Állati! – mondhatnánk, de alighanem ez kevés lenne az érzésre, ami elfog minket némely különleges háziállat megpillantásakor. Óriáscsótányok, skorpiók, ritka kígyók vagy óriáspókok bizony nem egy lakásban előfordulnak. Elképzelhető, hogy a szomszédodban épp elkóborolt egy? Még belegondolni is szörnyű, bár ezeknek a „fenevadaknak” a többsége rendszerint ártalmatlan házikedvenc.
Madagaszkári sziszegő bütyköscsótány
Már a neve is egzotikus ennek a tekintélyes méretű, trópusi rovarnak. A szárnyatlan rovarok kifejlett példányai 6-8 (!) centiméteresre is megnőnek, és roppant népszerűek a hobbiállat-tartók körében. Nemcsak fizimiskájuk, de szokásaik is igen különösek. Amikor megpiszkáljuk őket (persze nem szabad kézzel, inkább egy ceruzával) akkor jellegzetes, sziszegő hangot hallatnak. Korhadt növényekkel, fakéreggel táplálkoznak, de megeszik a macska- és kutyaeledelt is. Az emberhez hasonlóan a hím példányok gyakran kemény harcokat vívnak egymással – és nemcsak az élelemért… ☺ A bütyköscsótányok függőleges üvegfalon is képesek fölmászni, ezért mindenképpen jól zárható terráriumban tartandók! :/
Madárpók = tarantula = óriáspók
Az amerikai horrorfilmek egyik sztárja a madárpók. Manapság tarantula névvel is illetik, ami eredetileg egy olaszországi farkaspókfaj neve volt. Természetesen – több más állatfajhoz hasonlóan – a madárpókok sem gyilkolják csapatosan az embereket, ám visszataszító külsejük miatt Hollywood hamar felfedezte őket. Igaz ami igaz, a nagyobb példányok a természetben elbánnak mindennel ami kisebb náluk. Szeretik a kisebb-nagyobb rovarok mellett például az egereket vagy más rágcsálókat. Megfigyelték azonban például Amazóniában, hogy denevért vagy madárfiókákat is elfogyasztott ez az óriáspók. Természetes ellenségei közül egyes dél-amerikai indián törzseket kell kiemelnünk. Ők gyakran fogyasztják csemegeként a sült pókot – hiszen minden fehérjeforrást fel kell használniuk a dzsungelben. Fogságban „tücsköt-bogarat” megeszik, de dédelgetett kedvencüket a vérbeli hobbiállattartók újszülött egerekkel is szokták etetni. A csótányokhoz hasonlóan itt is mindenképpen jól zárható terráriumot javaslunk! 😀
Nyílméregbékák – színpompás hüllőfajok a terráriumban
Egy aprócska, színes, egzotikus hüllő a terráriumban, avagy kicsi a bors, de erős (…a mérge) ☺ Legtöbb fajuk Dél-Amerika esőerdeiben él – jelenleg nagyjából 200 faját ismeri a tudomány. Mutatós, élénk színű, apró kis békák… ránézésre nem gondolnád róluk, hogy néhány példányuk bőrváladéka a legveszélyesebb kígyók mérgéhez hasonlóan halálos is lehet – persze csak természetes élőhelyükön 😀 Különös nevük eredete: a trópusokon a benszülött törzsek vadászai nyílhegyükre kenik mérgüket, s így ejtik el zsákmányukat. A fogságban élő állatok nem termelik az erős mérgüket – ettől függetlenül nem szabad kézbe venni őket, mert könnyen fertőzést kaphatnak, vagy sérülést szenvedhetnek ezek az aprócska hüllők. Aki nyílméregbékákat szeretne tartani jól gondolja meg, hiszen nem könnyű a megfelelő életkörülményeket biztosítani számukra. A magas páratartalom (80-90%) mellett nem mindegy például a vizes „medencécskéjük” mérete sem, túl mély víz esetén könnyen belefulladhatnak (!) a medencéjükbe…
Tóth A. Péter
