Úgy tartja a mondás, hogy pénzért bármit meg lehet venni. De vajon a szeretetet is? Van aki hajlamos azt hinni, hogy ez így van.
Kapcsolatainkba olyan mértékben beépült már az anyagiasság, hogy észre se vesszük, ha pénzért akarunk kicsikarni valakiből szeretetet. Ennek egyik legjellemzőbb megnyilvánulása a szülő-gyerek kapcsolat.
Előfordul ugyanis, hogy nagy űr tátong közöttük, így a szülő a gyerek boldogságát pénzért akarja megvásárolni. De jól van-e ez így? Természetesen nem!
Még általános iskolás koromban volt egy osztálytársam, akinek a szülei pénzért vették meg a boldogságát. Tehetős családból származott, mindent megkapott, amire szüksége volt: luxuscikkek, jakuzzi a hálószobában, saját autó (13 évesen), idővel pedig kapott egy céget.
A szüleivel azonban nem volt felhőtlen a kapcsolata. Nem szerette őket, mert azon kívül, hogy mindent megkapott, idegennek érezte őket.
Nem feltétlenül kell gazdagnak lenni ahhoz, hogy a pénz elvakítson és a hamis szeretet illúziójába taszítson. Ez a probléma kezd egyre jobban teret hódítani. Kapcsolatainkat nem lehet pénzzel pótolni.
Az, hogy pénzzel akarunk boldogságot adni valakinek nem feltétlenül rossz. Tudni kell, hogy hol vannak a határok, és nem szabad túlzásba esni. A kapcsolatok erősségét nem a pénz adja, sokkal inkább a törődik és a másikra figyelés.
