Ezt nézed:  / Suli / Te olvasol vagy filmet nézel?

Te olvasol vagy filmet nézel?

Regények kontra filmfeldolgozásuk

Mindig is könyvpárti voltam. Egy jó regény, novella vagy vers szerzői mi magunk is vagyunk: felfedezhetünk rejtett de akár egy teljesen új jelentést is, a helyszíneket, szereplőket magunk képzelhetjük el – minden csak fantázia kérdése. Ezzel szemben a filmeknél mindent készen tárnak elénk ami igencsak bosszantó lehet, ha az alapját képező irodalmi alkotással köszönőviszonyban sincs. Ennek ellenére akadnak pozitív példák is. Én mindkét lehetőségre hozok.

A kis herceg

Nagyon friss példa – a francia mű alapján készült filmet jelenleg is vetítik a mozikban. Talán meglepő, de az 1943-ban megjelent kisregény alapján most készítettek először filmet – de ennek az alkotásnak a kis hercege nem egészen az a kis herceg, akinek történetén felnőttünk. A rendező, Mark Osborn egy név nélküli kislány történetével fűzte össze a szőke fiúcskáét. A kislány a szomszéd öreg pilótától hall a kis herceg meséjéről, és az mélyen megérinti. Neki sosem volt gyerekkora – az anyja egy táblázatban felvázolta egész életét, amiben nem szerepelnek a barátok, a szórakozás, csak a tanulás és a karrier. A kissé bolondos bácsi ( a kis herceg pilótája) nyitja fel a lány szemeit a világról, melyhez egészen addig ő is csak úgy kapcsolódott, akár egy alkatrész a gépezethez, s nem mint egy érző lény.

The-Little-Prince-Movie-2015-WallpapersByte-com-2560-1600

A film ezzel párhuzamosan végigviszi  a kis herceg történetét, azonban azt is bemutatja, mi történik a kígyómarás után: a kisfiú felnőtt, és elfelejtette, ki is volt addig. Ötletes megoldás ez, s bár első látásra szentségtörésnek tűnhet, hogy a huszonéves kis herceg egy gyár kéményét pucolja, ez a mozzanat is csak erősíti a könyvben felvetett kérdéseket. Tényleg olyan rosszak a felnőttek? Elfelednek mindent, ami a gyerekkorukat széppé tette?

Megható film, ajánlom az olvasóknak. Az egyetlen, ami zavart, az a 3D-s rajz. Antoine de Saint-Exupéry a maga egyszerűségében olyan gyönyörűen keltette életre kedves szereplőit! Végre rájöhetnének már a rajzfilmkészítők, hogy az óriási szem nem cuki, hanem – kimondom – csúnya. Amikor megláttam a gyerekké visszaváltozó kis herceget, nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek. Aztán inkább csak bosszankodtam. Na ez szentségtörés.

Harry Potter

Harry-Ginny-kiss-Close-up-couples-from-harry-potter-6961171-1280-560

A Warner Bros filmstúdió a hányatott sorsú  varázslótanonc összes kalandát megfilmesítette, sőt, még annál is többet: a hetedik kötet története  két részben került a mozikba, nem is értem, miért. Az első öt film remekül sikerült, hűen visszaadták, amit Rowling megírt. A hatodik (Harry Potter és a félvár herceg) ellenben hatalmas csalódást okozott, különösen, hogy a könyvek közül az az epizód a kedvencem. Összecsapott, fontos jelenetek maradnak ki belőle, s sok minden nem úgy alakul, ahogy a regényben. Példa erre Harry és Ginny csókja, mely a rendezők elképzelése szerint a Szükség Szobájában csattan el, valójában azonban a Griffendélesek klubhelyiségében. Apróságnak tűnhet, de nem mindegy egy vérbeli HP-fannak.

Anna Karenina

keira_knightley_as_anna_karenina_keira_knightley-1366x768

Több filmfeldolgozás is készült már Tolsztoj nagyregényéből, én most a 2012-es változatot veszem górcső alá. Bár Keira Knightleyt jó színésznőnek tartom, és odáig vagyok kosztümös filmjeiért, a házasságtörő asszony szerepére nem biztos, hogy őt választottam volna külsejük eltérése miatt. A film – talán épp azért, mert már sokadik volt a sorban – valami újat akart mutatni, ezért a rendező úgy döntött, egyszerre örvendezteti meg a nézőket mozival és színdarabbal. Rossz elgondolás volt. Az alkotás sokszor követhetetlen, s képi világa számomra túl nyomasztó volt. Ez részben jogos, hiszen tragikus történetről van szó, részben viszont nem az, hiszen a szenvedés, a bánat és a halál mellett ott van a boldogság, a szeretet és a születés csodája is. Amit nem szabad elfelejteni soha.

A nagy Gatsby

the-great-gatsby-party

Ismét egy újabb adaptációra reflektálnék. A 2013-as film F Scott Fitzgerald 1925-ös regénye alapján készült. Én egy karácsony alkalmával láttam, és azon a karácsonyon nem a Hull a pelyhes ment a fejemben, hanem Fergie A little party never killed the party című szerzeménye. Természetesen nem emiatt találom csak jónak a filmet, de tény, hogy remekül állították össze a dalbetétek listáját.

Leonardo DiCaprio szokás szerint hozza a formáját, ahogyan Carey Mulligan és Tobey Maguire is. A néző lélekben hol a szereplőkkel együtt ropja, hol mmoros hangulatban követi az eseményeket. A film a második felénél azonban elveszíti lendületét. Mínusz fél óra jót tett volna az alkotásnak. Mindezek ellenére azt mondom, a regény elolvasása mellett nagyon is érdemes megnézni ezt a filmet.

Könyvpárti vagyok, azonban nem vetem meg a jó filmeket sem. Előfordul, hogy a feldolgozások valami pluszt adnak a regényekhez, de az is megeshet, hogy elvesznek belőle. Ezt azonban csak úgy lehet megállapítani, ha a megtekintése előtt már a könyv tartalmát is végigizgultad.

Szerző: Fekete Fanni

Fotók: life.hu, fanpop, wallpapersbyte.com, peterviney.wordpress.com, tft.ucla.edu

Könyv vs film
A felsorltak közül melyik regény tetszett legjobban?