A 2000-es években még nem volt igazán menő Magyarországon a YouTube videózás. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem voltak olyan énekesek és zenekarok, illetve olyan személyek a tinik körében, akik ne lettek volna a tiniszívek kedvencei. Ezen zenekarok közül sok manapság már nem tartozik a működő bandák közé, illetve sokan teljesen más útra kerültek, és más szakmában remekelnek, vagy a zenei pálya mellett mást is űznek.
Skrapits Erik, a No Thanx nevű volt zenekar énekese válaszolt kérdéseimre azzal kapcsolatban, hogy visszanézve miként gondol vissza a zenekaros időkre, illetve arról is szó esett, hogy milyen hatása volt az életére az, hogy egészen fiatalon lett ismert személy a médiában. Amellett, hogy ma már ő is teljesen mással foglalkozik, nem szorult tejesen háttérbe az énekesi pálya sem.
Mielőtt belemerülnénk a kérdezz-felelekbe, hallgasd meg, mi volt a 2000-es évek második felében a legmenőbb tinédzserhimnusz.
https://www.youtube.com/watch?v=lJsk5Jg_FKA
Visszanézve több év távlatából, összességében pozitívumként vagy negatívumként könyveled el azt az időszakot, amikor a No Thanx frontembere voltál?
Mindenképp pozitívumként tekintek vissza a No Thanxes időszakomra. Nekem az az életem egy nagyon szép része volt, amire elképesztő büszke vagyok. Büszke vagyok arra, amit a zenekarral elértünk, csináltunk.
Milyen pozitívumokat adott neked az, hogy tizenhét évesen egy zenekar frontembere lettél?
Nagyon sokat profitáltam a megszerzett tapasztalatokból, a kialakult kapcsolati tőkéből. Nagyon fiatalon kerültem a zeneiparba, élveztem, hogy énekelhetek és tömegek énekelnek velem együtt. Fiatalok voltunk és élveztük a körülöttünk lévő felhajtást, de melyik fiatal ne élvezné? Tizenhét éves voltam mikor elkezdtük az országot jártam. Fellépésekből és interjúkból állt az életem. Ezeknek a hozadéka, hogy magabiztos lettem és kommunikációs képességem is sokat fejlődött. A velünk dolgozó stáb munkájáról, nagyon sokat tanultam. Többek közt ennek köszönhetem azt is, hogy ma az éneklés mellett egy budapesti bevásárlóközpont, a Lurdy Ház marketing menedzsere vagyok.
És mik voltak a legnagyobb negatívumok?
Természetesen mindamellett, hogy élveztük a felhajtást körülöttünk, néha azért besokalltunk. Egy ideig az ember élvezi és jót tesz az egójának, ha megismerik, aláírást kérnek tőle.
Ha teljesen megszűnik a magánszférája, és nem tud esetleg a párjával vagy barátaival úgy kimozdulni, hogy ne fotózgassák vagy éppen étteremben ne azt nézzék hogyan eszik, az már nem akkora jó dolog.
Ha nem kaptál volna ismertséget ilyen fiatalon, szerinted máshogy alakult volna az életed? Meghatározta ez a fiatalkori személyiségfejlődésedet?
Ha nem váltunk volna ismerté, akkor nyilván egy hétköznapi ember életét élném. Azon gondolkodni, hogy mi lett volna ha… szerintem teljesen felesleges. A személyiségfejlődésemre nagy hatással volt a zenekar.
Fiatalon fel kellett nőnünk, önállósodnunk. Nem hétköznapi diákok életét éltük. Az életünk nagy része utazgatásból állt, mivel Szombathelyről jártunk interjúkra, fellépésekre. Rengeteg emberrel kerültünk interakcióba, rengeteg impulzus ért minket, ami mind-mind befolyásolta a személyiségfejlődésünket. Ha nem vállunk ismerté, kevesebb inger ért volna minket, máshogy alakul a személyiségünk.
Képek: Skrapits Erik
