Rovatvezetőink nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a foci- és kosármeccsekbe egyaránt. Van, aki a vesztesek nyugalmának segítő erejére támaszkodik, és van olyan is, akit pedig a győzni akarás hajt előre a pontokért vívott küzdelemben. Nap végére kiderül, melyik taktika a célravezetőbb.
“Én győzni jöttem, érem nélkül nem megyek haza! Persze, ez csak egészséges győzni akarás, az fontosabb, hogy jól érezünk magunkat! Ebből pedig nincs hiány, szuper a csapat! Mint mindig!”- Zelei Vica
“Remélem, most kimarad a kórházas jelenet, mint a legutóbbi próbálkozásomnál! Ja, és egyébként én világéletemben rettegtem a labdától, úgyhogy most remek sokkterápiában lehet részem kapusként… Ha nem akarom, hogy kikapjunk, akkor gyorsan le kell győznöm a félelmeimet! Már egész sok labdát kivédtem, egész jó irányba haladok.” – Sramkó Nóra
“Utoljára tesi órán izzadtam így le! Jesszuss, azt hittem, itt rajtam kívül más amatőr is lesz, de néha már az az érzésem, ide csak válogatott játékosok érkeztek!” – Karajos Andris
