Nyaralás, tenger, napfény, strand, család, szerelem? Vagy inkább egy tragikus szerelmi dráma és egy életre szóló sérelem az édestestvérünktől. Evelin (16) arról számolt be nekünk, hogyan vált rémálommá a csodaszép nyári idill a családja körében, hogyan romlott el a kapcsolata a barátjával, és hogyan tette tönkre a boldogságát a tulajdon nővére.
A facebook szinte el sem bírja azt a rengeteg boldog nyári képet, melyekkel megpakolták a diákok az üzenőfalat. Mi azt szeretnénk, ha olyan is megszólalhatna, és kiadhatná magából a történetét, akinek nem alakult olyan fényesen a nyaralása. Evelin, kérlek meséld el nekünk a te esetedet!
Úgy kezdődött, hogy két hétre mentünk a családommal nyaralni Horvátországba, a Krk szigetre, és apukám megengedte, hogy a barátom is velünk tartson. Én 16 éves vagyok, ő 18, társastáncra jártunk együtt, onnan ismerjük egymást. Fél éve voltunk együtt, nagyon jól megvoltunk, szinte nem is veszekedtünk.
Akkor neked ő az első igazi szerelmed?
Igen, előtte nem is érdekeltek nagyon más fiúk. Levente pedig nem csak nagyon helyes, de hihetetlen jól is táncol, és ez nagyon megfogott benne.
Hányan mentetek a nyaralásra?
Hatan. Szüleim, a nővérem, a bátyám, a barátom meg én.
Hogy kezdődött a nyaralás? Eleinte jól alakultak a dolgok?
Először minden szuperül ment. Levente nagyon jól kijött a szüleimmel meg a testvéreimmel is. Én egyedül a bátyám miatt aggódtam, mert ő nagyon félt engem, ezért végig nagyon szemmel tartotta Levit. Ami egyébként nem is volt baj, mert így legalább hamar összebarátkoztak. Együtt edzettek az apartman teraszán, együtt mentek úszni, én pedig nagyon örültem ennek.
Hogy jött a képbe a nővéred?
Akkor kezdődött, amikor én nem mentem le a strandra, mert fájt a hasam. Apukám dolgozott, anyukám főzött, öcsém pedig előbb feljött, mint Levi meg nővérem. Már délután három óra volt, régen megterítettünk, de még sehol sem voltak. A teraszról néztem, mikor érnek már fel, és akkor azt láttam, hogy röhögcsélve, egymásba karolva jönnek fel a kis úton. Aztán amikor észrevették, hogy nézem őket, gyorsan elengedték egymást, és úgy tettek, mintha csak egy pillanatra borultak volna össze jókedvükben. Feljöttek, ebédeltünk, én meg nem szóltam semmit.
Hogy derült ki, hogy tényleg van közöttük valami?
Elég egyszerűen. Rajtakaptam őket. Szüleim meg öcsém elmentek vásárolni, mi meg hárman voltunk az apartmanban. Lementem feladni egy képeslapot a legjobb barátnőmnek, és amikor visszajöttem, és be akartam menni a szobába, nem tudtam kinyitni az ajtót. Furcsán nagy volt a csönd. Kimentem a bejárati ajtón, és benéztem a szobába az ablakon. Ott állt Levi nővérem előtt, simogatták egymást, aztán csókolóztak is. Még a függönyt sem húzták be!
Hogy reagáltál?
Szabályosan sokkot kaptam. Nem tudtam mit tegyek. Dörömböljek, ne dörömböljek, mondjam el szüleimnek, vagy ne… Végül csak leültem a bejárati ajtó előtti lépcsőre, és elkezdtem zokogni. Nem is tudom mennyi idő telt el. Egyszer csak ott álltak előttem szüleim meg öcsém, és néztek rám, hogy mi a fene bajom van. Akkor azt mondtam nekik, hogy nem érzem jól magamat, mert képtelen voltam elmondani, hogy mi történt. Persze, mire bementek, nővérem kávét főzött, Levi meg a laptopján játszott.
Később elmondtad a szüleidnek, hogy mi történt?
Nem. Levihez mentem oda, rajta kértem számon a dolgot. Azt mondta, hogy a nővérem nyomult rá, ő csak hagyta, hogy megcsókolja, mert hülye volt, és nagyon sajnálja, ő igazából engem szeret és a többi. Egy szavát sem hittem el. Azonnal megmondtam neki, hogy menjen haza. Ő pedig összecsomagolta a cuccát, és elment. Szüleimnek azt mondtuk, hogy korábban kezdődik az edzőtábora, mint emlékezett, és azét kell elmennie.
Azóta hogy alakultak a dolgok?
Nővéremmel képtelen vagyok szóba állni. Százszor próbált bocsánatot kérni, megmagyarázni, hogy mi történt, sírt is, de engem nem érdekelt. Egyszerre csalódtam két olyan emberben, akik a legközelebb álltak a szívemhez. Valahogy az egészet egy undorító, dupla megcsalásnak érzem. Levivel szünetet tartunk. Nagyon szeretem, és nem akarom elveszíteni, de egyelőre ezt nem tudom elfelejteni neki. Minden nap hív, többször idejött hozzánk hogy beszéljünk, de én még képtelen vagyok megbocsátani neki. Nem tudom, hogy fog alakulni ez az egész, de az biztos, hogy egyikükre se fogok tudni úgy nézni többet, mint régen.
Köszönjük szépen Evelin, hogy elmesélted!
képek:
igenyesferfi.hu
www.men.hu
www.youne.com
snoringscholar.com
