Tudjátok mit jelentenek ezek a számok? Ha nem, az sem baj, a cikkből most megtudhatjátok mit szimbolizál ez a kód.
Március 21-én van a Down-szindróma Világnapja, melynek alkalmából Nyíregyháza lesz az esemény centruma, és ott rendezi a Down-Egyesület nyitógáláját is. Az esemény sajtótájékoztatóját március 19-én tartották a Vígszínházban. Ahogy az apropó, úgy a tájékoztató is más volt, mint a többi. Interaktív bemutatókkal szemléltették a Down-szindrómával élő emberek nehézségeit országunk jeles színészei.
A lányok, a vegyes és a fiúk csapata állt fel a játékokhoz. Olyan neveket köszönthettük közöttük, mint Hegyi Barbara, Fesztbaum Béla vagy Hegedűs D. Géza, hogy csak néhányukat említsem. A “műsort” Gundel Takács Gábor vezette, a tőle megszokott sziporkázó humorral, így téve az eseményt könnyedebbé. Hiszen nem sajnálkozni kell, hanem elfogadni és segíteni. Ennek a jegyében telt a vidám délután.
Miért mások kicsit a Down-szindrómával élő emberek? Mert a 21-es kromoszómából a megszokott 2 helyett 3 van jelen. Ők nem különböznek, csak vannak dolgok, amiket nehezebben tanulnak vagy dolgoznak fel. A kihívás 5 játékállomása a Down-szindrómások életében jelentkező 5 különböző “nehezítés” modelljét mutatja meg.
A játékoknál minden csapatból kiválasztottak egy embert, akinek nehezítve kellett megoldania a feladatokat, a többiek segítségével.
A “Nyakék” – A Down-szindrómával élők a finom mozgásokat nehezebben végzik, izmaik és ízületeik eltérő fejlődése miatt. Azonban a nagyobb eszközöket sokkal ügyesebben kezelik, így ugyanúgy fel tudnak fűzni egy nyakláncot, mint bárki más.
A Nyakék feladatnál sütőkesztyűvel a kezükön kellett a nagyobbacska gyöngyöket a színészeknek felfűzniük. Ezt a feladatot különösebb nehézségek nélkül oldották meg.
A “Ne mondd ki” már kifejezetten vicces volt. Hegedűs D. Gézának a szájába kellett vennie egy pillecukrot és gyakorlatilag az Activity magyarázós számával kellett elmotyognia egy fogalmat úgy, hogy bizonyos kifejezéseket nem használhatott. Társai még így is kitaláltak minden feladványt. Nagy kihívás volt neki, mert már az elején közölte, hogy veszélyes, mert imádja a pillecukrot! 🙂
A “Homloktükör” hasonló volt a fejre szorított kártyákhoz, amit a tartónak kell kitalálni, úgy hogy rajta kívül mindenki látja a lapot. Itt azonban nem rájönni kellett valamire, hanem a színészeknek a saját homlokukra szorított papírra kellett ráírni 1-5-ig a számokat úgy, hogy ne érjenek össze. A végeredmény olyan lett, mintha egy épp számolni tanuló kisiskolás próbálkozása lenne. 🙂
Az “Egyszerű” sok minden lehet, de nem egyszerű. 🙂 A feladat Fesztbaum Béláéknak jutott. 2-en kaptak egy számsort, melyet csak ki kellett számolni. Ez nem nagy durranás ugye? Azonban a nehezített feladvány a rövidtávú memóriát vette célba és zavarta össze. Azt a számsort is csak ki kellett számolni, de úgy, hogy minden papírlapon csak egy számjegy, illetve műveleti jel van. Például a 11, 1 és 1-ként szerepelt két különböző lapon, ami önmagában bárkit eléggé összekuszál. 🙂 Ezt még fokozták is kis repülőgépekkel és szivecskékkel történő megszakításokkal, de a végére sikerült ezt a feladatot is kipipálni.
Van még egy játék, amire az eseményen nem került sor, ez pedig a “Szivárvány”. Ebben a játékban a cselekvőképességet veszik célkeresztbe. Bárkivel előfordulhat, nem csak egy Down-szindrómával élő embernél, hogy tudja mit várnak el tőle, de mégsem tudja végrehajtani, mert az agy valami mással van elfoglalva. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy nem érti vagy nem akarja megcsinálni az adott dolgot.
Nagyon tempós és magával ragadó volt ez az interaktív prezentáció és még nem volt vége! Az épület előtt csatlakoztunk a Szimpátia séta résztvevőihez, akik között sok Down-szindrómával élő gyermek és felnőtt volt. Mind nagyon kedvesen és mosolygósan fogadtak minket és már vártak ránk…hiszen hátra volt még az esemény egyik fontos eszmei alappillére. Az összetartozás szimbóluma, annak reprezentálása, hogy együtt bármire képesek vagyunk, az “Ölelés”. Egy emberként kézen fogva gyűrűt alkottunk a Vígszínház épülete körül. Ez a patinás épület már biztos sok mindent látott, de ez a nap történelmének meghatározó része marad.
A Down Világnap nem csak egy újabb “legyen ennek is világnapja, mert mindennek van nap”, hanem segít megérteni, hogy nem kell félnünk a kapcsolatfelvételtől és attól, hogy segítsünk. A Down Egyesület arra akarja emlékeztetni a társadalmat, hogy rengeteget kaphatunk a Down-szindrómával élő emberektől, és ők nem gondolkodnak másképp, csak másképp oldanak meg feladatokat. Azt is igyekszik hangsúlyozni, hogy a segítségnyújtásnak is megvannak a formulái, például olyan dologban nem kell okvetlenül átmennünk akcióhősbe, amiben kiválóan boldogul egy Down-szindrómával élő ember is. 🙂
