„Tessék bocsánatot kérni!” – inti a szülő a totyogó csöppséget. Hiába tanuljuk meg már jó korán, akadnak, akik képtelenek kimondani ezeket a szavakat. Miért?
Az okokat az amerikai Psychology Today szedte össze. Mint a legtöbbször, a bocsánatot kérni képtelenek esetében is a megborult önbizalomra vezethető vissza a probléma.
https://www.youtube.com/watch?v=wfEPvebGGJM
Az ilyen emberek fejében nem különül el élesen a határ a karakter és a cselekedet között. Nem ismerik azt az örök érvényességet, hogy a jó ember is csinálhat hülyeséget. Tehát azt gondolják, ha bocsánatot kérnének a hibájukért, azzal lelepleznék saját tökéletlenségüket.
Újabb kényszerképzetük, hogy egyedül kell elvinniük a balhét. Félnek, hogy a másik a tévedés teljes felelősségét rájuk terheli. Akkor pedig következik a nagy veszekedés és a régi sérelmek felhánytorgatása. Igazából ez a logika azért lehetséges, mert azt gondolják, hogy hozzájuk hasonlóan a másik is képtelen a bocsánatkérésre.
https://www.youtube.com/watch?v=jCP5RyCIwQA
Valójában meztelenre vetkőzünk, ha kimondjuk: sajnálom! Ezzel hihetetlenül őszinte beszélgetésnek engedhetünk utat. A bocsánatkéréssel járó intimitás megrémítheti cikkünk alanyait, hogy felszínre kerül a mélyen gyökerező magány és szomorúság. Lehetséges, de ez mégis csak elvezethetne a kiegyensúlyozott emberi kapcsolatokhoz.