A saját testünk károsításának mindig van valami kiváltó oka. Ha minden rendben van körülöttünk, eszünkbe sem jutna ilyet tenni. A következő néhány sorban egy fiatal lány történetét mesélem el, akinek kezeit és lábait penge okozta sebek borítják.
Az igazi nevét nem írom le, ezért csak Borinak hívom. Egy 13 éves lányról van szó, akit finoman fogalmazva is kiközösít mindenki. A suliban nincsenek barátai és mindenki nagy ívben elkerüli. Amolyan iskola fekete báránya. Részben talán át tudjátok ti is érezni ezt. Nem kellemes minden nap úgy bemenni, hogy mindenki nem kívánatos személynek tart titeket.
Bori csendben meghúzza magát, egész nap és próbál úgy tenni, mintha nem is létezne. Nem keresi mások társaságát és ez fordítva is így van. Az osztályban persze sose marad szó nélkül az ilyesmi. Mindig a cikizés középpontjában áll, legtöbbször rajta csattan az ostor. Szóban bántalmazzák, de néha tettlegességig is fajul a dolog. Többé-kevésbé sikeresen megvédi magát, a sértegetéseket pedig lenyeli. Mégis mi lenne a helyes megoldás? Tanárnak hiába szól, ugyanúgy rossz szemmel néznek rá és nem törődnek vele. Nem tud mit tenni, minden marad a régiben. Csak egy dologban reménykedik, hogy nemsokára középiskolába kerül, addig pedig majdcsak kihúzza valahogy.
Mint mindennek, ennek is van oka. Bori nem véletlenül olyan, amilyen. Az, amit mások nem látnak, kiváltó okként szerepel. Még így is, a suliban eltöltött megaláztatásokat is könnyebb neki elviselni, mint ami otthon várja. Szülei olyan emberek, akiknek nem való gyerek. Rendszeresen bántalmazzák, mind testileg, mind lelkileg. A verések elég gyakoriak, amiknek látható nyomai is lesznek. Mindig van valami ok, hogy megverjék. Bori ezeket kénytelen elcsúszásnak, vagy biciklibalesetnek beállítani. Hogy miért? Nem akar egyel több okot adni, hogy e miatt is megalázzák. A hatóságok tehetetlenek. Ugyan már többször is volt belőle botrány, de nem sokat tudnak tenni érte.
Így csak egy dolog maradt hátra. A penge. Bori kezeit és lábait tömegével borítják a sebek, a fájdalomba próbálja fojtani gondjait. Nincs kivel megbeszélni, nincsenek barátai, egy ember se, aki igazán közel állna hozzá, de nem is nagyon törekszik rá, hogy legyen neki. Visszautasító mindenkivel szemben, ami érthető. Az újabb vágások mindennaposak és ezek már másoknak is feltűnnek. Az osztálytársai egyszerűen zakkantnak tartják ezért.
Azt gondolnátok, hogy ez egy kivételes példa, de nem így van. Sok fiatal van hasonló helyzetben, még ha nem is ennyire elnyomott. Az, hogy valakinek vágások vannak a karján, komoly lelki/testi sérülést jelent. Sokan vannak, akik ebbe menekülnek, mert csak így tudják elviselni a mindennapokat. Figyeljetek fel a jelekre és segítsétek osztálytársaitokat!
