Kreisz Brúnó felnőtt válogatott élsportolóként döntött úgy, hogy megszerzi a diplomát. Hogyan tudja összeegyeztetni sportkarrierjét tanulmányaival a Docler Holdinghoz tartozó Kodolányi János Egyetemen?
Kreisz Brúnóval beszélgettünk.
Mi volt az eddigi legnagyobb eredményed a sportban, amire a legbüszkébb vagy?
Klubszinten, amikor 2018-ban Finnországban játszottam sikerült megnyernünk az u20-as első osztályú bajnokságot. Az, hogy egy ilyen erős csapatnak a tagja lehettem, és elmondhatom, hogy egy ilyen színvonalú bajnokság győztes csapatában játszottam számomra nagyon sokat jelent. Emellett szerencsére az utánpótlás válogatottakkal is sikerült szép eredményeket elérnünk, és annak is nagyon örülök, hogy ha még csak felkészülési tornán is, de sikerült már a felnőtt válogatottban is bemutatkoznom.
Miért döntöttél a továbbtanulás mellett?
Igazából úgy érzem, hogy a sport mellett marad még időm és energiám a tanulásra is és szeretném ilyen fiatalon ezt kihasználni. Persze az élsport utáni életben az embernek több lehetősége lesz egy diplomával a kezében elhelyezkedni, mint anélkül. Emberi erőforrások szakon tanulok jelenleg.
Hogyan tudod összeegyeztetni a sportkarrieredet a tanulmányaiddal?
A Kodolányin szerintem sokkal közvetlenebb a tanárok és hallgatók közötti kapcsolat, mint más egyetemeken. Az élsportolói mentortanár program miatt ez rám, mint sportolóra hatványozottan igaz. Bármilyen kérdésem merül fel, a mentortanáromhoz bátran fordulhatok, és ez nagyban megkönnyíti azt, hogy csak a tanulással kelljen foglalkoznom. Emellett a többi tanár is rendkívül rugalmas és megértő velem szemben. Mindig megtalálják a módját, hogy a sporttevékenységek mellett, a tanulmányaimmal is megfelelően tudjak haladni. Számomra pedig ez a legfontosabb.
Mi volt az eddigi legnagyobb nehézséged tanulmányaid során, és hogyan oldódott meg?
Szerencsére eddig még nem adódott olyan óriási problémám. Ez viszont több dolognak köszönhető. Elsősorban az egyetemen működő mentortanár programnak. Amikor elkezdtem az egyetemre járni Kass Lászlót kaptam mentortanárnak. Az ő segítsége nélkül biztosan el lettem volna veszve az elején. Bemutatott a tanároknak egyesével, segített az ügyintézésben, és a mai napig bármi kérdésem van, hozzá mindig tudok fordulni. Nem könnyű, hogy ritkán tudok részt venni az órákon, mivel sokszor ütköznek az edzések időpontjával, de a többi diák nagyon segítőkész, és a tanárok is mindennel kapcsolatban nagyon rugalmasak és megértőek. Tényleg úgy érzem, hogy figyelembe veszik azt, hogy kevesebb szabadidőm van, de eddig mindig sikerült megtalálnunk a megoldást, hogy tudjak vizsgázni, ami pedig már rajtam múlik, hogy sikerül.
Mi az, ami téged kikapcsol egy ilyen túlfeszített élet mellett? Segít neked valaki a stressz kezelésében?
Szerencsére nem vagyok túl stresszes ember, emiatt még nem éreztem úgy, hogy sok sportolóhoz hasonlóan szakemberhez forduljak. A sportban mindig van az emberen valamiféle nyomás, ami természetes. Annak örülök viszont, hogy azon nem kell görcsölni, hogy minden rendben menjen a suliban, hogy engedjenek vizsgázni… Ami marad szabadidőm, azt próbálom a családommal és a barátaimmal tölteni. Rendszeresen szoktam járni szaunázni, ami relaxál és kikapcsolódásként kajakozni is szoktam.
Mit üzensz élsportoló társaidnak, miért érdemes továbbtanulniuk?
Szerintem, aki képes rá, hogy a sport mellett időt szakítson a tanulásra is, az a jövőre nézve rengeteg időt tud megspórolni, arról nem is beszélve, hogy fiatalabb korban az ember könnyebben tud tanulni, mint akár 10-15 év kihagyással a sport után.
