Az idegesítő kérdések listáján a „Mi leszel, ha nagy leszel” és annak különféle változatai igen előkelő helyet foglalnak el. Elvégre manapság még hazánkban is teljesen megszokott, hogy harminc körüli emberek friss pályakezdőként azon morfondíroznak, hogy merre tovább. Sőt, tőlünk nyugatabbra valóságos reneszánszát éli az újrakezdési hullám: munkájukba belefáradt negyvenesek és ötvenesek keresnek a korábbitól meredeken eltérő területeken kihívásokat.
Ezzel együtt magától értetődően akadnak olyan sikeres befektetők és vállalkozók, akik már egészen fiatalon tudták, hogy mivel is szeretnének foglalkozni.
Lássunk hát pár inspiráló példát!
1. Másokhoz hasonlóan a jó családba született Nick D’Aloisio is tudta, hogy az interneté a jövő, ezért belevágott egy kezdetben Trimit néven futó, cikkek és blogposztok lényegét kihámozó alkalmazás tető alá hozatalába. Ezzel alig tizenhat évesen felkeltette a kínai milliárdos, Li Ka-Shing figyelmét, aki háromszázezer dollárral szállt be a fejlesztésbe.
Döntését egyiküknek sem volt oka megbánni, mert a menet közben számos más befektetőt is szerző fiú végül 2013-ban harmincmillió dollárért adta el Summly-ként hódító applikációt a Yahoo-nak.
2. Erik Finman távolról sem számított hagyományos értelemben vett géniusznak, sőt, lényegében azért lett milliomos, hogy ne kelljen tanulnia. A középiskolában 2.1-es tanulmányi átlaggal szenvedő, motiválatlan-unatkozó fiú fogadást kötött a szüleivel: ha megtollasodik, nem szólnak bele az életébe, ellenkező esetben viszont főiskolára kell mennie. Erik kapva kapott az alkalmon, és a nagymamájától kapott ezer dolláros indulótőkéjét az akkor tizenkét dollárért kínált Bitcoinba fektette.
Így annak dacára, hogy a virtuális kriptovaluta árfolyama hírhedten meredek kilengéseket produkál, és már messze nem ér annyit, mint a csúcson, egy szava sem lehet. Mivel ezen sorok írásakor egy egység 10,445 dollárért, azaz kicsivel több, mint hárommillió forintért kel el átlagosan a piacon.
3. Míg listánk két korábbi képviselője a jövőbe tekintett, Fraser Doherty a múltnak, pontosabban, egy családi receptnek köszönheti a sikerét. A sajtóban csak „lekvársrácként” emlegetett vállalkozó nagyanyja kiváló receptjei alapján főzött, ínycsiklandó nyalánkságokkal próbált betörni a piacra. Kezdetben persze vajmi kevés sikerrel járt, ám idővel sikerült meggyőznie a Waitrose és a Tesco illetékeseit arról, hogy árulják a portékáját.
Innentől kezdve pedig nem volt megállás: érdemei elismeréseképpen a Brit Birodalom Rendjének tagjává választották, és természetesen a szakmai kitüntetések sem maradtak el.
4. Végül listánk aligha lenne teljes a már kilencévesen aktívan üzletelő Mikaila Ulmer nélkül. Hiszen az apja és anyja aktív segítségével, illetve határozott fellépésével egy jól menő, ízesített limonádé-birodalmat létrehozó lányt az tette sikeressé, hogy szembe mert nézni a legsötétebb félelmével. A Me & The Bees Lemonade-nak keresztelt cég ifjú tulajdonosát ugyanis többször is megcsípte pár méh, de ő ahelyett, hogy betegesen rettegett volna a kis rovaroktól, megpróbálta megismerni őket.
Innen pedig egyenes út vezetett a népszerű frissítőt némi mézzel megbolondító vállalata beindításáig.
Gera Krisztián