Földünk lakosságának egyharmada szenved valamilyen alvászavarban – hívja fel a figyelmet a 2015. évi Alvás Világnapja alkalmából a World Assotiation of Sleep Medicine (WASM), az Alvásorvosok Világszövetsége. Magyaroroszágon a helyzet még ennél is kritikusabb.
Dr. Varga Márta, klinikai szakpszichológus, családterapeuta válaszolt kérdéseinkre az Alvás Világnapján. Szakterülete az evészavarok, a szorongásos zavarok és életvezetési problémák. Egyéni, család- és csoportterápiákat folytat.
Ha valaki kétszer-háromszor felébred éjszaka, gyanakodhat alvászavarra, vagy ez még nem feltétlenül jelenti azt?
A két-három alkalom még nem olyan sok. Fontosak azok a tényezők, amik az illetőt felébresztik éjszaka. Például nyomasztja-e valami, van-e nagyobb stresszforrás az életében, vagy esetleg egy olyan életesemény, ami nem hagyja nyugodtan aludni. Előfordulhat akár az is, hogy olyan körülmények zavarják, mint a túl meleg a szoba vagy akár egy költözés.
Nagyon sok tényező lehet, ami az alvászavarhoz hozzájárulhat, melyre reaktívan jelentkezik egy ilyen tünet, de alapvetően, ha ez sokáig fennáll, csak akkor érdemes szakemberhez fordulni. Az is lehet, hogy nagyon könnyen megoldódik ez a probléma. Ha valaki rendesen végiggondolja, hogy mikor jelentkeztek a tünetek, mivel lehet összefüggésben, akkor saját maga is orvosolni tudja ezt a problémát.
Aki alvászavar okozta evészavarban is szenved, ő már csak akkor megy el szakemberhez, amikor elhízott? Lehetséges lenne, hogy az elhízottak többsége alvászavarral is küzd, vagy azt az előbb említett dolog kapcsán már észre kellett volna, hogy vegyék?
Az, hogy milyen minőségű az alvás, az nagyon változó. Maga a személy abból észleli, hogy mennyire fáradtan ébred reggel. Ha valaki éjszaka eszik, az nem csak azért rossz, mert megzavarja az alvás ritmusát, hanem az étel megemésztése egy olyan plusz megterhelés a szervezet számára, ami rontja az alvás minőségét. A kutatások is azt mutatják, hogy az elhízott személyek között nagyobb az éjszakai evéseknek az aránya. Nagyon sokszor nem tudatlanul zajlanak, hanem egy módosult tudatállapotban, esetleg alvajárásszerűen, amire sokszor nem is emlékeznek az adott személyek, csak a jeleket észelelik másnap.
Ha tudatos, akkor is nehezen kontrollálható ez a viselkedésforma. A beteg gyakran nem tartja betegségnek a cselekedetét, csak valamilyen rossz szokásnak gondolja, emiatt nem is keres segítséget. Egyedül nagyon nehéz ezektől megszabadulni. Ha valaki többször felkel enni éjszaka, mely plusz energia-bevitelt is jelent, az a súlygyarapodás egyértelmű velejárója lehet.
Említette, hogy éjszaka, amikor ebben a módosult tudatállapotban kimennek a konyhába az emberek, akár balesetet is szenvedhetnek. Ezt hogyan kell elképzelnünk? Elővesz kést, megken egy kenyeret, és nem is emlékszik rá reggel?
Nyilván félalvó állapotban a késnek a kezelése nem annyira biztonságos. Leginkább erre gondoltam. Az étel elkészítési módja járhat olyan sebesülésekkel, ami nappal feltűnő lehet. Sokszor arra ébrednek, hogy fájdalmat éreznek a hasban, ami akár egy éjszakai evés érezhető következménye is lehet.
A bulimiásoknál is előfordulhat falásroham a módosult tudatállapotban?
A bulimiások alapvetően hajlamosak tudatmódosult állapotba kerülni, és az ő esetükben is az esti időszakban erősödnek fel ezek a tünetek. Sokszor módosult tudatállapotban következnek be a falások, így csak homályosan emlékeznek, hogy mi is történt az éjszaka.
