A Végtelen történet az egyik legizgalmasabb film volt a 80-as években. Az 1984-es film azonban sokak szerint nem gyerekeknek való, mi több, egy igazi horror show.
A Végtelen Történet Michael Ende fantasy jellegű meseregénye, egyik legnépszerűbb műve, amely először 1979-ben jelent meg, s azóta a gyermek- és ifjúsági irodalom klasszikusává vált. Megjelenése évében a Buxtehude-bullával, egy évvel később pedig az Ezüst Íróvesszővel és a Wilhelm Hauff-díjjal tüntették ki. A könyv első részének filmváltozata 1984-ben jelent meg, Wolfgang Petersen rendezésében.
A 90-es évek elején cseperedő fiatalok ezreinek kedvence volt, jómagam is számtalanszor láttam maraton módban, vagyis VHS kazi be, filmet néz, végén előreteker, és mehet elölről. Érdekesség, hogy Endének, a regény szerzőjének saját elmondása szerint a film nagy csalódást okozott. Főcímdalát bizonyára azok is ismerik, akik magát a filmet már nem.
De mitől lesz ez a film egy kissé bizarr, esetenként horrorisztikus a gyerekek számára? 8 indok is van.
A film elején Bastian apja kigúnyolja a gyereket
A film főhőse már amúgy sem egy stabil gyerek. Imádja a könyveket, folyton olvas, nincsenek barátai, és a reggelinél egy üveg lekvárt sem tud kinyitni. Erre belép az apja, aki valószínűleg nem tudja, hogy a sztoriban fontos szerepe van Bastian és a szülők kapcsolatának, és nem törődöm módon meg is alázza őt. Miután a kis srác közli, hogy halott édesanyjáról álmodott, az apja közli vele, hogy jó lenne ha leszállna a felhők közül, mert a matek tanárnő az iskolában elpanaszolta, hogy lovakat (a gyerek szerint orrszarvúkat) rajzol a könyvbe, és mégsem képes elmenni lovagolni.
„Egy férfi nem fél semmitől. Igaz? Hát akkor mára végeztünk, holnap folytatjuk.”
Kössz apa! Valaki adjon ennek az ürgének egy „World’s Greatest Dad” feliratú bögrét, légyszi!
Ebben a világban mindenki a főhőst üldözi
A film folytatásában előkerül három rossz fiú, akik munkája, hogy ezt a szerencsétlen bántsák. Elveszik tőle a pénzt, és bekergetik egy klasszikus sikátorba is, ahol belerakják a jól kibélelt kukába. Onnan elő sem jön egy jó darabig, mert a három huligán a városban szaladgál továbbra is egyetlen céllal: hogy Bastiant csesztessék. Mindenkit zavar ez a szerencsétlen, nem lehet nyugodni addig, míg él, igaz? Végül a fiú ahelyett, hogy a rendőrségre menne, vagy a tanárainak szólna, inkább bemegy egy régiségkereskedőhöz és ellop tőle egy nagyon értékes könyvet, amit persze a suli padlásán kezd el olvasni. Normális reakció.
ARTAX, a ló halála egy generációt tett tönkre
Jó, még én is sajnáltam azt a hülye lovat, pedig utálom a lovakat.
Miután Bastian elkezdi olvasni a könyvet, meglátjuk Fantáziaországot, ahol egy hőst elküldenek, hogy egyedül mentse meg a birodalmat. A világ ugyanis veszélybe került, mert a hercegnő beteg. Komolyan, inkább hívjon orvost! Na mindegy. Helyette a „kiválasztott” elmegy valahová, hogy aztán egy körút során visszatérjen oda, ahonnan elindult. A hősnek van egy kedves lova is, ami már az út elején meghal. Belesüllyed a mocsárba, kellő átéléssel. A hős Atreyu sokat siránkozik a ló elvesztésén, aki egyébként csak azért halt meg, mert feladta. Egyszerűen nem akart tovább lépkedni a sárban, inkább úgy döntött meghal. Komoly!
A kőfaló
Van a történetben egy hatalmas lény, a kőfaló, ami köveket eszik. Azt panaszolja, hogy a kövek már nem olyan ízletesek, mint régen. Értem én a hasonlatot, meg a tanítást ebben, de az, hogy emiatt még nem kell éhenhalni. A világot elpusztító úgynevezett semmi (ami egy mindent elnyelő nagy vihar képében jelenik meg), elvette tőle a barátait is. Így hát annyira kiborul, hogy azt mondja: inkább ott ül és várja a halált. Ennyi. Én értem, hogy miért történik ez, de miért pont egy gyerekfilmben? Ez a tanítás? Ha az élet elvett tőled mindent, add fel, maradj ülve és várd a halált. Zsír.
