Az X-Faktor Benjijével beszélgettem egy háromnegyedórácskát a minap, akiről az egész tehetségkutató műsor alatt „lerítt”, hogy kissé gondok vannak az önbizalommal. Ezt és még sok más témát feszegettünk az interjú során, amelyet Benji is biztosan nagyon élvezett, hiszen ő „minden porcikáját” szereti az egész műsornak.
„Az éneklés mellett a fodrászkodást, vagy azt, hogy stylisttal elmegyünk valahová, és kiválasztjuk a ruhámat, próbálni.” – csak hogy néhányat említsünk meg mindközül.
Mikor volt az első lépcsőfok Benjinek?
„Kicsit lerítt rólam, hogy önbizalom-hiányos fiú vagyok vagyis voltam. Februárban volt egy olyan gondolatom, hogy ’miért ne próbálhatnám ezt meg?’, azt gondoltam, hogy el kéne indulni valahogyan, el kéne menni egy ilyen válogatásra.”
A válogatók látszólag simán mentek az ifjú énekes-palántának, de hogyan élte meg ő ezeket?
„Tulajdonképpen nagyon hullámzó volt. Egyszer az volt bennem, hogy tökre bizonytalan vagyok, nem tudom, hogy mi lesz, félek ettől-attól, de aztán mindig eljött az a pont, amikor tudtam, hogy sikerülni fog.”
A mentorházig nem volt kérdés Alföldi Robiban sem, hogy továbbmenjen-e ez a fiú, de a mentorházban már más volt a helyzet. Végül kapott még egy lehetőséget, és össze is jött neki:
„Amikor tisztalaposként bekerültem az élő showba, mondtam, hogy nem állíthat meg semmi.”
De azért a mentorházban, amikor még nem tudta, hogy lehet egyáltalán bárkinek ilyen lehetősége, kicsit megijedt:
„Amikor behívtak minket, hármunkat, akkor mondtam, hogy ’jaj, most minek? Oké, hát veszítettem, most miért akarjuk ezt továbbragozni, körülrajzolni?’, de amikor mondta, hogy van egy másik lehetőség, akkor felcsillant a szemem, hogy még megcsinálhatom.”
Valóban észrevehető ez a hullámzás, ami a srác lelkivilágát illeti. Egyszer fent, másszor lent. Az interjú alapján felállított tapasztalatom alapján, és az ő állítása is ez, közvetlen személyiség, de mégis távolságtartó. Mintha valamitől tartana, talán betudható annak is, hogy cikk készül a beszélgetésből. Bár ő cáfolta, hogy tartana az újságíróktól. Eddig még semmiféle olyan negatívumot nem írtak róla az újságok, ami felháborította volna. Na, majd most?
Pedig valóban szereti az izgalmas és pörgős életet:
„Amikor hazajöttem az X-Faktorból, amikor vége volt ennek az egésznek, olyan fura volt, hogy nem volt az a pörgés, az a stressz, az a nyomás, és ez a sok-sok izgalom, időbe telt még visszaszoktam a hétköznapokba.”
És mennyit adott hozzá ez a Grammy-projecthez?
„Mindig, amikor megemlítik ezt a Grammy-díjat, akkor egy picit elszégyellem magam, de nagyot kell álmodni.”
„Én kiskorom óta mindig nagyravágyó, álmodozó típus voltam, szóval, amikor kicsi voltam, akkor például akciószínész akartam lenni. Én azt érzem sokaknál, hogy ha merünk valami nagyot álmodni és ezt ki is mondjuk, akkor a másik azt mondja, hogy ’igen-igen’, magában pedig az ellenkezőjét gondolja.”
(Csak zárójelben jegyezném meg, hogy ha nem vágynánk nagyra, akkor én se jelentkeztem volna londoni egyetemekre, és sose tudtam volna meg, hogy simán felvesznek oda is.)
Persze, amikor a válogatón kimondta nagy álmait, rögtön felkapta a média, és ez vehető szekálásnak is, kinek hogyan tetszik, persze nekem lenne a legkevesebb okom szekálni őt az előző mondatom után.
„Nem biztos, hogy jó ötlet volt elmondani a nyilvánosság előtt, hogy világszínvonalon akarom csinálni, de kitartóan küzdök, hogy megvalósítsam az álmaimat.. Fiatalabb koromban, 9-13 évesen sok bántás ért, és emiatt van bennem óvatosság, ez a nagy fal, de néhol már kiütögettük a téglákat az X-Faktorban.”
Azért aki a médiában van, az erősen kapja az ívet az emberektől, legyen szó bárkiről, olyan sztár, aki nem kap negatívumot, az nem is sztár. De ez ellen is van védelem:
„Én azért azt megtanultam, hogy kommenteket fenntartással olvasgassak.”
De privát üzenetre mindig válaszol a srác, és csak ritkán találkozik negatívummal ezekben:
„Egyszer-kétszer volt olyan, hogy ’adjad fel a Spoon vagy a Shudras vagy Borbély Ricsi miatt’.”
Pozitívumként pedig ezek érkeznek be hozzá, ami végtére nem meglepő, ha egy ifjú énekes fiúról van szó:
- „Nagyon jó vagy.”
- „Neked kell megnyerni.”
- „A feleséged szeretnék lenni.”
- „Járjunk.” (Ez az előzőnek az egyik válfaja.)
„Én úgy érzem, hogy válaszolni kell rájuk.” – válaszolta Benji arra a kérdésemre, hogy válaszol-e ezekre.
De mivel fogalmam sincs, hogy ilyen „sablonos” szövegekre mit lehet válaszolni, így hát tanácsot kértem Benjitől, ha véletlenül egyszer nekem is ilyenekkel „kell” foglalkoznom majd. (Mondjuk, én ilyeneket kapnék, hogy „inkább írd le ide válaszban, minthogy elénekeld”.)
“Én a nézők támogatásával jutottam el oda, ahol most vagyok, ezért úgy érzem, hogy az a legkevesebb, amit megtehetek, hogyha írnak személyesen, válaszolok. Ez nem teher számomra.”
Eléggé furcsa volt, hogy az egészet az X-Faktorra épített a srác, folyamatosan X-Faktorosként emlegette magát, az X-Faktoros Benji, pedig az X-Faktor már három hete véget ért, szóval rákérdeztem, hogy neki az fontos, hogy ő ne Benji, hanem az X-Faktoros Benji legyen:
„Az X-Faktornak nagyon sokat köszönhetek, ezt nem is szeretném elfelejteni, hiszen itt ismert meg az ország, de 3-4 év múlva már nemcsak az X-Faktoros Benji szeretnék lenni, hanem egy sikeres, népszerű előadó.”
A családja persze mind X-Faktoros Benjiként támogatja, mind sima Bejinként is támogatni fogja. Persze mint minden szülő, ők is „ragaszkodtak ahhoz, hogy suli, suli, suli, suli.”
„3-4 évvel ezelőtt még nem támogatták a zenei karrieremet, ’mész orvosnak, ügyvédnek, ez a zenész dolog maradjon csak hobbi, de látva az elért eredményeimet már teljes szívvel támogatnak. A tanulás persze fontos számomra, úgyhogy visszaültem az iskolapadba.”
Nos, meglátjuk!
Közreműködő/Fotók: S. Nóra
