Utazunk a buszon, zenét hallgatunk, felkelünk, bekapcsoljuk a tv-t vagy a rádiót. Ha valakivel beszélgetés közben beáll a csend, az kínos. De miért nem szeretjük a csendet?
Egész nap, folyamatosan zajban vagyunk, érdekes, hogy otthon mégsem ülünk a szobában teljes csendben. Éjszaka, ha nem tudunk elaludni, sokan bekapcsoljuk a tv-t, hogy menjen a háttérzaj és ne hallgassuk az üres csendet.
A csendben egyedül maradunk a gondolatainkkal, semmi sem vonja el a figyelmünket. Mégis, valamiért kerüljük ezt a szituációt.
Vannak vicces képek is erről, hogy egész nap semmi érdekes nem jut az eszünkbe, csak átlagos gondolatok, éjjel elalvás előtt vagy zuhanyzás közben pedig olyan elméletek jutnak az eszünkbe a világ keletkezéséről vagy egy világkrízis megoldásáról, hogy nem is értjük, honnan jönnek ezek az ötletek.
A csöndet kiskorunkban sem szerettük, mindig csak azt hallottuk, hogy maradjunk már csendben, játsszunk halkabban, ha a nagyok beszélnek, ne szóljunk közbe. Nem csoda, hogy megutáltuk a csendet.
Amikor csend van, akkor minden olyan gondolatunk előtör, minden olyan érzelem, amit napközben elnyomunk, elfojtunk. Ilyenkor szembesülünk a problémáinkkal, amiket másokkal nem osztunk meg.
Fontos, hogy tudjuk kezelni a gondolatainkat, ne uralkodjon az elménk felettünk. Ne legyenek tabu gondolataink, ne fojtsunk el magunkban sok érzést, inkább írjuk ki magunkból, ha nem akarjuk másokkal megosztani. Mert akkor a csönd sem lesz többé az ellenségünk, hanem egy olyan közeggé válik, ahol pihenhetünk, lazítatunk, és elengedhetjük az egész napos zaj zavaró emlékét.
Borítókép: hd-wall-papers.com, images.freehdw.com
