Rengeteget változott az iskolarendszer az elmúlt évtizedekben. Nagy Feró, a Beatrice frontembere nyilatkozott arról, hogy milyen volt egy átlagos iskolás nap, amikor még ő járt középiskolába, valamint arról is beszélgettünk, hogy a tanár-diák kapcsolat mennyiben változott meg az utóbbi időben.
Milyen volt egy átlagos nap, amikor Ön járt középiskolába?
Szerintem nem sokban különbözött egy mai iskolás átlagos napjától. Rendkívül szegény családban nőttem fel, és a gimnáziumba való belépés egy hatalmas csoda volt, ezért én a mai napig gyönyörűen nézek a Szent László Gimnáziumra. De gyerekként ugyanúgy izgultam, mint bárki más, hogy megfeleljek az ottani elvárásoknak, mert abban az időben (és még ma is) ez egy elég kemény gimnázium volt.
A tanárok szigorúbbak voltak, mint most, illetve a gyerekek jobban rosszalkodnak most?
Akkor sokkal jobban tudtak a tanárok fegyelmezni, sokkal több eszköz volt a tanárok kezében. Ezt látom a gyerekeimen keresztül, habár panaszom sosem volt rájuk. A tanárok nem tudnak fegyelmet tartani manapság, nincs eszköz a kezükben. Az én időmben még benne volt, hogy kaptunk egy kokit. Úgy gondolom, hogy a mostani iskola egy kicsit túl liberális. Nemcsak a tanárnak vannak kötelességei, hanem a diáknak is, és azt mindenképpen keresztül kell hajtani. Azt, hogy a tanár milyen eszközökkel valósítja meg, nyilván nem gondolok erőszakra vagy durvaságra, a tanár feladata kiválasztani, de sokkal kevesebb a lehetőség.
Közös erővel a szülőnek a tanárral együtt kell nevelnie a diákot?
Amikor én nevelkedtem, akkor még az volt, hogy a tanárnak mindig igaza van. Én is így neveltem a gyermekeimet, még akkor is, ha a tanárnak nem volt túlzottan igaza. Egy gyereknek meg kell tanulnia, hogy attól, hogy valaki a feljebbvalója, ettől már igaza kell lennie.
A világban valamiféle rendnek kell lennie. Ha egy tanárt kineveztek tanárnak, akkor azért nevezték ki, hogy belém verje a tudománynak egy bizonyos részét. Természetesen a szülővel együtt kell elérni. Az életben lesz még rengeteg olyan esemény vagy történet, amikor kiderül, hogy egy feljebbvalója nem olyan okos, mint én vagy ő, tehát jó, ha a gyerek megtanulja, hogy van a világban egyfajta hierarchia.
Ma már inkább a számítógép a menő, de az Ön középiskolás évei alatt nem igazán volt erre lehetőség. Milyen középiskolás elfoglaltságok voltak, amikor Ön járt középiskolába?
Akkor focizni jártunk, vagy az iskolában maradtunk bent sportolni. Mi nagyon sokat sportoltunk. Sokkal több volt a sportoló gyerek. Pozitív értelemben véve, de nagyon kemény tornatanáraink voltak, akik a dagadtakat is felkergették a kötélre, hogy másszanak fel, és ezzel nagyon jót tettek az idegrendszerünknek. Ami kint zajlik a foci- vagy kézilabdapályán, az jót tesz nekünk, öreg fejjel már azt mondom, hogy nagyon jól tették.
Borítókép: Lévay Máté
