Kaptál egy rossz(abb) jegyet, későn értél haza egy buliból, netán az engedélyük nélkül mentél el valahová? A legtöbb szülő ilyenkor úgy érzi, muszáj gyorsan valami büntetést kitalálnia, hogy ez ne fordulhasson elő többet.
Persze részben igazuk van, hiszen a nevelés nehezen képzelhető el büntetés nélkül, és bár ez sokszor mindkét félnek kellemetlen (mert nehogy azt higgyétek ám, hogy a szüleiteknek akkora élvezetet jelent valami olyan dologra kényszeríteni titeket, amiről tudják, hogy nyilvánvalóan kisebb-nagyobb mértékben fájdalmat fog okozni nektek!), azért néha kétségtelenül hatásos.
Viszont közel sem annyira, mint a jutalmazás! És ez az, amiről sok szülő hajlamos megfeledkezni: hogy ne csak akkor reagáljanak, ha a gyerekük valami általuk rossznak minősített dolgot követett el, hanem akkor is, ha éppen valami elvárt, kívánatos, „jó” cselekvést hajtott végre. Sokan sajnos úgy élik végig az egész gyermekkorukat, hogy sem dicséretben, sem pozitív megerősítésben nem részesülnek a szüleik részéről (azt, hogy ez milyen hatással van a formálódó önértékelésükre, és énképükre, nem is szükséges magyarázni…).
Ráadásul, az is további fontos szempont, hogy ha valaki mindig csak azért csinál valamit, vagy azért nem csinál valami mást, nehogy megbüntessék érte a szülei, akkor a motivációja nem tud belsővé válni, nem önmagáért tesz (vagy nem tesz) dolgokat, hanem csak külső tényezők miatt.
A büntetésről pedig általában elmondható, hogy igazán csak akkor van értelme, ha következetesen csinálják a szülők (azaz egy bizonyos szabály megszegéséért mindig ugyanolyan típusú és súlyosságú büntetés jár), és ha a büntetés időben követi a cselekedetet (tehát nem két héttel azután jut eszébe valamelyik szülőnek szigorúnak lennie, hogy megtörtént a dolog).
És hogy titeket hogyan büntetnek a szüleitek?
Máté (16)
„Engem legtöbbször azért szúrnak le otthon, hogy nem takarítottam ki a szobám, benn hagytam valami szemetet, pl. chipses zacskót, műanyag üvegeket, stb, vagy, hogy nem vittem ki a szennyesbe a koszos cuccaimat… ilyenek. Szüleim amúgy még valami ezeréves könyvből szedhették a büntetési módszereiket, mert engem nem nagyon hat meg, ha „szobafogságot” kapok, tök jól elvagyok a szobámban is, amíg van internet…”
Eliza (17)
„Elég erős gimibe járok, és ha négyesnél rosszabb jegyet kapok bármilyen tárgyból, akkor otthon már áll a bál. A szüleim ilyenkor kitalálják, hogy ez biztos azért van, mert a tanulás helyett a Facebook-on lógtam, és elveszik a laptopomat, ami szerintem totál röhejes, hogy még mindig úgy kezelnek, mintha egy csecsemő lennék.”
Gellért (18)
„Szüleim elváltak, anyukám egyedül nevel, és próbálkozott már sok mindennel büntetés címszóval, de igazából csak az az egy hatásos nálam, hogy ha ilyenkor nem ad pénzt, pl. a kondibérletemre, vagy bulira.”
Laura (16)
„Szerintem nekem elég jó fej szüleim vannak, akik nem hisznek a büntetésben. Ha valami olyat csináltam, ami nem tetszik nekik, akkor leszoktunk ülni hármasban és megbeszéljük, hogy szerintük ez miért nem jó, miért nem kéne többet csinálnom… de ilyen demokratikus az egész, hogy kikérik az én véleményemet is a dologról.”
(kép: http://www.telegraph.co.uk/)
