Életünk során minimum egyszer biztosan belefutunk valakibe, akiről sokáig úgy gondoljuk, hogy a barátunk – de mégsem. Úgy tesz, mintha jóban lenne velünk, azonban a hátunk mögött teljesen máshogy viselkedik. A szemünkbe mosolyog, azonban valójában rossz véleménnyel van rólunk? Ezek a kapcsolatok sokkal mérgezőbbek lehetnek, mint gondolnánk. Hoztunk három igaz történetet arról, milyen is, ha ilyen „baráttal” van dolgunk.
Már olvashattátok, hogy a barátság törékeny, azonban mi történik akkor, ha egyszerűen kamu barátságról van szó? Lássunk néhány igaz történetet arról, milyen, ha félreismerünk valakit és hogyan válhat egy barát, egyik pillanatról a másikra ellenséggé?!
Linda, 20
Még középiskolába jártam, amikor megismertem Barbit. Azonnal megtaláltuk a közös hangot és nagyon sok időt töltöttünk együtt sulin kívül is. Akkoriban mindkettőnknek hosszú szőke haja volt és imádtuk sminkelni magunkat. Olyanok voltunk, mint két tojás. Sok ellenséget is szereztünk ezáltal, de mindig összetartottunk és megvédtük egymást. Mindent megosztottunk a másikkal, nem volt titkunk egymás előtt. A pasikról is mindent megbeszéltünk és viccesnek tartottuk, hogy ezen a téren mennyire nem egyezik az ízlésünk. Éppen szeptember eleje volt és elkezdődött a második évünk a gimnáziumban. Jött hozzánk egy új osztálytárs, Bence. Azonnal beleszerettem, ahogy megláttam. Nem kellett sok idő hozzá és felvette velem a kapcsolatot az interneten. Nagyon sokat beszéltünk és a suli második hetében már randira is hívott. Nagyon boldog voltam, egész nap mosolyogtam és semmi sem tudta elrontani a kedvem. Kivéve, hogy Barbi nagyon furán kezdett viselkedni velem. Minden részletet el szerettem volna mesélni neki és megosztani vele is a boldogságom, de ő nem figyelt és úgy tűnt nincs kedve még beszélgetni sem velem. Nem tudtam mitévő legyek, de anyukám tanácsára adtam egy kis teret neki. Bencével a randi annyira jól sikerült, hogy azonnal utána járni kezdtünk és minden csodálatos volt. Barbi addigra más barátokat szerzett magának és nem volt hajlandó felém nyitni többet. Nagyon szomorú voltam emiatt, de elfogadtam és nem erőltettem tovább a dolgot. Év vége felé osztálykirándulást szervezett a tanárnőnk és alig vártam, hogy végre együtt tudjunk aludni Bencével (persze titokban). Busszal mentünk, alig fértünk be, olyan sokan mentünk. Bence és én végig egymás mellett voltunk és nagyon jól éreztük magunkat. Néhány osztálytársunk kitalálta, hogy este nagy bulit kéne csapni és vettek is rá néhány bort és sört. Mi is benne voltunk, természetesen nem akartunk kimaradni belőle. Mikor leértünk már besötétedett és a kísérő tanárok elmentek aludni. Mi kiosontunk a többiekkel az erdő szélére és egy kis tűzrakóhely mellett elkezdtük a partit. Mindenki nagyon jól érezte magát, később kijött Barbi is a barátnőivel és ő is ivott velünk. Nekem elég volt egy pohár bor és már szédelegtem is. Bence bekísért a szállásunkra és lefektetett, majd visszament bulizni. Nem értettem, miért nem maradt ott velem és ezen kicsit össze is kaptunk. Másnap reggel kínzó fejfájással keltem és szédelegve mentem ki a mosdóba. Bencét sehol sem találtam. Nem aludt végül velem, azonban a fiúk szállásán sem volt. Már mindenhol kerestem, mindenhova bementem, míg végül… megtaláltam. Barbival aludt, átölelve egymást. Mikor megláttam, hatalmasat kiáltottam és zokogásba törtem ki. Barbin csak egy melltartó volt, így azonnal magára rántotta a takarót, hogy eltakarja magát vele. Bence próbált nyugtatni és azt mondta semmi sem történt köztük, azonban ez nem volt igaz. Barbi meg sem próbálta magyarázni a helyzetet, bevallotta, hogy sokat ittak és megtörtént, ami megtörtént – lefeküdtek egymással. Sosem felejtem el, hogy szemrebbenés nélkül mondta a szemembe. Nagyon nehéz volt feldolgoznom a történteket, de a következő tanévre már sikerült rendbe hoznom magam és más barátra leltem. Időközben sikerült megismernem Ádámot, aki teljesen rabul ejtett és azóta is együtt vagyunk. Bence nagyon sokáig próbálkozott még utána békülni, de nem bocsátottam meg neki. Barbi mellől elpártoltak a barátnői, nekik sem tetszett a viselkedése és végül teljesen egyedül maradt.
