A festményekkel kapcsolatban megszoktuk, hogy sokszor régi királyokat, nemes urakat és asszonyokat, nagy jelentőségű történelmi eseményeket ábrázolnak. Egyes képek azonban bepillantást engednek egykori világok hétköznapjaiba is. Egyes művészek szívesen megörökítették nem csupán a környezetükben élő embereket, hanem azokat az ételeket is, amelyeket fogyasztottak.
Giovanni Stanchi reneszánsz csendéletén is láthatunk egy furcsa, görögdinnyeszerű gyümölcsöt. A szemünk nem csal, valóban az említett finomságot ábrázolta a művész, ám a 17. században még nem nemesítették úgy a gyümölcsöt, hogy sok legyen benne a piros gyümölcshús.
James Nienhuis, a növénytermesztés professzora a Wisconsini Egyetemen el van bűvölve a régi festményektől, amelyek sokat elárulnak szakterülete történetéről.
A görögdinnye Afrikából származik, és az 1600-as évek körül a forró Közel-keleten és Dél-Európában is elkezdték termeszteni. Noha kevés volt, húsa feltehetően édes volt, mivel nyersen fogyasztották, de alkalmanként bort is készítettek belőle. Az egykoron sápadt dinnyét úgy nemesítették, hogy sok legyen benne a paradicsom piros színéért és magas antioxidáns tartalmáért felelős likopin. Így az egykori apró és zöldes belsejű gyümölcsből a ma ismert nagy, piros nyári frissítő.
forrás: http://www.vox.com/