Milyen következményei lehetnek a falásrohamoknak?
Attól függ, hogy mennyire intenzív: tehát fontos tudni, hogy rövid idő alatt nagy mennyiségű-e a tápanyagbevitel, nagyobb adag-e mint a szokásos, illetve azt, ami még ennél is fontosabb, hogy kontrollvesztettség-érzése fellép-e. Ezeket követően depresszív hangulat alakulhat ki, fizikailag pedig rendkívül megterheli a szervezetet. Egy óriási mértékű falásroham akár gyomorrepedéshez is vezethet szélsőséges esetekben. Nem is beszélve arról, hogy vannak azt követő, kompenzáló viselkedésformák, melyek további egészségügyi kockázatokkal járnak. Szinte minden szervrendszer érintetté válik. Nem csak az emésztőrendszernek a működése szenvedhet zavart, de akár endokrin, hormonális problémák is hozzájárulhatnak, sőt kitérhetnék a többi részre is, például a bőrtünetekre. Ezek súlyos problémák, akkor is, ha nappal, akkor is, ha éjszaka történik a falásroham.
Genetikailag is örökölhető az alvászavar. Lehet, hogy egy nagy trauma, vagy egy életkrízis is kiválthatja?
Nyilván van egyféle hajlam ezekre a tünetekre vagy ilyen jellegű zavarokra, de valamilyen életesemény, stressz is vezethet hansonló problémákhoz. Ezek nagyon mindennapi funkcióink, a létfenntartáshoz is szükséges mind az alvás, mind az evés. Nyilván ezeken a területeken jelentkeznek tünetek. Ha valami miatt stresszelünk, akkor máris érzünk egy kis gyomorgörcsöt, nem tudunk aludni. Ez a hétköznapi változat, de ha valami krónikusan hosszantartó lelki megterhelésről van szó, akkor az elmélyíti ezeket a problémákat, és súlyosabb, zavarszintet elérő tünetegyüttes jelenhet meg. Ebben az esetben kell is vele foglalkozni.
Egyébként az evési- és alvási szokások tanulhatók is. Nemcsak a génjeinkkel adjuk tovább, hanem az is számít, hogy milyen evési szokásaink vannak, vannak-e közös evések, az alvás mennyire tudatos, mennyire figyelünk oda, hogy minőségi alvást végezzünk.
A pszichoterápiás kezelésbe kaphatnánk egy kis betekintést? Indokolt a gyógyszeres kezelés is mellette?
Nem feltétlenül. Általában az ilyen problémákban szenvedők azok, akiknek már annyi szenvedést okoz ez a tünet, hogy emiatt szeretnének valamilyen gyors megoldást. De általában, mire eljutnak a pszichológushoz, addigra túl vannak mindenféle gyógyszeres próbálkozáson. Sokszor ezek nem oldják meg önmagukban a problémát, és persze vannak olyanok, akik nem szeretnének gyógyszert szedni, és vannak esetek, amikor nem is indokolt.
Nyilván vannak esetek, amikor kell egy plusz segítség, de alapvetően pszichoterápiás formában is kezelhető az elvászavar. Az evés- és alvásnapló a tünetek oldaláról közelíti meg ezt a problémát: egyrészt kapunk egy képet arról, hogy hogyan működik a személy a mindennapokban, emellett kijelöl pontokat, amikben lehetne változtatni, hogy segítsük a tünetek javulását. A másik rész pedig az, hogy megnézzük, hogy mi áll ennek az egésznek a hátterében, mely általában valamilyen pszichés tényező, amivel igenis lehet foglalkozni, és ezeknek a kezelésével vagy tudatosításával ezek a tünetek maguktól is elmúlnak. Megkeressük a háttérben lévő okokat, és a tünetek oldaláról beavatkozva felgyorsítjuk a gyógyulási, illetve javulási folyamatot.
Foto: cmed.hu, orvosikozpont.hu, womenallure.com, metrouk2.files.wordpress.com
