Ezt nézed:  / Pszicho, szex / Tizenegy évesen nevelőanyához kerültem

Tizenegy évesen nevelőanyához kerültem

Egy kislány második esélye

A tizenegy éves Timi augusztus óta él új családban, nevelőanyja, Márti szárnyai alatt. Anonimitásuk megőrzése érdekében cikkünkben nem valódi nevükön szerepelnek. Borongós őszi napon találkozom velük, a helyi vasútállomáson várnak. Amikor autójuk felé közelítek, szőke kis fej les ki bizonytalanul az ablaküveg mögül, karját védőn a teste köré fonva.

„Biztos, hogy jó ötlet volt?” – kérdezem magamban, zavarát látva. – „Talán mégsem kellett volna…?”

Hamar kiderül: még nagyon szokatlan neki ez az új helyzet.

-A gyámja és a tanácsadóm hozott össze minket. Mindenképpen tizenhárom-tizennégy éves forma kiskamaszt akartam magamhoz venni, aki már önálló, hiszen estig dolgozom, nap közben nem tudok vele otthon lenni. Aztán azzal hívtak fel, hogy van egy tizenkét éves lány – akiről később kiderült, tizenegy esztendős –, én pedig kérdés nélkül rábólintottam, hogy őt választom– kezdi közös életük történetét Márti, akinek Timi mellett két vér szerinti gyereke van, egy tinédzser lány és egy felnőtt fiú. Így élnek ők együtt, négyen. És persze a kutya, Lulu, akinek arany élete van náluk, ugyanis Timi még a szobájába is beengedi. -Egyelőre még tart az összecsiszolódás. Timi nagyon eleven kislány, és szereti feszegetni a határait.

„Végigsírta az éjszakát”

Timi korábban szüleivel élt, ahonnan nevelőszülőkhöz került. Tőlük pedig egy pest megyei városba, Mártiékhoz költözött.

– Az előző nevelőszülei – Timi elmondása szerint – nem bántak olyan jól vele. Ha rosszul viselkedett, nem kapott csokit, tévét sem nézhetett, és mindig felzavarták a szobájába. Tulajdonképpen semmire nem tanították meg. Az egész életét elölről kellett kezdenie nálunk.

Érthető tehát, hogy Timi az első itt töltött napon összeomlott, hisz nem tudhatta, mi vár rá.

-Átjött az én szobámba, és végigsírta azt az éjszakát – emlékezik vissza Márti.

wp-content-uploads-2013-07-screen-shot-2013-07-29-at-16.29.49

„Mártika megvédett”

A lányka nemcsak új családot, de új iskolát is kapott. Szeptemberben kezdte a negyedik osztályt a helyi általános iskolában, ahol viszont nem minden gyerek fogadta tárt karokkal.

-Az osztálytársaim csúfoltak, de Mártika egyszer bejött,hogy megvédjen, és azóta nem csinálják.

A megpróbáltatások nem befolyásolták tanulmányait.

-Elég jó jegyei vannak, négyes-ötös tanuló – meséli Márti. Szívesen tanul, még a matematika sem fog ki rajta! De szereti az olvasást, a rajzot és a technikát is.

-Általában ötre érek haza, mert tanulószobás vagyok. Otthon viszont már nem kell a leckeírással foglalkozni, és tévézhetek. Vagy írok a naplómba. De előtte segítek Mártikának; fölmosok vagy például elpakolom az edényeket.

-A házimunkát megosztják a másik lányommal – bólogat Márti. – Sőt, olykor még a nagyfiam is besegít nekem!

Timi felnőtt korában műkörömépítéssel és fodrászattal szeretne foglalkozni. Természetesen ez még a jövő zenéje, de Márti mellett nagy esélye van rá, hogy megvalósítsa álmait. Pár hónap múlva a felső tagozattal kell megküzdenie – kicsit fél, hogy viszonyulnak majd hozzá a nála idősebbek. Amikor azonban arról kérdezem, mi a helyzet a szerelemmel, eltűnik az aggodalom az arcáról, s felcsillan a szeme.

-Tetszik egy fiú. Egy hete találkoztunk először – avat be érzéseibe, amiknek naplója bizonyára hűséges őrzője. A beszélgetés alatt most kezd el feloldódni, s akkor mosolyog igazán, amikor kezébe veszi a fényképezőgépet, amit az előbb kíváncsian fürkészett zöld szemeivel. Lelkesen kezd kamerázni vele – valósággal lenyűgözi a gép. Amikor megemlítem neki, milyen kár, hogy a megevett desszertet már nem tudja megörökíteni, rohan a süteményes pulthoz, hogy levideózza az összes édességet. Utána pedig pár Mártival készült közös fotó következik.

tumblr_lo8fpwcccz1qzi5coo1_400

– Nagyon készültem a mai napra, gyakoroltam a pózokat – vallja be Timi pirulva. Mi tagadás, a fényképező mögött és előtt is jól mutat.

-És lehet jelentkezni kistestvér szerepére a Középsuli sorozatába? – kérdezi.

-Szeretnél híres lenni?

Bőszen rázza a fejét.

-No, hiszen most híres leszel. Nem mindenkiről írnak ám riportot.

-Híresek leszünk! – ismétli szavaimat örömittasan. Korábbi megilletődöttségének már nyoma sincs. Búcsúzáskor széles mosollyal cserfes tündérarcán újságolja el: – Nagyon jól éreztem magam. Találkozunk még,ugye?

Szerző: Fekete Fanni

A fotók illusztrációk, forrás: tumblr, huffingtonpost

Anya csak egy van?
Te ismersz olyat, aki nevelőszülőknél él?