Szerintem senki nem úgy képzeli el a nyarat, hogy végig dolgozni fog. Sajnos azonban néha nincs más lehetőség, muszáj ezt tenni. Azonban van, amikor valami csoda folytán az emberrel jó dolgok is történnek közben, például rátalál a szerelem. Igaz történet következik.
„Mit fogok csinálni a nyáron?” – kérdeztem magamtól egy júniusi napon. Muszáj lett volna dolgoznom, hogy meg tudjak élni Budapesten valahogy és ne kelljen hazaköltöznöm. A könyvesbolt, ahol korábban dolgoztam nem tudott fogadni, így törtem tovább a fejem.
Aztán egyik nap egy facebook üzenet várt az egyik ismerősömtől. Azt írta, hogy kellene neki egy ember a balatoni nyaralójukba dolgozni hat hétre, teljes ellátással és elég jó fizetéssel. Kicsit hezitáltam, hiszen hat hétig nem menni haza és folyamatosan dolgozni. De végül belevágtam, hiszen a Balaton az a Balaton és úgy voltam vele, hogy egyszer élünk.
A srác, aki írt szintén elvállalta, hogy ott fog dolgozni. Ismertem korábbról, bár nem túl jól. Valahogy sosem sikerült beszélnünk meg egyébként is nagyképűnek tartottam. Mégis úgy voltam vele, hogy valahogy csak kibírom, lehet, hogy egymáshoz se kell szólnunk.
A munka úgy lett előadva, hogy „hat hét nyaralás”. Ki kell adni a szobákat, néha sepregetni, meg lehúzni az ágyneműt a vendégek után és ennyi. Már az első héten rájöttem, hogy ez azért nem teljesen így van. A napom nagy része takarítással telt, mert elég sok szoba volt. Nem kicsit voltam dühös a fiúra, hogy lerángatott takarítónőnek. Ha ezt akartam volna csinálni, csinálhattam volna másutt is, kétszer ennyi pénzért.
Nem is beszélgettünk valami sokat az elején. Vagy ha igen, valami bunkóságot vágtunk egymás fejéhez. Konkrétan volt olyan, amikor közölte velem, hogy ne beszéljek már, mert zavarom a gondolatait. Nem is szóltam hozzá vagy 3 napig ezután.
Aztán ahogy telt az idő, megbarátkoztunk egymással. Esős napokon „zs” kategóriás horrorfilmeket néztünk, együtt fejtettünk keresztrejtvényt, de volt, hogy a reggeli hőség előtt együtt mentünk futni. A takarítást felosztottuk, enyém volt a szoba, de a fürdőkért és a wc-ért ő felelt, mert azokhoz nem voltam hajlandó hozzányúlni.
Aztán haza kellett utaznom pár napra és fura módon végig küldözgettünk üzeneteket egymásnak. Nem tudom, mikor kezdtünk el egymás iránt többet érezni. Eljártunk kertmoziba, pizzázni, strandolni. Együtt feküdtünk ki a medence mellé a csillagokat bámulni. Egyszer csak megtörtént az egész. De nem siettünk bevallani egymásnak és magunknak sem.
Végül augusztus 20-án megtörtént, amire már hosszú hetek óta vártam. A Balaton partján néztük a tűzijátékot, mikor odahajolt hozzám és megcsókolt. Utána együtt nevettünk azon, hogy mennyire nem hittük volna a másikról, hogy érez valamit irántunk. A legtökéletesebb nyár volt, minden apró részletével.
Ti szerettetek már bele valakibe a nyári munka alatt?
