Te szívesen részt vennél egy cserediák programban? Szörényi Laura korábban már élt egy ilyen lehetőséggel és most a Középsulinak mesélt arról, hogy ő hogyan is élt Amerikában.
Milyen program által jutottál ki Amerikába?
Az Into Hungary program által. Vannak azért feltételek, például, hogy tudjon az ember angolul. Ahhoz, hogy valaki a program által juthasson ki Amerikába, tesztet kell kitölteni, amin meg kell felelni. Én például B2-es angollal mentem ki. Az ottani oktatás a cserediákok esetében nem arra épül, hogy a tanulókat megtanítsa angolul. Ott már valamennyire tudni is kell a nyelvet, de ez mondjuk Angliában egészen másképp működik. Oda anélkül is kilehet menni ingyen, hogy az ember beszélné rendesen az angolt.
Mitől függ az, hogy milyen államba, családba és iskolába kerülsz?
Mindent a program választ ki. Tulajdonságokat kellett leírnom magamról angolul, és az alapján választott ki engem a család. Eszerint dőlt el, hogy melyik államba, városba, valamint a körzeten belül milyen iskolába kerüljek. Így jutottam el Georgetownba, és a Scott County Gimnáziumba. Alapvető szabályok azért vannak, mint például, hogy nem volt szabad vezetnem, illetve a jó magaviselet is kötelező, mert különben hazaküldik a diákot.
Te milyen családhoz kerültél? Könnyen befogadtak, és szimpatikusak voltak a számodra?
Persze, nagyon aranyosak és kedvesek voltak. Mondták, hogy ők még így nem fogadtak be tanulót, csak olykor-olykor laktak náluk hosszabb-rövidebb ideig az országon belül diákok, vagy ismerősök. Nagyon kedvesek, és segítőkészek voltak. Bemutattak a családjuknak, és segítettek beilleszkedni.
Mesélnél róluk egy keveset és arról a városról ahol voltál?
Többen is laktunk a családban. Ott volt az apuka (59), aki lelkész, és a felesége, valamint nekik a három gyerekük, akiknek szintén ott éltek a kisgyerekeik. A város két nagy kereszteződésből és hosszú utakból áll, amik nagyon messze visznek a városon belül. A lakossága kb 50 000 fő.
Mennyi idő alatt szoktad meg a helyet és érezted úgy egy kicsit, hogy most már azért otthon vagy?
Talán 2 hónap.
Miért döntöttél úgy, hogy a külföldi oktatást választod?
A szüleimmel beszélgettem erről korábban, hogy jó lenne, mert akkor megtanulhatnék rendesen angolul, és legalább egy másik ország kultúráját is megismerhetném. Akkor, 17 évesen már úgy éreztem, hogy én ehhez elég érett vagyok. Tehát mondhatni, hogy ez az én választásom volt.
Nem engedtek el nehéz szívvel?
De nyilván, főleg úgy, hogy egyke vagyok.
Az egy éves kint léted során, azért gondolom néha hazajöhettél meglátogatni őket?
Nem, nem jöhettem haza és arra sem volt lehetőség, hogy a szüleim kijöhessenek. Viszont az én befogadó családom kérvényezte, hogy kijöhessenek meglátogatni engem. Szerették volna megismerni őket, és azt a kultúrát ahonnét én jövök. Egy hetet tölthettek el velünk.
Milyen volt az iskola ahová kerültél, tetszett neked?
Nagyon jó volt! Tényleg olyan volt, mint a High School Musicalben.
Valóban létezik ott az a fajta klikkesedés, amit a filmekben is olyan sokszor megjelenítenek?
Szerintem azért nem olyan radikálisan. Inkább az a jellemző, hogy vannak különböző tevékenységek, különböző beállítottságú emberek és azon belül ismerkednek egymással. Tehát a kosarasok a kosarasokkal, a focisták a focistákkal, a cicababák a cicababákkal, de ettől függetlenül egymás felé is nyitottak, tehát nem zárkóznak el.
Könnyen befogadtak téged?
Persze. Nekem azért is volt ez könnyű, mert én 13 éve kosarazok és a csapattagok által ismerhettem meg rengeteg másik embert. Voltak ott rajtam kívül más cserediákok is, akikkel szívesen beszélgettem, és könnyen szót értettünk egymással, hiszen tudtuk, milyen nekünk ez az új helyzet. Velük könnyebben is kommunikáltam, hiszen tudtam, hogy mindanyiunknak lehet akcentusa.
Tehát volt lehetőséged arra is, hogy kibontakozz a kosárlabdában?
