A Hollywood Hírügynökség filmekkel foglalkozó videósával beszélgettem arról, hogy hogyan célszerű szakmát választani, hogy milyen eltérések vannak az amerikai és a magyar fiatalság között, hiszen Szirmai Gergő megfordult amerikai egyetemen is.
Szerinted sokan állnak úgy a szakmaválasztáshoz, hogy „csak pénz legyen belőle”?
Ez végülis egy természetes hozzáállás. Csodálkozni nem kell rajta, de nekem fontosabb a minőségi tartalomgyártás például. Én azt javaslom, hogy amilyen sokáig lehet, egyetemig legalább, inkább térképezzük fel önmagunkat, mint a pénzkeresési lehetőségeinket.
Inkább ne is úgy keressen egy középiskolás szakmát, hogy mennyi pénzt keressen, hanem hogy inkább olyan munkája legyen, amit szeret is?
Az embernek ilyenkor mindig meg kell kérdeznie magát, hogy mi a fontosabb: legyen egy stabil bevétele vagy inkább azt csinálja, ami miatt szeret felkelni reggel. Akinek a pénzügyi stabilitás fontosabb, az nyilván így választ szakmát. Nekem sose volt célom, hogy gazdag legyek, és sose volt célom, hogy a kelleténél többet birtokoljak.
De te is úgy álltál hozzá, hogy te azt szereted is csinálni, amit csinálsz, és azért az a szakmád, ami a szakmád?
Ez egy alaphozzáállásom. De ez egy nem olyan dolog, amiből egyszer majd meggazdagszol, és örülsz neki.
A középiskolásoknak mit javasolnál a szakmaválasztással kapcsolatban? Hogyan válasszanak?
Sehogy. Nem javasolnám, hogy az embernek ilyen korán meglegyen a szett. Ez egy általános nyomás, hogy tudd, mit csinálj, merre menj. Ebben a korban még az ember nem ismeri még a világot és magát, hogy pontosan tudja, mi motiválja, és mi az, ami elszórakoztatja.
Amerikában preferálták azt, hogy nagyon akarod azt, amit csinálsz?
Amerikában mindenképpen tisztelik azt, ha valaki a hajlandó legvégsőkig elmenni az álmaiért. Erről meg tudtam győzni az embereket, akik ott döntöttek a sorsomról. Úgy gondolom, hogy ez egy támogatandó attitűd, nem azért mert én zseniális vagyok, hanem azért, mert nagyon motivált voltam, és nagyon-nagyon akartam, és ha valaki valamit nagyon akar, akkor nagyon is tud teljesíteni.
Ott örömmel mennek el a fiatalok dolgozni diákmunkára?
Benne van az amerikai kultúrában, hogy az ember minél hamarabb a saját lábára álljon, és meg tudja valósítani a saját elképzeléseit. Így elég sokan kezdenek el részmunkaidőben dolgozni, így indulnak el az érettség útján.
Milyen különbségeket látsz az amerikai és a magyar fiatalok között ebben a témában?
Nem a munka a lényeg, hanem az ember saját sorsának a kezébe vétele. Ez Európában kicsit elmaradottabb, kicsit ritkábban látható. Mivel sokkal könnyebben elérhető a felsőoktatás, sokkal több ember jelentkezik úgy, hogy nincs ott igazán keresnivalója.
Fontosabb a munkatapasztalat, mint a papír?
Jelen pillanatban egyik se számít jobban, mint a kapcsolatok.