A semmi az igazi terror
Miközben más fantasykban az ellenség néhány hatalommániás varázsló, vagy pár ostoba ork, itt valós terrorral néznek szembe a szereplők. A semmi, ami mindent elpusztít, és nemlétbe taszít, valójában egy igen összetett ellenség. A semmit persze sokféleképpen lehet értelmezni, például egy kétségbeesési hullámként, ami minden élet örömét elveszi, értelmetlen lesz tőle minden, és eltörli a valóságot. A Végtelen történet elültette a gyerekekben a gondolatot, hogy igen, tehetünk bármit a semmi csak jön és jön elkerülhetetlenül. A semmi maga a halál, ami után nem tudjuk mi lesz, és csak közeledik, tehetünk bármit. Egy egész generáció lett ettől depressziós, hogy a közelgő halál elkerülhetetlen. Nem csoda, hogy évtizedek óta annyi antidepresszáns fogy.
Elég kínos az új név
A végén úgy lehet megmenteni Fantáziaországot, a birodalmat, és hát mindenkit a szétesett világban, hogy – most figyelj – új nevet kell adni a hercegnőnek, aki persze szintén egy gyerek. Vagy úgy néz ki. Komolyan, ha ez volt a megoldás, miért nem lehetett ezzel kezdeni? Helyette mindenkinek meg kell halnia, akit addig megismertünk. A könyvet olvasó kisfiú végül elhiszi, hogy hozzá beszélnek a szereplők, és mondania kéne egy nevet. Végül odafut az ablakhoz és belekiabálja a döntését a viharos éjszakába. Hogy ezzel miért lehet megmenteni a világot, az nem világos, de hagyjuk is. A név azonban a Moonchild (holdgyermek), ami mondhatni elég kínos név. Nem így a magyar változatban, ahol máshogy oldották meg az ügyet: a fiú édesanyja nevét adja a hercegnőnek: Magdaléna.
Valóság és a könyv
Elég érdekes, és egyben nyomasztó a tény, hogy a film alatt a könyv olvasója Bastian és a főhős Atreyu több alkalommal érintkeznek. Sőt, a hercegnő elárulja Atreyunak, hogy az ő története csak a képzelet szüleménye, amit egy kisfiú olvas egy másik dimenzióban. Ami ennél is nyomasztóbb, hogy ő maga is csak egy fikció. A mi fikciónk, vagyis a nézőké. Minket is bevonnak, hisz a mi fantáziánk is egyben tarthatja ezt a világot, HA -figyelem- olvasunk és képzelődünk. Vagyis a képzelgő kisfiú, akit mindenki utál, valójában képzeletének erejével megmentette ezt a világot, és nekünk is így kell tennünk. Nélkülünk nem lesz fantáziaország, mert ha elfelejtjük ezeket a történeteket, lényeket, akkor jön a feledés (a semmi) és minden elpusztul.
A történet végén kiderül, hogy minden tehát Bastian agyszüleménye volt. Még az is, hogy meghalt a ló, meg a kőfaló és az össze többi szereplő. Érdekes egy képzelőereje volt ennek a kisfiúnak az biztos.
Kilépés a valóságba
Miután meglett az új név, és Fantáziaország visszaállt olyanra, amilyen volt, minden lényével együtt, Bastiannak végtelen kívánsága lehet. És mi lesz az első kívánsága? Háhá.. bosszú! Felül egy fantázialényre, egy sárkányra, és bosszút áll azokon, akik korábban zaklatták. Komolyan ez volt az első dolog, amit meg akart tenni? Hoz egy repülő sárkányt egy másik világból azért, hogy a három őt bántó rosszcsont fiú szintén beleessen a kukába? Ha ez a gyerek azután a képzeletével mindent megtehet, akkor egy pszichopata gyilkossá is válhat.
Ezek a dolgok persze csak kötözködések, melyek kissé bizarrá, furcsává teszik ezt az egyébként nagyszerű filmet. A könyv maga és a film is rengeteg korábban, és azóta sem használt töltettel van tele, amitől még érdekesebb lesz a történet. Valamiért mi is végig úgy érezhetjük magunkat, hogy abszolút részesei vagyunk, és ha nem olvassuk/nézzük tovább, akkor tényleg elpusztul mindent. Talán ezért sem tetszett az eredeti könyv írójának, hiszen a Végtelen történetnek sokkal több mondanivalója és igazsága van annál, mint ami a filmből átjön. A végtelen történet valóban végtelen és időtlen, mert még most is átfogó üzenete van a gyermeki fantázia és felnőtté válás konfliktusában. Kiterjedt tanítást tartalmaz a halálról, a kalandról, a másságról, és az elme szabadságáról. Még ma is kötelező darab kell legyen minden gyerek számára. Ha valakinél célt ér és megérti, miről is szól, rájön, hogy mit kell kezdenie az életével.
Sárkányon repülve megbosszulni mindenkit! Háháá!