Rita, 26
Én és Tamara már nagyon régóta ismertük egymást, de csak köszönőviszonyban voltunk. Mikor befejeztem a gimnáziumot, elkezdtem egy kávézóban dolgozni. Nagyon hangulatos hely volt és nem volt nagy forgalom, így nem is volt nagy hajtás. A főnököm nagyon meg volt elégedve velem és nem sok idő kellett, hogy azt fontolgassa, hogy előléptessen és én legyek az üzletvezető helyettes. Nagyon motivált voltam és elszánt. Egyik pillanatról a másikra felmondott az egyik kollégám, így megüresedett egy hely. Mivel számítottam az előléptetésre, bizonyítani szerettem volna, hogy egy ilyen helyzetet is meg tudok oldani. Minden barátnőmet megkérdeztem, nem-e érdekli őket a munka?! Azonban senkit nem érdekelt. Egyik nap véletlenül összefutottam Tamarával és néhány szóváltás után rákérdeztem, nincs-e szüksége munkára. Nagyon megörült, mivel pont állást keresett és jól jött neki, hogy egy ismerőshöz kerülhetett. Nagyon szorgalmas volt, sosem késett. Engem közben előléptettek és én írtam a lányok beosztását. Tamarán kívül még 2 lány dolgozott a kávézóban. Egy kis idő elteltével Tamara elhívott hétvégékre bulizni és többször lógtunk együtt munka után is. Nagyon kedves volt velem és azt mondta, senkivel sem érezte magát ilyen jól, mint velem. Nem sokkal később legjobb barátok lettünk és mindent együtt csináltunk. Sokat hülyéskedtünk munka közben is, azonban nekem voltak kötelességeim. Ha valamit elrontott vagy rosszul adott vissza, azonnal jeleznem kellett és rászólni, hogy figyeljen jobban. Ez olykor-olykor okozott némi kellemetlenséget, azonban nem volt jelentősebb probléma belőle. Fél év eltelte után kezdődtek a gondok. A beosztást, amit írtam a lányoknak, mindenki elfogadta, kivéve Tamarát. Neki mindig voltak olyan napok, amiket egyszerűen nem akart elvállalni. Próbáltam mindent megoldani, de persze ha változtattam a beosztáson akkor az a többieknek nem tetszett. Tamara egyik pillanatról a másikra mintha átváltozott volna. Ellenséges lett velem és mindenben a negatívumot látta. Egyik nap behívott a főnököm elbeszélgetésre. Fogalmam sem volt, miről lehet szó, de nem gondoltam semmi rosszra. Kiderült, hogy Tamara panaszkodott rám és a többi lányt is maga mellé állította. Azt híresztelték, hogy nem vagyok hajlandó jól megírni a beosztást és nagyon csúnyán beszélek velük, ha változtatni szeretnének rajta. A főnököm hitt nekik és azt mondta még egy rossz véleményt hall rólam, azonnal kirúg. Nem tudtam elhinni. Ezek után kedvem sem volt tovább ott dolgozni, de megpróbáltam nem foglalkozni velük és csak magamra koncentrálni és a vendégekre, akiket nagyon szerettem. Egyik nap Tamara nyitotta utánam a kasszát és meggyanúsított, hogy loptam. Azonnal elmondta a főnökünknek és ő bármilyen kivizsgálás nélkül kirúgott. Akkor tudtam meg, mennyire jól manipulálta az embereket. Sosem voltunk igaz barátok, csak a saját érdekeit nézte. Kis idő elteltével egy másik kávézóban kezdtem dolgozni, ahol azóta elő is léptettek és üzletvezető lettem. Tamarát úgy hallottam kirúgták később, mivel bebizonyosodott, hogy többször is ő lopott a kasszából.
Ildikó, 28
Én és Szofi már nagyon régóta barátok voltunk. Kiskorunk óta ismertük egymást, így nem is volt kérdés, hogy egy gimnáziumba megyünk. Szofi mindenben próbált hasonlítani rám, de engem ez nem zavart. Mivel barátnők voltunk, szinte mindig ugyanazok a dolgok érdekeltek minket és megosztottuk egymással a legféltettebb titkainkat is. Azonban a középiskola kezdetével jöttek a problémák. Nem kerültünk egy osztályba, ami nagyon szomorúvá tett minket – főleg őt. Szereztem néhány barátot az osztályból, azonban Szofinak nem sikerült megtalálnia a helyét az övében és át akart jönni hozzánk. Minden szünetben ott volt és mindig velünk tartott, ha éppen ebédelni mentünk a többiekkel. Néhányan már szóltak is, hogy rázzam le, azonban én nem szerettem volna megbántani és hát, mégis ő volt a legjobb barátnőm. Azonban nem sokkal ezután kezdett furcsán viselkedni. Minden nap össze akart öltözni velem és olyan színűre festette a haját, mint az enyém. Egyik nap a nyakamra tetováltattam egy motívumot, ami nekem nagyon fontos jelentéssel bírt. Büszkén osztottam meg mindenkivel és természetesen Szofinak is megmutattam. Egy hét múlva ugyanazt a motívumot tetováltatta a nyakára, ugyanoda, mint ahol nekem van. Nagyon megharagudtam és megmondtam neki, hogy ezt most hagyja abba. Azt mondta, hogy ő azt hitte nekem is tetszeni fog és ebben is hasonlítani fogunk egymásra. Megszakítottam vele minden kapcsolatot és nem beszéltem többet vele. Kiderült, hogy a barátnőimnek milyen undorító dolgokat mondott rólam, amik közül egy sem volt igaz. Hála az égnek, senki sem hitt neki – mindenki szerint féltékeny volt rám és ezért tehette ezeket. Később megbukott és el is küldték más iskolába, így végül megszabadulhattam a „rögeszmés” Szofitól.
Fotók: Pinterest
