Tápgyűjtést szerveztek, elütött kiskutyát mentettek - Kéz A Mancsért!

Ez a nap más volt, mint a többi. A szolnoki Kéz A Mancsért Egyesület néhány tagja tápot gyűjtött az egyik hipermarketben. A csapat lelkes önkéntesekből áll, akik időt és pénztárcát nem kímélve szívükön viselik árva kutyusok sorsát. “A mi kutyáink nem rácsok között tengődnek, hanem szeretetben élnek, családoknál. Innen kerülnek a végleges befogadókhoz.”

Alig vártuk, hogy péntek legyen, és ezzel együtt tápgyűjtés. A hipermarketbe lépve azonnal megpillantottam a sok szorgos, szórólapot osztogató önkéntest. Hogy őszinte legyek, az utóbbi hónapokban nem sok időm volt az egyesület munkájában segédkezni. Mivel nem csak tudósítóként, hanem önkéntesként is jöttem erre az eseményre. A fotocellás ajtón belépve viszont újra eltöltötte a lelkem az az érzés, ami ennek a csapatnak a szellemiségét jellemzi. Itt mindenki azért van, mert őszintén és visszavonhatatlanul rajong az állatokért. Miután kiosztottam néhány szórólapot az eseményről, belevágtunk a lecsóba.

A két elnök asszonyt, Lászlóné Borbély Brigittát, és Lajkó-Balázs Editet kérdeztem ki néhány fontos dologról az egyesülettel kapcsolatban.

Elmondanátok az olvasóknak, miért vagyunk itt most?

Lajkó-Balázs Edit: Tápot és egyéb fontos dolgokat gyűjtünk a kis védenceink számára. Mint az összes rendezvényünkre, nagyon készültünk erre is. Szerencsére mindig kiderül, hogy az embereknek van szíve, főleg most, karácsony előtt.

Ugorjunk egy kicsit vissza az időbe. Mikor és miért alakult az egyesület, milyen céllal?

L.B.E.: 2012-ben alakultunk. Először saját zsebből és akaratból mentettük a kutyákat, de fontosnak tartottuk, hogy saját hatáskörrel rendelkezzünk, és ne engedélyekre kelljen várnunk, ezért megalakítottuk a Kéz A Mancsért Egyesületet. Most szervezett formában, névvel, és hivatalosan tevékenykedünk.

Elmesélnétek egy konkrét esetet, úgy betekintésképp?

Lászlóné Borbély Brigitta: Az egyik legmeghökkentőbb Kemi története. Riasztottak minket, hogy a szolnoki hajléktalanszálló előtt fekszik egy elütött kutyus. Kiderült, hogy az autó megállt, kiszállt a sofőr, megnézte, hogy mi baja lett az autónak, majd továbbhajtott… Azonnal a helyszínre mentünk, orvoshoz vittük. Két nap után tért magához, de nem használta a jobb mellső lábát, ahol az ütés érte. Az 5. nap után szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a kutyus hasáról, combjáról, és fenekéről elkezdett a bőr leválni. Az autó maga alá gyűrte a kiskutyát, a bőre pedig úgy megsérült, hogy elkezdett leválni. Sebeit óránként kellett fújni aloe sprayvel, és reggel, délben, és este hordtuk a dokihoz tisztítani. Mondani sem kell, a kezelés óriási fájdalmat okozott neki, de hősiesen tűrte még ezt is. Miután a teljes bőrfelület levált, a sebe nagyon-nagyon lassan, de elkezdett gyógyulni. Ezért lett ő Kemény.

Bár ismertem ezt a történetet, a szokásos képek újra leperegtek bennem. Mi lett a kiskutyával?

Mára Kemi egy szuper gazdihoz került, nyilvánvaló, hogy nem véletlenül lett a neve Kemény.

Mindent lehetetlen saját zsebből finanszírozni. Hogy lehet ezt bírni?

L.B.B.: Az emberek segítségével. Mivel nekünk még nem jár az 1%-os támogatás (elvileg jövőre már kaphatunk), ezért csak adományból tartjuk fent az magunkat.

Ekkor egy kedves házaspár érkezett, a bevásárlókocsijuk telepakolva táppal. Megszámoltuk. 80 kiló ételt hoztak az egyesület részére. Mindenki elalélt.

L.B.E.: Nagyon jól tud jönni az ilyesmi, viszont az a filozófiánk, hogy sok kicsi sokra megy. Ugyanolyan megható 100.000 forint egy ismeretlentől, úgy mint 193 forint. Igen, volt ilyen is. Annyi maradt hónap végén a számláján, de átutalta nekünk. A kutyáinknak.

Cicákat nem szoktatok menteni?

L.B.B.: Volt már rá példa, de sajnos nincs rá lehetőség ennyi kutya mellett.

Nagyon sokszor használják rátok a menhely szót..

L.B.B.: Igen, pedig ez nem így van, nem menhely vagyunk. Nekünk nincs telephelyünk, ideiglenes befogadóink vannak, akikhez kerülnek a mentett kutyák. A mi kutyáink nem rácsok között tengődnek, hanem szeretetben élnek, családoknál, innen kerülnek a végleges befogadókhoz. Számunkra az is fontos, hogy mi lesz a kutyával, ezért rendszeresen ellenőrizzük az örökbe adott kutyusaink sorsát.

Egyébként kinél van a legtöbb kutya?

A listavezető Kántorné Mónika 10 ideiglenes, és 3 saját kutyával, őt pedig Tamási Csilla követi, 7 saját és 4 ideiglenes ebbel.

És valóban. Mónihoz még akkor is mehettek kutyák, amikor egy körömnyi hely nem volt az udvaron. Csilluval ugyanez a helyzet.

Nagyon nehéz ilyet kérdezni, de miket szeretnétek elérni a jövőben?

L.B.E: Elsősorban szeretnénk egy telephelyet, hogy még több kutyust tudjunk befogadni, mert általában a befogadókból van hiány; és ebből adódóan több ideiglenes befogadót is szeretnénk, ha lenne. Tápot és az orvost mi biztosítjuk, csak helyhiány van mindig.

Szépen elosztogattuk a szórólapjainkat, vártuk az adományokat, majd örültünk nekik. A végén 475 kiló tápot sikerült begyűjteni, meleg takarókat, pórázokat, labdákat, és pénzadományt is.

Az egyesület rengeteg rendezvényt szervez. A tápgyűjtésen kívül ilyen például az örökbefogadó nap, ahol az oltott, chippelt és teljesen felépült kutyákat lehet örökbe fogadni; vagy egy általános iskolai állatvédelmi előadás, ahol a jövő generációját oktatták az állatvédelemre.

Egy valami biztos. Ezek az emberek önzetlenül, kitartóan, munka mellett és szabadnap nélkül végzik azt a feladatot, aminek sosincs vége: az állatmentést. Ha példaképet akarunk keresni, érdemes a hétköznapi emberek között szétnézni, hiszen köztük vannak az igazi hősök.