Igen, mindenképpen. Sőt, ott én voltam a legjobb. Majdnem mindennap meccs volt és azokon a napokon egész nap mezben kell lenni az iskolában. Most jelenleg felnőtt csapatban játszom az NBI-ben. Külföldön és itthon is általában hazai versenyekre jártunk, de volt már rá példa, hogy külföldi csapatok ellen is játszhattam utánpótlásban. Azt nem mondom, hogy a jövőben ebben szeretnék elhelyezkedni, de mint sport, hobby, úgy viszont nagyon szeretem ezt csinálni.
Amerikában a fiatalok mit tudnak a magyarokról, mi jut eszükbe elsőre róluk?
„Éhes vagy?” Általában rögtön ezt kérdezik, ha megtudják Magyarországról jöttem. Ők ezt nem is feltétlenül viccnek szánják, hanem teljesen komolyan gondolják. Amit ők gondolnak az sosem vicc. Túl sok mindent nem tudnak a magyarokról, csak találgatják, hogy az Európában lehet-e vagy máshol. Amikor megkérdeztem valakit, hogy bejelölhetem-e Facebookon, azt kérdezte: „Nálatok van Facebook?”. És tipikus kérdés az is, hogy mi melyik oldalon vezetünk az utakon.
Mennyire más az amerikai oktatás, mint a magyar?
Szerintem jóval egyszerűbb. Közel sem annyira tömény és összesűrített, mint idehaza. Hat tantárgy van és mindennap csak egy tantárggyal foglalkozunk. A tesztek is egészen másképp működnek. Főleg bejelölős tesztek vannak, és arra adnak jegyet. Tehát nem kifejteni kell egy üres lapon a dolgozat kérdésére a választ. Minden órán százalékot kapnak a tanítványok, és ebbe a tesztek eredményei is beleszámítanak. Öt perces szünetek vannak csak a tanórák között. Az iskolában is mindenki azt tanulhatja, illetve abban képezheti önmagát, amiben a legjobb legyen szó sportról, művészetről, vagy színészetről. Mindenkinél a saját képességeihez mérve mérik fel a dolgokat. Ami meglepett, hogy elvileg a középiskolás diákok 10%-ka szokott csak tovább tanulni.
Olyan alaptantárgyak oktatása esetén, mint magyar, történelem és matematika, mi a különbség?
Irodalom órán ahelyett, hogy 600 millió művet átvennénk pontról pontra elemezve és azt megtanulva, inkább csak olvasunk, és műveket elemzünk, amiket megbeszélünk utána. Minden műnek van mondanivalója és azt próbálják megtanítani a diákoknak, hogy tanuljanak abból. Történelem órán is főleg játékos feladatok útján tanulunk. Olyan, hogy jegyzetelnünk kellett volna kb háromszor, ha előfordult egész évben. Matekból ott 95%-ot értem el, annyira könnyű volt.
Tehát akkor jóval egyszerűbb.
Abszolút nem nehéz. Leegyszerűsítve fogalmaznak, hogy mindenki megértse, és mindent addig tanítanak a diáknak, amíg meg nem érti azt. Kémia órán volt olyan tananyag, amit itthon már tanultam, és ott ugyanazt az anyagot jóval egyszerűbben mondták el csak a lényeget kiemelve.
Az ottani elvégzett osztályodat tényleg nem számítják bele az itthoni oktatásba?
Ez így van. Valóban nem fogadják el, de mivel én levizsgáztam így ugyanabba az osztályba mehettem vissza. Egyedül kémiából fogadták el a jegyeimet úgy, hogy arról átküldték az értékeléseimet, mert a két országban a kémia tananyaga nem különbözik egymástól annyira.
Iskolaszünetekben milyen lehetőségeid voltak elmenni különböző programokra?
Nem szerettem az iskolaszüneteket, mert nem nagyon járkáltam el. Az iskola sem ajánlott fel programlehetőséget. Nem vezethettem, tehát autóval sem mehettem el máshová. Hogyha a család elvitt valahová, akkor mehettem csak el én is. Viszont az ő programjaik nem mindig az én kedvemhez igazodtak. Főleg templomba, jártunk ahonnét viszont sok embert megismertem, és ugye családtagokhoz. A nagy amerikai házibulikból sem tapasztaltam sokat, viszont egyszer, amikor elmentünk valahová mégis, oda a rendőröket is kihívták csendháborítás miatt. De ez Amerikában nem jelent akkora problémát, csak szólnak, hogy itt most vége a szórakozásnak és lehet hazamenni.
Azért volt lehetőséged elmenni nagyobb városokba?
