Az olyan új filmek, mint például A nő és az Ex Machina is bizonyítják, mennyire izgatják a szexrobotok az emberiség fantáziáját. A Szerelem és szex robotokkal című könyvében David Levy egyenesen azt jósolja, 2050-re teljesen elfogadott lesz mesterséges intelligenciákkal házasságot kötni. Sokat kell még arra várni – figyelmeztet a BBC jövőszakértője, Rose Eveleth.
Prométheusz tehet az egészről. Kialakította bennünk a tévedést, hogy különösebb erőfeszítés nélkül adódnak az újítások. Pedig Istennek is hat napba telt megteremteni a világot, miután lőn az a bizonyos világosság. Szóval ahelyett, hogy valami őrült tudós hirtelen megoldására várnánk, szembe kell néznünk a ténnyel: a szexrobotfejlesztés is bonyolult, drága és problémás. Nagyon messze vagyunk még a kielégítő eredménytől.
Már eleve az is kérdés, mit tekintünk szexrobotnak. Tulajdonképpen minden automatizált eszköz, amellyel szexuális kapcsolatba lépünk, szexrobotként értelmezhető. Tehát a vibrátor és egyes szexjátékok is ide sorolandók, pedig kicsit sem hasonlítanak egy igazi emberre.
Az eddigi legfejlettebb pornószimulátor, a RealTouch ugyan nagy szenzációt keltett 2009-ben, végül azonban nemcsak hogy az elvárásokat nem teljesítette, de jogi szabálytalanságok miatt 2013-ban be is tiltották.
Szóval a képzeletünkben élő emberhez hasonló, szexuális aktusra képes robot kifejlesztése előtt még számtalan technikai és törvényi akadály tornyosul.
Például a kutatóknak olyan anyagot kell alkotniuk, amely valamelyest hasonlít az emberi bőrhöz. Nemcsak tapintás, illat, szín, de működés szempontjából is. Jogosan jut itt eszünkbe a szilikon, de valljuk be, már a melleknél sem jött be, ráadásul nehéz tisztán tartani.
Aztán a robot állásáról is gondoskodni kellene. Nem arról, hogy úgy álljon fel. Az viszonylag egyszerű mechanikai művelet. Egy átlagos robot körülbelül 50 kg-t nyom, de nem tudja saját súlyát megtartani. Ahogy a finom emberi mozdulatokra is képtelen.
Ha léteznek is ilyen-olyan automatizált, közösülésre alkalmas bábok, van két komoly problémájuk: nem szépek, inkább csak gülüszemű, félelmetes torzók és piszkosul drágák. Áruk 5.000-10.000 dollár, azaz 1,5-3 millió forint körül mozog.
Ilyen értékű dolog fejlesztéséhez nem kis pénz szükséges. Márpedig, ha a rák ellenszerére sem szívesen adakozunk, akkor a szexrobotokra főleg nem. A szexipari befektetés ugyanis nem menő. Na persze nem az erkölcs miatt. Mivel a felnőtt eszközök elérési, hirdetési lehetőségei korlátozottak, a kereslet is igen véges. Az ide kapcsolódó tranzakciókat, hiteleket a bankok, az elérhetőséget pedig az online cégek (például a Google) korlátozzák.
Az igazán elhivatottaknak a konferencia sem segít. Kevés ország ad helyet egy ilyen összejövetelnek. A második Szerelem és szex robotokkal konferenciát ősszel tartották volna meg Malajziában, de a hatóságok visszakozása miatt elmaradt.
A technikai és pénzügyi kérdéseket hátrahagyva végül a szexmunkások érdekeivel szembesülünk. Míg egyesek szerint a szexrobotok számolnak le végleg a prostitúcióval, mások újabb problémaként értelmezik őket az amúgy is szerencsétlen kiszolgáltatottak előtt.
