Az ember tragédiájának keretszínei

“A gép forog, az alkotó pihen.”

A Biblia teremtéstörténetét használja kezdőképként.
Madách a Teremtés könyvét csak “vázlatnak” használja, a szereplők több szempontban eltérnek az eredetiektől.
Lucifer például nem az “örök rossz” megtestesítője, hanem a “tagadás szellem”, az író ezért is használja a Lucifer elnevezést, nem pedig Ördögöt, vagy Sátánt.
Madách a világot, mint egy gépet, szerkezetet írja le (mechanikus materializmus).
Az Úr feladata befejeztével pihenésképp örömködve hallgatja, ahogy korábbi “termékei”, az angyalok dicsérik munkáját és személyét.
Lucifertől is ezt várja, de helyette kritikát kap. Lucifer kimondja, hogy az Urat önimádó, gyermeteg vénembernek tartja, a teremtést magát pedig haszontalan játéknak.
Ő nem hódol be az Úrnak, mert mint mondja a „ tagadás ősi szelleme” , kezdettől fogva létezik ő is, akár az Úr.
Lucifer érvelései szerint a világ nem cél elvűen elrendezett, egyedül csak az anyag létezik örökkévaló tulajdonságokkal.
Elvei, mondatai miatt az Úr száműzi őt a Mennyek országából a Földre.

“A tett halála az okoskodás.”

Két fát adott Lucifernek az Úr (a tudás és a halhatatlanság fája), ezzel felkínálva a lehetőséget, hogy harcba szálljon vele az emberben.
Ebben a színben megjelenik az első emberpár.
Teljes a harmónia ember és természet, illetve férfi és nő között. Ők csupán szimbolikus alakok.
Az Úr figyelmezteti az embereket, hogy a két fa gyümölcsének fogyasztása mivel jár.
Lucifer megnyeri ezt az első “csatát”, hála az emberek kíváncsiságának és nagyképűségének.
A bűnbeeséssel az Ádám és Éva ugyan elnyeri függetlenségét, szabadságát, de ezzel elveszti halhatatlanságát (mivel csak a tudás fájának gyümölcséből ettek).
Míg Lucifer lázadásában rombolni kíván, addig Ádám azért lázad, mert önmagában is valami istenit érez (“sárba gyúrt kis szikra mímeli Urát”).
Lucifer szavainak hatására, szeretne saját lábára állni, választani jó és rossz között, saját sorsa irányítójává válni.

“A család s tulajdon lesz a világnak kettes mozgatója, melytől minden kéj és kín születni fog.”

Ebben a színben öntudatra ébred az emberpár.
Megjelenik a család és a tulajdon.
Ádám büszke erejére, de érzi arasznyi léte korlátait.
Kérdések merülnek fel benne a világról és életről és mindent tudni, ismerni akar, de legfőképpen a jövőt.
Lucifer célja az ember kudarcának bizonyítása, ezt úgy akarja elérni, hogy kiábrándítja önmagából az emberpárt.
Lucifer álmot bocsájt rájuk, amiben megmutatja nekik a jövőt, illetve azt, hogy az ember bukásra ítélt teremtmény. (Ez adja majd a keretét a történetnek.)
Az álom azonban nem hazugság, mellyel meg akarja győzni őket, hanem az emberiség valódi történelme.

“Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!”

Ádám ébredése után Lucifer tovább győzködi, létezése értelmetlen és törődjön bele sorsába.
Tagadja az emberi szabad akarat létezését.
Felkelti Ádámban az öngyilkosság gondolatát, mondván, hogy ez az egyetlen, ami által dacolhatna Istennel.
Az öngyilkosságban Éva akadályozza meg, aki elárulja, hogy terhes.
Ádám belátja, hogy az emberiség történelme elkezdődött.
Kérdéseket tesz fel az Úrnak (“Megy-é előbbre majdan fajzatom?”, Van-é jutalma a nemes kebelnek, melyet kigúnyol vérhullásáért a kislelkű tömeg?”), melyekre csak homályos választ kap.
Ennek ellenére Ádám a küzdelmet választja.