban köszönhetem ezeknek az éveknek. Az egyetemi feladatokat volt, amikor korlátnak éltem meg, de a végén mindig rájöttem, hogy általuk és a folyamat alatt rengeteget fejlődtem. Kapcsolatokat, barátokat és remek tanárokat ismertem meg ez idő alatt.
Azt kaptad, amit vártál a Mometól, vagy felül is múlta azokat? 🙂
Azt kaptam, amiben hittem, hogy kaphatok. Megpróbáltam teljes mértékben kihasználni és okosan felhasználni a lehetőségeket. Talán egy dolgot sajnálok, hogy nem voltam Erasmus ösztöndíjjal külföldön. Más úton töltöttem fél évet Dániában. Ha újra kezdeném, ezt másképp tenném.
Mindig tudtad, hogy tervező szeretnél lenni?
Mindig is sejtettem. Egyértelmű volt kiskoromtól kezdve, hogy alkotni szeretnék. Az is egyértelmű volt, hogy mindig újabb és újabb anyagokat, szakmákat szerettem volna kipróbálni. A kísérletezés mindig meghatározó volt. A tervezés, kombinálás és szervezés régóta meghatározzák a mindennapjaimat.
Mivel kezdted a pályafutásodat?
Pályafutásomat ötvösként kezdtem, majd újabb anyagok és egyre nagyobb méretek keltették fel az érdeklődésemet. Szerettem volna minél többet látni és tapasztalni. Így kerültem át a formatervező szakra, ahol már hintaágyat, hajszárítót és lámpát is tervezhettem. De az anyagismeretem mindig is alapvető volt. Jól tudtam hasznosítani előző ismereteimet. Az anyagszerűség nagyon fontos számomra, csupán 3D-ben képtelen lennék tervezni. Látnom és tapasztalnom kell amit tervezek, hogy megfogható és tapintható legyen számomra és más számára is.
Milyen kompetenciák szükségesek ehhez a pályához?
A határidőnaplóm az egyik legfontosabb. A szervezés és a dolgok átlátása, hogy minden megvalósulhasson időben. A problémamegoldás és gyors megoldás is nagy előny. Illetve a sok energia és hajthatatlanság a cél érdekében.
Mit tanácsolsz annak, aki tervező szeretne lenni? Milyen irányba induljon el?
Az egyik legfontosabb a tájékozottság és a nyitott szemmel járás. Rengeteg információt kell elraktároznunk, hisz sose tudhatjuk mikor lesz rá szükségünk.
