Szakításkor gyakran nem hangzik el minden, amit ki akarnánk mondani. Évekkel később is van, hogy szívesen megmondanánk neki valamit, csak azért, hogy bosszantsuk. Amikor az ész győz, mindez csak vágyálom marad, de milyen üzenetek születnének, ha a szívünkre hallgatnánk?
Gyakran megtörtént velem is, hogy a szakítás pillanatában nem tudtam kinyögni szinte semmit. Bennem voltak az érzelmek, a düh, de nem bírtam kimondani, utána pedig ciki lett volna írni, hogy “ja, amúgy ezt még el akartam mondani…”. Most megkérdeztem 3 fiatalt, hogy ők mit üzennének a volt párjuknak, ha nem éreznék kínosnak venni a bátorságot.
Panni (21)
Az exem azt mondta, hogy sosem lesz következő barátom, ha mégis, akkor is elmarom magam mellől hamar. Legszívesebben az orra alá dörgölném, hogy most volt a két éves évfordulónk a mostani párommal, de nagyon szánalmasnak hatna. Nem kérne bocsánatot a feltételezésért, mint ahogy várnám, hanem csak körbeküldené a haverjainak a beszélgetést.
Alex (17)
Szakítani akartam a barátnőmmel, de akárhányszor nekikezdtem, érzelmileg zsarolt, így sokáig húzódott a dolog. Nem akartam még jobban megbántani, ezért egyik nap hidegvérrel kidobtam. Magyarázatot konkrétan nem adtam, csak azt, hogy tudja jól, hogy csomószor meg akartam tenni és ennek most jött el az ideje. Nagyon mérges vagyok rá még mindig és már nem érdekel, ha megsértődik. Legszívesebben megírnám neki, hogy miben hibázott és mennyire jó nélküle, de ekkora bunkó én sem vagyok. Inkább fortyogok magamban.
Éva (18)
Nekem inkább kérdéseim lennének az exemhez. Két éve szakítottunk, őt nagyon megviselte. Azóta semmit nem hallottam róla. Nem egy nagy posztolós típus, tehát még a neten sem tájékozódhatok, nem tartom a kapcsolatot a barátaival, úgyhogy az lenne a legegyszerűbb, ha megkérdezném, mi van vele. Csak attól félek, hogy félreértené, vagy még jobban megbántanám, esetleg rosszul érintené és vissza se írna. Azzal járok jól, ha békén hagyom.
