Vannak, akik úgy válnak el az exüktől, hogy barátok maradnak. És vannak, akiknek aztán a volt pasi köszönni sem képes. Így jártam én is.
Azt hinné az ember, hogy egy kapcsolat vége a legrosszabb. Amikor kimondjátok, hogy ennyi volt és vége. Rengeteg tanács van arra, hogy hogy kezeld a szakítást, de keveset beszélünk arról, hogy hogyan kezeld az exed, miután a közös kis életetek véget ért.
Igazándiból rengeteg mód létezik arra, hogy kezeld a szakítást. Letörölheted, elégetheted a közös képeket, de kitörölni akkor sem fogod tudni. Nem szép dolog az, amikor semmibe veszed teljesen a másikat, csak azért, mert szakított veled. Pedig előtte hónapokig vagy akár évekig szeretted.
Oké, fáj a szakítás, elhiszem. De ha megállsz egy percre, nem gondolsz abba bele, hogy ha azért szakítottak veled, mert már nem szerelmesek beléd, az tulajdonképpen hosszútávon egy pozitív dolog? Legalább a másik nem hazudott tovább, Te pedig megtalálhatod azt, aki igazán szeretni fog téged.
Nem, nem az a megoldás, hogy a másik szükségképpen rossz és nézzük levegőnek. Hogyha meglátjuk az utcán, inkább átmegyünk a túloldalra, csak hogy ne kelljen köszönni. Mert attól, hogy már nem szerelmes beléd, nem azt jelenti, hogy nem voltál neki fontos. Hogy nem jelentettek neki sokat a hónapok vagy az évek.
Amikor elcsapod a fejed az utcán, gondolj abba bele, hogy ezzel azt a pár boldog hónapot is megtagadod. Pedig azokat nem tudod meg nem történtté tenni. Inkább emeld fővel járj és legalább a régi dolgok emlékére dobj oda a másiknak egy sziát.
