Nem csak egészséges emberek léteznek a világon. A betegség ugyanúgy velünk járó dolog. Nem mindig van látható jele egy-egy betegségnek, de van, aki nem tudja eltitkolni. Születési rendellenesség, vagy baleset következménye, de az agy nem úgy működik, mint másoké. Szellemileg sérültek, de nem jelenti azt, hogy kevesebbet érnének másnál.
Nem sűrűn találkozunk sérült emberrel. Általában kerülik a tömeget, és nekik is jobb, ha inkább a hozzátartozók veszik körül őket, de ha kilépünk velük az utcára, rögtön megrovó pillantásokban részesülünk.
Tudom, miről beszélek, mert van benne tapasztalatom. Az egyik családtag halmozottan sérült. 8 éves kislány, aki beszélni nem tud, maximum pár szót. Mozgásilag is korlátozott, és ha megyünk valahová, babakocsiba kell rakni. Mondanom sem kell, nem egyszerű a közlekedés így.
De ahogy mások megnéznek minket, az igazán elszomorító. Néhány ember egészen lenézően viselkedik, elhúzódnak, esetleg arrébb mennek, mert ez a 8 éves kislány nem úgy viselkedik, ahogy azt elvárnák. Már-már az undor kifejezése ül ki az arcukra. De kérdem én: mégis milyen világban élünk így, ha ilyen módon viselkednek valakivel?
Az, hogy valakit a külseje, valamint a viselkedése alapján ítélnek el, szinte már általános probléma. Nem beszélve arról, hogy egy harminc kilós babakocsival, benne egy 30 kilós gyerekkel, nem igazán a legkönnyebb módja a lépcsőzésnek, vagy a tömegközlekedésnek. Azt már megszoktam, hogy sose várjak segítséget, de az kicsit sok, hogy fel akarnak borítani, mert látnak egy szabad ülőhelyet, amire azonnal rá kell startolni.
Igazán nem egyszerű megélni azt, ha valaki rosszindulatból a retardált kifejezést használja. Sajnos előfordul ilyen is. Nem a 8 éves kislány tehet róla, hogy ilyennek született. Ugyanúgy joga van az élethez, és több kitartás van benne már most, mint egyesekben egész életükben. Helytelen dolog csak azért lealacsonyítani másokat, csak mert sérültnek születtek.
