A fiú a lányt akarja, a lány pedig a fiút. Ilyen egyszerű a képlet. De mi van akkor, ha úgy érezzük, a felhozatal hagy némi kívánnivalót maga után…
Az ember lánya igazán igyekszik, de valahogy sosem sikerül kihalásznia a rengetegből azt a bizonyos fehér lovon érkezőt. Ez – valljuk be – egy idő után igencsak frusztráló tud lenni, ami végül ilyen és ehhez hasonló kétségbeesett kérdésekre sarkall, mint, hogy: “Hát tényleg nincsenek már normális fiúk ezen a világon?” De vajon tényleg így van, vagy csak egy kis nézőpontváltásra van szükség?
1. Ne így tedd fel ezt a kérdést, mert hiszen a legborúlátóbb percekben is mindannyian tudjuk, hogy vannak még partiképes férfiak, csak valahogy sosem mi botlunk beléjük. A helyes kérdés így hangzik: HOL vannak a normális fiúk és férfiak?
2. Az sem túlságosan célravezető, ha reményvesztetten panaszkodsz fűnek-fának, hogy nem találod a nagy Őt, és csak csupa idióta, defektes, freakshow-szökevény vesz körül. Ezzel csak a saját renomédat rontod, hiszen előbb-utóbb Te leszel az a lány, akinek semmi se jó és ráadásul még a többieket is állandóan pocskondiázza.
3. Nézz magadba és kérdezd meg: mi a normális? Ez egy nagyon tág fogalom. Tudod egyáltalán, hogy mit akarsz, mik az elvárásaid? Ha valakinek kicsit eláll a füle, szereti a tükörtojást mézzel vagy totálisan odavan az “Igazából szerelem” című filmért, az még nem a világ vége. Szedd össze a gondolataidat, írj listát, tisztázd saját magad számára, hogy mit szeretnél a másiktól. A céltalan lődörgés ideje lejárt. Ha mindez megvan, már te is tisztábban látsz, hogy kit, hol és miért keress.
4. Gondolkozz reálisan. Az élet nem egy non-stop tündérmese, ahol a romantikus komédiák kiszámíthatóságával csordogál az élet, reggel dalolva ébredsz, kedves, Disney-kisállatok öltöztetnek, estére pedig Ryan Gossling térdel eléd, hogy megkérje a kezedet. Nem, vannak dolgok, amiket az idő hoz el nekünk.
Képek: e2ua, giphy
