„Most úgy meghalni lenne kedvem. Köbö. Megint elhittem valamit, vagy nem is igazán. (..) Most szánalmasnak és ostobának érzem magam, miért kell mindig ezt? (…) Semmirekellő vagyok. Mit akarok kezdeni az életemmel végre? Sodródok a semmiben, egyedül, úgy csinálok, mintha jól lennék, alapjáraton nem is vagyok rosszul, de jól?! Mi az a „jól”? Mikor voltam utoljára jól? Milyen boldognak lenni? Nevetséges, hogy 17 évesen ezt így leírom. Ki vagyok én, hogy sajnáljam magam? Semmi okom rá. Amíg meg sem próbáltam faszán lenni, vagy tenni azért, hogy jól legyek, és ez nem sikerült, addig fogjam be a számat. Szánalmasnak érzem magam, hát majd elmúlik, szarni bele az egészbe. Különben a végén még elhiszem, hogy az vagyok, az meg kinek lenne jó?”
/Részlet egy ismeretlen naplójából/
Valószínűleg ismerős a fenti részlet hangulata. Ha te nem is ezt érzed, feltehetően vannak körülötted olyan osztálytársak, barátok, akik úgy látják, az életük értelmetlen. Hogy ez miért van így, annak számos forrása és oka lehet. Azonban bármi is húzodjon meg e mögött a lelkiállapot mögött, a legfontosabb, hogy figyelj és segíts!
Biztosan hallottál Amanda Todd történetéről, akit azért értek folyamatos megaláztatások a suliban, mert kikerült róla egy félmeztelen fotó az interneten. Többször gúnyolták, megverték, sőt, azáltal, hogy hipót ivott, hogy így vessen véget életének, ami akkor még nem sikerült, szintén nevetség tárgyává vált. Végül egy youtube videó által próbált segítséget kérni, ám senki nem figyelt fel arra, mi is történik, így a videó elkészülte után nem sokkal öngyilkos lett.
https://www.youtube.com/watch?v=vOHXGNx-E7E
Így utólag olvasva a történetet könnyen mondhatjuk, hogy vakok, gonoszak, érdektelenek, szemetek, stb. voltak a körülötte lévők, hisz hogy nem lehet látni, hogy valaki ekkora bajban van. Ezek az események azonban a legtöbb esetben csak a végén, amikor már megtörtént a baj, lesznek ilyen világosak. Ezért is fontos, hogy ne menjünk el a segítségkérés mellett, ne érezzük úgy, hogy nekünk ehhez semmi közünk, hisz nem mi bántjuk.
Utóbbi azért is fontos, mert bár kevesen tudják, de minél többen vagyunk, annál kisebb az esélye, hogy segítséget nyújtunk. Logikusan ezt pont fordítva gondolnánk, hiszen egy veszélyes helyen sétálva inkább választjuk a forgalmas utcát, mint azt, ahol éppen csak lézeng valaki. Pedig a forgalmas helyen megoszlik a felelősség, mindenki azt gondolja, majd a másik segít. Így aztán a végén nem segít senki. Gondolj csak bele, amikor valaki az utcán fekszik. A legtöbben elmennek mellette, mondván: biztos csak sokat ivott, nekem pedig ehhez semmi közöm.
Visszatérve a sulis esetekhez, valóban meggondolandó, hogy mit mondunk a másiknak, mivel szivatjuk, mivel viccelődünk. Főleg, hogy sokszor inkább mindenki úgy tesz, mintha jól lenne, nehogy még nagyobb szégyenben maradjon, így lehet, hogy nem is látod, milyen sebet okozol a vicceddel.
Ilyen segítségkérés persze nem csak youtube videóval lehetséges, hisz van, aki otthon, csendben verseket vagy naplót ír, és soha nem beszél a fájdalmáról. Így fegyelemfelkeltő lehet akár az is, ha valaki csak egy szomorú számot posztol Facebookra. Persze egy melankólikus zene még nem feltétlenül jelenti, hogy a másik öngyilkosságon gondolkodik, de ne húzd ki magad egy “hogy vagy, minden oké-e” kérdés alól azzal a szöveggel, hogy “dehát ez csak egy szám, biztos jól van”.
Neked nem kerül szinte semmibe, neki pedig sokat jelenthet, még akkor is, ha tényleg jól van. A figyelem és érdeklődés mindenkinek jól esik, és inkább legyen százszor közel felesleges a kérdés, mint egyszer rosszkor elmulasztott.
A rossz hangulat pedig bármikor jöhet, de azért vannak kiugró pontok. Nyilvánvaló, hogy egy szakítás vagy egy szerelmes elutasítása ilyen, sőt, talán ez a leggyakoribb. De bárki bármi miatt válhat kicikizés tárgyává, mint ahogy a fent említett lánnyal is történt. Ugyanakkor ilyen lehet az ünnep is, mint a karácsony. Sajnos ebben az időszakban különösen megnövekszik az öngyilkosságok száma, így érdemes kiemelten figyelni a társainkra, még akkor is, ha nem a legjobb barátokról van szó, hanem olyan valakiről, akit talán nem is igazán ismerünk.
Tehát figyelj és próbálj támogató lenni, még akkor is, ha ez nem tűnik menőnek. Ha pedig nem is rohansz az ajtót betörve a másikhoz, akkor legalább annyit tegyél, hogy ne kommentelj bántó dolgokat, ne hülyézd le a másikat a viselkedése miatt, mert azzal nemhogy nem segítesz, de még olajat is öntesz a tűzre.
