A rendszerváltás óta többször felkapta már az orosz és a nemzetközi sajtó Alekszandr Davidov nevét, akit Sztálin törvénytelen fiának mondanak. Bár a legutóbb napvilágot látott dokumentumok árnyalják a képet, még így is sok kérdés vár válaszra.
A témát kutató történészek és újságírók szerint a száműzött Joszif Visszarionovics Dzsugasvili (a későbbi Sztálin) 1914 márciusától 1916-os szökéséig a sarkkörtől északra fekvő Kurejkában élt. Mégpedig egy 14 éves lánnyal, bizonyos Lidia Perepiginával. Bíróságra készültek a rokonok, amikor kiderült a lány terhessége. Ezt elkerülendő a későbbi Sztálin megígérte a helyi csendőr jelenlétében, hogy el fogja venni a lányt, amint eléri a felnőttkort. Erre azonban távozása miatt nem került sor, és azután sem érdeklődött felőle soha.
A gyermek az Alekszandr nevet kapta. Anyja később hozzá ment egy helyi halászhoz, Jakov Davidovhoz. Alekszandr Davidov postás lett, majd harcolt a II. világháborúban, az őrnagyi rangig vitte. Leszerelése után egy novokuznyecki menzát igazgatott. Három gyermeke született, és 1987-ben halt meg.
A Sztálin balkézről született gyermekéről szóló pletykák jól jöttek Hruscsovnak 1956-ban, amikor a generalisszimusz személyi kultuszának lebontásáról határozott. Ehhez azonban pontos információkra volt szüksége. Több levélváltás is történt ez ügyben 1956 tavaszán – állítja a Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökségének titkos dokumentumait tanulmányozó történész, Alekszej Bogomolov a Szoversenno Szekretno idei cikkében.
A levelezésekből kiderül, hogy Hruscsov többeket is kért, derítsenek ki minél többet Sztálin kurejkai életéről. A felszólítottak között az SZKP Központi Bizottságának egyik titkára, Averkij Arisztov is szerepel. Ő a krasznojarszki pártbizottság propagandaosztályának vezetőjét, bizonyos Szirotyenkót kérte meg, emlékezzen vissza 1946-ra.
1946 végén kapta ugyanis a kérdést Arisztov Sztálin titkárától: mit tud a kurejkai Ivanovékról és Perepiginékról. Mivel ő semmit nem tudott, 1947 januárjában továbbította a feladatot Szirotyenkónak. Ő akkor négy hónap alatt utána is nézett az említetteknek, és erről 1956 májusában tájékoztatta Szirotyenkót levélben.
Ebből kiderül, hogy a Sztálint annak idején pedofíliával vádló Pjotr Ivanov 1947-ben már nem élt. A teljes történetet a 102 éves Alekszej Taraszejev mesélte el végül Szirotyenkónak: Annak idején Taraszejev, Ivanov és az egyik Pereprigin fiú panaszt tett Laletyin csendőrnél, mert Dzsugasvili száműzött telepes együtt élt a kiskorú Lidia Perepriginával. A botrányból végül azért nem lett bírósági ügy, mert Sztálin megígérte: elveszi a lányt 16 éves korában (a cári Oroszországban ez számított a nagykorúság határának). Az öreg azt is elmondta, hogy Lidia Pereprigina Davidovaként Angutyihében él.
A Krasznojarszktól 1558 km-re fekvő helyre 1947 áprilisában repült el Szirotyenko. A találkozáskor az 1900-ban született nő elmesélte, hogy 14 éves korában kezdett együtt élni Sztálinnal. Született tőle egy kisfia, aki hamar meghalt. Emiatt a gyermek miatt ígért házasságot a csendőrnek Sztálin. 1916. decemberi szökése előtt a lány megint terhes lett, de fiát, Alekszandert már az apja távozása után szülte meg. Azt is elmondta, hogy eleinte kapott leveleket Sztálintól.
A nő szavahihetőségével kapcsolatos kételyeket azzal oszlatja el a történész, hogy az 1940-es évek végén már akkora volt Sztálin kultusza és diktatúrája, hogy kisemberek aligha mertek hazudozni róla. A történész inkább azt kérdezi: miért nem használta ki a pedofil, házasságszédelgő, kegyetlen kártyát elődje diszkreditálása érdekében Hruscsov? Miért lett hirtelen fontos a nő 1946-ban? Illetve később vetült-e valamilyen figyelem magára Alekszandr Davidovra? Ezeknek a megválaszolására azonban tovább kell bányászni a levéltárakban.