Voltam New Yorkban, Washingtonban, Philadelphiában, és Baltimore-ban egy cserediák program által. Közel 100-an voltunk ott cserediákok, rajtam kívül más magyarokkal is találkoztam, aminek nagyon örültem. New York egészen más mint ahogyan azt képzeltem. Nem olyannak láttam, mint azokon a csilli-villi képen. Inkább olyan sötét, és szürke volt. Amikor napközben bementünk egy üzletbe azt hittem éjszaka van, mert olyan sötét volt a hatalmas felhőkarcolók miatt. Persze vannak ott is olyan dolgok, amiket érdemes megnézni, mert az ember elcsodálkozik azon is, hogy „te jó ég!”. Washington ezzel szemben maga a tökéletesség. A fákat mintha tökéletesen beállították volna hogyan álljanak, egy szem por vagy szemét sem volt az utakon. Konkrétan leülhettem volna a földre megebédelni is. Olyan érzésem volt, hogy „te jó Isten”, hol vagyok?!” Nagyon szép hely.
Miben nagyon eltérőek tőlünk az amerikaiak?
Most tudnám azt mondani, hogy nálunk magyaroknál sokkal vidámabbak, nyitottabbak és közvetlenebbek az emberek. Amint meglátnak rögtön mosolyognak, és nem csak egyszerűen ráköszönnek az emberekre, hanem rögtön megkérdezik:”How are you?” (Hogy érzed magad?). Náluk ez a köszönés. Ez eleinte kicsit különös volt számomra, de nagyon jól esett. Nagyon toleránsak, egyszerűen minden cselekedetemet megértették bármit tettem. Nagyon érdeklődőek voltak a kultúrámmal kapcsolatban is. Az öltözködéssel pedig az ottaniak egyáltalán nem foglalkoztak. Az sem zavarja őket, ha pizsamában mennek be az iskolába.
Az étkezésüket tekintve tényleg a gyorséttermek a legdominánsabbak?
Rengeteg gyorsétterem van. Egymás mellett helyezkednek el az üzletek. Nem ritka, hogy csak szimplán beszállnak az autóba, kikérik az ételt és mennek is haza. De azért rám főztek rendesen.
Szerinted Magyarországon, vagy Amerikában jobbak a lehetőségek?
Lehetőségek terén szerintem Amerika a jobb. Nyilván mások ott az árak, de közben minden olcsóbb ott és akár egy gyorsétteremben is megkeres az ember magának 200 ezer forintot. Én, amikor kimentem, téli ruhákat nem is vittem, mert nem fértek már be, de 100 dollárból megvásároltam kb egy egész téli kollekciót. Azokban a nagyobb üzletekben, amelyek itthon is megtalálhatók ott minden jóval olcsóbb. Összesen 3-4 nadrágot, 6 pólót, egy pulóvert és egy kabátot vettem, míg idehaza jó, ha ennyiből egy kabátot megveszek egy nadrággal vagy még annyi se.
Szívesen elutaznál ezután más országba is tanulni?
Elutazni igen, mondjuk Olaszországba pár hétre, hónapra, de hosszabb távra, hogy kimenjek tanulni úgy most nem biztos.
Tartod még a kintiekkel a kapcsolatot?
Havonta egy-két diákkal még igen.
Melyik volt a legjobb pillanatod a kint töltött időszakból?
Kettő volt. Imádtam a hatalmas sportpályákat, főleg, mikor egy meccsen egy fotelben ülve bemondták a nevemet hangosbemondóban, mintha egy kis sztár lennék. A másik, amikor a cserediákokkal utaztunk el a nagyobb városokban New Yorkba, Washingtonba. Rengeteg emberrel beszélgethettem ott, és osztathattuk meg egymással a tapasztalatainkat.
Hogy érezted magad, amikor egy év után hazajöttél?
Különös érzés volt hazatérni. Amikor elindultunk a repülőtér felé visszaakartam fordulni. Münchenben átszállásnál már éreztem, hogy hát igen… ez Európa. A budapesti repülőtérre is úgy emlékeztem, hogy jóval nagyobb. Hirtelen minden, aminél nem tűnt fel, hogy itthon mennyire koszos és el van hanyagolva, abban a pillanatban feltűnt nekem, mert ahol én voltam mindenre igényesen odafigyeltek. Az emberek lehangoltnak tűntek, kedvetlennek, szürkének. Itthon minden mintha sötétebb lett volna nem úgy, mint Amerikában ahol minden színes. De most már vissza szoktam, és nagyon jó itthon lenni. Budapest egy sokkal élhetőbb hely. A kalandvágyó fiatalok számára, akik Amerikába szeretnének menni, talán kissé unalmas lenne egy olyan kis város, mint Georgetown.
