Ezt nézed:  / Hírek / Suli / Tóth Krisztina | Az egyszerű hétköznapok láthatatlan momentumainak írója

Tóth Krisztina | Az egyszerű hétköznapok láthatatlan momentumainak írója

A mai irodalomtanításba sajnos ritkán lopják be magukat a női írók és költők, pedig a gyengébb nem képviselői legalább képesek annyira érzelmesek vagy éppen kritikusak lenni, mint férfi pályatársaik.

Kortárs szerzők sorozatunk második részében Tóth Krisztina író, költő, műfordító munkásságából adunk egy kis ízelítőt.

Tóth Krisztina

Tóth Krisztina nem írónak született. Igaz ugyan, hogy már gimnazista évei alatt irogatott, de műveit sokáig senkinek sem merte megmutatni. Érettségi után szobrásznak tanult és a Nemzeti Múzeuman gyakornokoskodott, majd úgy érezte, ideje világot látni és meg sem állt Párizsig, ahol javarészt alkalmi munkákból élve két évet töltött. Magyarországra visszatérve a Francia-Magyar Intézetben helyezkedett el mint kiállításszervező. Érdekes, hogy az írással hivatásszerűen csak kisfia születése után kezdett foglalkozni. Szabadúszóként nem csak szépirodalmi alkotásokat, de fordításokat és tankönyveket is jegyez, valamint kreatív írást is tanít. A képzőművészet iránti rajongása pedig üvegműves hobbijában teljesedik ki.

Művei

Tóth Krisztinának nem csupán az élete változatos, hiszen novelláival, verseivel, gyermekkönyveivel, regényeivel a mai magyar irodalmi élet egyik legsokoldalúbb művésze.

Első verseskötete 1989-ben jelent meg Őszi kabátlobogás címmel. Ezt követte 1994-ben A beszélgetés fonala, majd 1997-ben Az árnyékember című kötet. 2001-ben adták ki a Porhó, 2004-ben pedig a Síró ponyva című versesköteteket. 2009-ben a Magas labda, 2016-ban a Világadapter című kötete került a boltok polcaira. Első prózai kötete Fény, viszony címmel 2004-ben jelent meg. A Vonalkód című novelláskötet 2006-os, a Hazaviszlek, jó? 2009-es, a Pixel című mű pedig 2011-es datálású. 2013-ban jelent meg első regénye Akvárium címmel. Ezt követte a Pillanatragasztó (2014) és a Párducpompa (2017) című kötet.

Fia születése után kezdett gyermekverseket írni, amelyek 2003-ban A londoni mackók címmel egy gyermekvers-füzet sorozatban jelentek meg. A gyerekirodalomban szokatlan témájú, humoros hangvételű, a tabutémákat könnyedén feldolgozó művei jelentek meg 2015-ben. Az Anyát megoperálták című könyve egy mellrákos anyuka története, és azt magyarázza el kisgyerekeknek, hogy mi is az a daganatos betegség, az Orrfújós mese egy takonyrománcáról szól. A lány, aki nem beszélt című meséjét saját lánya örökbefogadás-története ihlette. 2017-ben két meséskötete is megjelent, Zseblámpás mesék, illetve Felhőmesék címmel.

Műveit több mint tíz nyelvre fordították le, regényei és novellái olvashatók többek között német, francia, lengyel, finn, svéd, cseh és spanyol nyelven is. Megzenésített gyermekversei jelentek meg 2017-ben Dalok reggeltől estig címmel Gryllus Vilmos előadásában. A Rózsavölgyi Szalon felkérésére első színdarabján dolgozik Pokémon Go! címmel. Számos hazai és külföldi irodalmi-díj nyertese.

Témái

Tóth Krisztina műveinek témáit nehéz lenne összefoglalni. Gondolatai és szimbólumrendszere egy egészen újszerű, átfogó képet fest az irodalmi életben. Legfőbb témái mégis a teljesség igénye nélkül: emlékezés, elmúlás, veszteség, a múló idő bénító tapasztalata, mulasztások, álomszerűség, a felnőttéválás problematikája, a nőiesség megélése, gyermekkori élmények és kamaszkori emlékek újraélése és újraértelmezése. Műveit elsősorban a képszerűség, a látványhoz való kötődés jellemzi. Imádja a szokatlan versformákat, a megtört sorokat, az egymásba hurkolódó versszakokat, a különös szójátékokat.

Tóth Krisztina művei az egyszerű hétköznapok gyakran láthatatlan momentumait örökítik meg pillanatképszerűen.

Versei

A beszélgetés fonala (1994)  

De fato

Kövesd a hangomat szerelmem

én leszek majd a téli sztráda

fénye szilánk a jobb szemedben

és a baleset villanása

 

mikor a fölvett telefonban

először csend aztán egy égő

erdő hadar hogy éppen most van

ebben a pillanatban késő

 

hanyatt zuhannak ki a testek

belőled arcuk eltakarva

nevükkel aztán elfelejted

a nevüket is készakarva

 

hiszen mindegyik én vagyok csak

dacból félelemből neveznek

ködnek gyufának éjszakának

keress keress én is kereslek

 

Az árnyékember (1997)

Regula iuris

Mert mit egyszer megszerzettél
majd mikoron nem tied már
véle méges mássá lettél
sose leszel aki voltál

És tetőled elvetettél
bárha véle magad voltál
egyedül csak véle voltál
igazán magad

Ha igazat akarsz tenned
nálanélkül magad lenned
részed benne meg kell adjad
tenmagadtól odahagyjad

Többször nem kell hozjád venned
marad méges birtokodban
teljességed úgy lehet meg
ha ki voltál véle ott van

Porhó (2001)

Somnivore

Szeretkezés alatt a téli utca

szemed mögött kigyúló lámpasor

és a járdát a fény befutja

állni egy ház előtt ahol

 

Nagy a hideg a kutyák se ugatnak

nézel a hóba fagyott pisifoltra

és próbálod a csikket beledobni

ha eltalálom most mi lenne hogyha

 

Elmondanám hogy nem bírlak szeretni

hogy sose bírtam senkit igazából

Ha most bemennénk nem történne semmi

mert mindig ott egy utca ott a máshol

 

Hogy évek óta nem tudok aludni

ebben a testben senki kézzel

ha simogatja se tudja lehunyni

benti szemem a hóba néz fel

 

Ha becsöngetnék csak mert éppen arra

jártam leülnék semmi újság

Ha kinyitnám a szemem belehullna

a szemedből az összes szomorúság –

Síró ponyva (2004)

Angyali üdvözlet

Nem kéne senkit gyűlölnöd- susogtad.
De láttam őkat a járdán imbolyogva
duzzadni lassan, mint a teliholdat,
vagy fölszállni a tömött villamosra
tehénszemükben álmatag derűvel:
aludj, aludj, még minden lehet újra,
gonosz osztálytárs, aki kezében tűvel
jár a padok közt és mindet kiszúrja,
valahogy csupa léggömb volt az utca,
az enyémet meg egy üres pillanatban
elengedtem és gázzal telefújva
visszahúzta a csillagközi katlan-
ne nézz utána, mondtad, és lefogtad,
aludj inkább, a szemem, sose lesz meg,
dehogynem, mondtad, – bámultam a holdat,
súlytalan űr párnás öblén a terhet.